06/09/2026
Jó szerencsét! ⚒️
Komlón ünnepeltük a 75. Bányásznapot! Ez a jubileum nemcsak az ünnepről, hanem az emlékezésről is szól egy olyan városban - szülővárosomban - ahol a történelem elválaszthatatlanul összekapcsolta a települést és a bányászságot. Ahogy a mondás tartja: a kitermelt szénből lakások lettek családoknak és iskolafüzetek a gyerekeknek. De a legfontosabb bányász örökségünk az az összetartás, amit a mélyben tanultunk meg: lent csak az számít, hogy lehet-e rád számítani!
A 75 évből 10 évet éltem meg közvetlenül közöttetek a minden reggel induló kővágószőllősi munkásjáraton, a falézban, a népesben, a kasban, és a vágat végén, néha a fejtésben.
De a bányászat nem a múlté, és nem is tűnik el. A mai modern technológiák nélkülözhetetlen hátterét és nyersanyagait biztosítja. A zöld átmenet beépül az iparba, és az alapanyagok előállításához a bányászatra a jövőben is szükség lesz.
A magyar bányászatnak lehet és van jövője Magyarországon. Nem nosztalgiából akarunk maradni, hanem azért, mert a bányászatra és a szakmai kultúrára valós szükség van. Ezt a kultúrát könnyű leépíteni, de rendkívül nehéz újra felépíteni. Ezt a leépülést a bányászság már megszenvedte, de hogy ebből tanulva a munkáskiszolgáltatottságot elkerüljük feltétlenül szükség van a szakszervezetekkel való együttműködésre, ami ezidáig elmaradt.
Elvárjuk a kormány támogatását a szakszervezetek és a kollektív jogvédelem megerősítésben. Újjá kell építeni a valódi érdekegyeztetést a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek között. Meg kell erősíteni a szakszervezetek jogait, hogy érdemben tudják képviselni a munkavállalókat. Lehetővé kell tenni , hogy minél több munkahelyen szülessenek kollektív megállapodások, a dolgozók tényleges bevonásával. Biztosítsák, hogy a dolgozók is partnerként tárgyalhassanak munkakörülményeikről, előmenetelükről és az esélyegyenlőségről.
Ebben a kormánynak példát kell mutatnia!
