11/10/2014
Helyreigazítás - Budai István Polgármester Úr helyett
Budai István és csapata október 10-én – pénteken - a választás előtt két nappal kézbesített kampányfüzetében utalást tett rám. Mondandója pontatlanságot takar, melyek részben valótlanok, részben félrevezetőek. A gyűlölet-kampányok gurui is megirigyelhetnék a stílust, de különösen azt, hogy akkor személyeskedik, amikor - reménye szerint - megmenekülhet az igazságot feltáró választól. Szerencsére ez az elektronikus világban már nincs így, még egy általa „nyugdíjas falu”-nak nevezett településen sem. A sárdobálás már-már a közélet velejárója, de névre szólóan a kudarctól való félelem indít ilyen megfontolatlanságra valakit. Mi - Oláh István és csapata - szórólapjainkban kerültük a személyeskedést a vetélytársakkal. Szándékunk szerint szerettük volna bemutatni, hogy milyen irányban látjuk Budajenő fejlődését helyesnek, alternatívát, lehetőséget kínálva falunk választópolgárainak.
Budai úr azon állítása, hogy az általam készített számvetés a Magtárról alábecsült volt, enyhén szólva tévedés. A szóbahozott becslésem egy alapszintű rendbehozatal költségét számolta, amely folyamatos használati lehetőséget biztosított volna a mai helyzettel szemben, anélkül, hogy mélyen kezdtünk volna turkálni a mecénás Schick úr zsebében. A becslésem összegét összemosta az általuk számított teljes felújítási költséggel, vagyis összehasonlította az almát a körtével.
Budai úr következő kijelentésén komolyan meglepődtem: ”a tornaterem kivitelezésénél is szeretett volna pályázni”. Én azt nyilatkoztam a neten is megtalálható személyes bemutatónkon, hogy olyan referenciáim vannak, melyek alapján vállalkozásom pályázhatott volna akár a tornaterem, akár a pincesor, vagy a sportpálya kivitelezésére. E mondásom előzménye a következő. A pincesor felújítása közben, a Kossuth Lajos utca közepén beszélgettem Budai Istvánnal. Szabadkozott, hogy a pályázatoknál olyan játékszabályok vannak, hogy azokat csak nagy cégek (jelen esetben KIPSZER) nyerhetik el. Én ezt akkor is cáfoltam, példaként saját vállalkozásom alkalmasságát (referenciák, pénzügyi megfelelőség, saját tőke, stb.) említve. Erre utaltam vissza a kampányban.
És még egy érdekesség a helyi vállalkozók támogatásáról: Az iskolai sportpálya építési pályázatának megtekintésére egy önkormányzati képviselő kért meg. Csütörtökön szólt, hogy menjek azonnal, mert kivitelezőt keresnek. A hivatalban érdeklődésemre az illetékes ügyintéző közölte, már egyeztettek három pályázóval, több ajánlat nem kell és nincs is több dokumentáció. (No comment.)
Más: A Budai csapat a csütörtöki kampányzáró rendezvényére szóló meghívót – miként mindenkinek - az én postaládámba is bedobta. Baráti gesztusnak gondoltam, bár amikor pontosan érkeztem és a kapu előtt köszöntöttem Budai Istvánt, nem kis megdöbbenésemre nemkívánatosnak tartotta személyemet, közölve „ez egy baráti találkozó”. Bejöhetsz, mondta, de ez nem olyan… Már nem érdekelt, mit válaszolna arra, hogy akkor miért kaptam én is meghívót. Ezt megelőzően buta, szerencsétlen viccnek gondoltam azt is, hogy a bornapon mellettem hátraszólt az övéinek, hogy „na menjünk innen gyorsan, mert rossz itt a levegő”. Akikkel beszélgettem (részben nem budajenőiek) döbbenten néztek rá is és rám is.
Korábban örültem, hogy – a nagy politikával szemben – itt és most nincs sárdobálás. Nem tudom, miért alakult ez a beszámoló ilyen tényeket elferdítően támadóvá. Talán a félelem teszi ilyenné a nagypolitikusokat, de itt? Hiszen mindenki szereti picinyke falunkat. A választások után is itt szeretnénk élni, amennyiben lehetséges békében, ha már barátságban nem lehet. Most is azt állítom, hogy ha bárki jó szándékkal tenni szeretne „Csudajenőért”, azt nem elrettenteni, meghazudtolni, hanem meghallgatni kell és ha arra érdemes, megfogadni a tanácsát.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Tisztelettel: Pém István
