27/01/2026
Ismételten egy családias hangulatú túrán vettek részt azok, akik múlt hét szombaton csatlakoztak a kiruccanásra, amit a Medves-fennsíkon ejtettünk meg.
Lehet korai még a telet temetni, de kis esélyt látok arra, hogy idén lesz még ilyen sok hó, ennyire hosszú ideig. Ezen a hétvégén még pont sikerült elcsípni egy keveset a havas, téli tájból.
Habár kilátástalan volt a túra, mert a köd mindent is befedett, mégis annyira rejtélyes és misztikus volt az erdő, hogy egy darabig biztosan kellemes emlék marad.
A túra elején a Zagyva forrásvidikével kezdtünk, ahol keresztül-kasul tele volt az erdő állatnyomokkal, emberi tevékenységnek még hírét sem hallottuk. A kellemes völgyséta után a Boszorkány-kő meghódítása következett. A hegy nem adta könnyen magát, fájdalmas lihegésekkel, de mindenki megmászta. Ellenben nem volt hálás a kiltás, így egymáson kívül (sőt a ködtől még egymást is homályosan) semmit sem láttunk. A következő kilátástalan pont a túra során a Salgó-vára volt, ahol igaz, hogy kopott táblákon, de legalább ábrázolva volt, hogy melyik irányban mit is láthatnánk.
A túra fénypontja talán az Eresztvényen található kávézó volt kandallóval, lobogó tűzzel, meleggel és forró italokkal. Innen igencsak nehéz volt az elindulás, hiszen kint hideg és alatomos emelkedők vártak bennünket. A csapat nehézkesen összecsomagolt, majd macskáinkat munkára fogva nekivágtunk a túra hátralévő részének. A bányák sokaságában elveszve, kilyukadtunk a tónál, a merészebbekkel még a szélén lévő jeget is próbára tettük és a tavaszi túrán látott csukáról és a pórul járt horgászokról nosztalgiáztunk. Inne az utolsó kis bányterületet vettük célba, ahol a egy alvó szarvast is sikerült felkültenünk. Persze gyorsan eliszkolt, így csak a csoport eleje láthatta.
Utunk utolsó fele egy zord fenyvesen vezetett át, a fény is alig szűrődött be. A korábbi misztikus erdőt felváltotta a komorság. Túlverekedve a sötétségen egyik tárna lezárt lejárata mellett, jégoszlopokat találtunk, sorakozva, mint sok kis törpe. A túránkat szokásos módon valami finomsággal zártuk, így ellátogattunk Salgótarjánba, egy kellemes cukrászdába, ahol az elpocsékolt kalóriákat kiválóan sikerült pótolni.
