16/05/2026
Visszaszámlálás – 8. rész:
Akik már az égi utakon gurulnak – Dobai István emlékére
Egy több évtizedes közösség történelme nemcsak a vidám pillanatokból és a közösen megtett kilométerekből áll. Ahogy közeledünk az évfordulóhoz, meg kell állnunk egy pillanatra, hogy fejet hajtsunk azok előtt a bajtársak előtt is, akik már nem húzhatják velünk a gázt, de odafentről mindig vigyázzák az utunkat.
Ma a Katonamotorosok egyik alapító tagjára, a csapatunk egyik igazi mozgatórugójára, Dobai Istvánra emlékezünk.
Aki ismerte Istvánt, pontosan tudja, hogy ő nem csupán egy tagja volt ennek a közösségnek – ő volt az egyik lelke. Ahol letámasztottuk a motorokat, ő mindig a társaság közepén állt. Utánozhatatlan humora, a kimeríthetetlen sztorijai és a nevetése nélkül elképzelhetetlen lett volna egyetlen találkozó vagy túra is. Képes volt a legfárasztóbb, legnehezebb pillanatokban is mosolyt csalni a csapat arcára.
István nemcsak a szellemiségével, hanem a keze munkájával is örök nyomot hagyott. Ő készítette el azt a Katonamotoros kopjafát, amelyet közösen helyeztünk el a történelmi nyergestetői kopjafaparkban. Ez az emlékoszlop ma már nemcsak a hősöknek, hanem neki is emléket állít. Büszkeség és megható érzés számunkra, hogy barátaink, a Turul Motorosok Erdővidék – az István iránti tiszteletből és a klubjaink közötti testvériség okán – azóta is folyamatosan gondozzák és rendben tartják ezt a kopjafát.
Bár egy súlyos betegség végül elszólította mellőlünk, előtte még tanúbizonyságot tett valami egészen elképesztő dologról: az igazi motoros és katonai helytállásról. Távozása előtt, hatalmas emberi akarattal és daccal, még végigcsinált velünk egy utolsó, erdélyi túrát. Betegen, de töretlen lélekkel ült nyeregbe, hogy még egyszer utoljára együtt guruljon a bajtársaival azokon a csodálatos utakon. Ez a kitartás mindannyiunk számára egy életre szóló példát mutatott.
Az ő tiszteletére és emlékezetére hívtuk életre a Dobai István Emléktúrát Erdélybe, hogy azokon a hágókon és szerpentineken, amelyeket annyira szeretett, felbőgjenek a motorok érte is.
Mert egy Katonamotorost sosem felejtünk el. Amíg mi az utakat rójuk, ő mindig ott gurul velünk a sorban.
Kérünk benneteket, hogy aki ismerte és szerette Istvánt, ossza meg kommentben a legkedvesebb közös emlékét, vagy egy felejthetetlen poénját, sztoriját, ami rögtön eszébe jut róla!
Itt nézhetitek meg az emlékére készült filmet. Köszönet érte Peszeki Zoltánnak.
https://www.youtube.com/watch?v=2oHkRhwaT9k
Széles utat odaát is, Bajtárs!
Én így emlékezem Dobai Pistáról!