Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét." (Márai Sándor)
Ki mondhatná meg, mitől alakul ki erősebb kötődés a szülő
városhoz, mint bármelyik másikhoz? Biztos vagyok abban, hogy a hely, ahol napvilágot látunk, legalább akkora jelentőséggel bír, mint az, hogy milyen családba születünk. Mindkét közösség alapjaiban határozza meg az életünket. Kaposváron születtem, s talán szerencse, talán sors kérdése, de soha nem is vágytam máshová. S ha a kaposváriak bizalmából megadatott hivatás, a napi teendő nem is engedi, hogy szemet hunyjak az erények és a hibák fölött, az bizonyos, hogy az örökké változó életben és világban valóban a szülőváros léte adja a biztonság érzetét. Abban bízom, hogy így érez minden kaposvári. Kicsik és nagyok, mindazok, akik ennek a városnak hű polgárai. Az itt élők, akik elődeik nyomán haladva gazdagítják Kaposvárt.
