30/05/2026
Amikor a határ is szomjazik: Miért életkérdés az öntözés a kiskerttől a szántóföldig?
A nyári hőségben látjuk, ahogy kókad a paradicsom az udvaron. De ha kinézünk Örményes határába, a több száz hektáros kukorica és napraforgótáblák még nagyobb harcot vívnak. Kinn a nagy földeken dől el ugyanis, hogy mi kerül mindannyiunk asztalára!
Egy villámtörténet a múltból:
Az idősek mesélik, hogy egy régi, kegyetlen aszály idején egy helyi gazda térdre borulva nézte a puszta porrá omló földjét, és azt mondta a fiának:
„A kiskertbe még hordhatunk vizet vödörrel a kútról, de ha kinn a határban megáll az élet, télen üres marad a nagymagtár.”
Ma már szerencsére nemcsak az égre nézünk és a csodára várunk. A Tisza közelsége a legnagyobb kincsünk, a modern szántóföldi öntözés pedig a túlélés záloga:
A növényeknek a legfontosabb növekedési fázisában van a legnagyobb vízigényük. Az öntözőrendszerek ilyenkor mentik meg a termést a teljes kiszáradástól.
A nedvesen tartott, értékes termőföldet nem tudja elhordani a forró nyári szél.
A Tisza vize a csatornákon át a távolabbi földeket és a talajvízszintet is élteti, így a környék a legnagyobb aszályban is zöld maradhat.
A határ sikere a falu sikere is. Éljünk okosan a Tisza adta lehetőségekkel!
Kép: 1982 - Varga János - Locsolás az üvegházban
