20/04/2026
Érintettként fájdalmas tapasztalat, kutatóként izgalmas téma a káröröm és a csoportos verbális agresszió összefüggésének megértése a választás kapcsán.
A jelenség itt van körülöttünk. Ismerek olyan DK szavazót, akit szétcikiztek a választás másnapján, de tudok olyan Fidesz szavazóról is, aki sírva ment haza a munkahelyéről, mert a kollégái egész nap röhögtek rajta. De a legtöbb tapasztalatom a Kutyapártos közösségből van, elsősorban online gúnyolódás, sértegetés, fölényeskedés, gyalázkodás és vádaskodás, esetenként fenyegetés formájában.
Nagyon sok szakcikket elolvastam, rövid konklúzió ezekből:
▶️ A közösségi média platformok felerősítik egy csoport kárörömének megjelenését és terjedését, a kárörvendő kommentek lehetőséget adnak a (vélt) morális fölény kifejezésére és az érintett részletekbe menő megalázására.
▶️ A káröröm leggyakrabban erkölcsi és politikai kontextusokban fordul elő és a jobboldali beállítottságú közönség körében gyakoribb - jelzi ezt egy nemzetközi (UK, US, India) összehasonlító tanulmány. Érdekesség, hogy ezen országok alapján a jobboldali káröröm ellenzékben erősebb, míg a baloldali, liberális káröröm inkább hatalmi helyzetben van jelen.
▶️ A káröröm jutalmazó jellegű, így képes fenntartani és felerősíteni az agressziót felülírva az erkölcsi és empátiás reakciókat. A dehumanizáció és az igazságosság hamis érzete mögött rejtezve ez az érzelem teszi lehetővé, hogy egyébként tisztességes emberek lelkiismeretfurdalás nélkül, sőt örömmel vegyenek részt mások elnyomásában és bántalmazásában.
❗️ A közösségi bántalmazás megelőzése érdekében a politikai döntéshozóknak fel kell ismerniük a káröröm jeleit – a bullyingot, a dehumanizáló megjegyzéseket, a gúnyos online reakciókat – és aktívan fel (kellene) lépniük azok ellen.
És hogy mi értelme ennek a posztnak? Nekem segít a jelen helyzet feldolgozásában, ha jobban értem mi történik körülöttem. Hátha másnak is segít. Mert ez a mostani nehézség nemcsak anyagi, hanem érzelmi jellegű is, amit hajlamosak vagyunk elhanyagolni.
