30/04/2026
VOLT BENNE VALAMI
3 éve hunyt el Vágó István
Az alábbi sorokkal búcsúztam tőle a halála napján:
Pótolhatatlan veszteség. Üres frázis, ez igaz, de az is igaz, hogy igaz.
Műveltsége, tudásvágya lenyűgöző volt. A magyar nyelv szeretete sugárzott róla. Vágó nemcsak beszélte a nyelvünket, hanem értette is. Nagyon értette. Igazi nyelvművelőként élmény volt őt hallgatni.
A vetélkedőkben, amit vezetett, legyen az bármilyen érdeklődési kör, otthonosan mozgott. Számtalanszor elmondta, hogy imádta az összefüggéseket, a komplexitást. Szerette tudni, hogy bizonyos uralkodó alatt ki volt a jelentősebb festő, szobrász, vagy milyen zeneművek születtek akkortájt.
Politizált, de sosem volt a szó szoros értelmében politikus. Értelmes volt, nem értelmiségi.
Zenekart alapított, számtalan nyelven beszélt, és élete végéig tanulta. Mi pedig tanultunk tőle. Máig.
Akkor most utoljára forgassunk a Kerék Bárban, és amíg zakatol a rulett kerék, addig hallgassuk a Favágók zenéjét és Álljunk meg egy szóra, mert megérdemli, mert Van benne valami, valami, amitől mindenki gazdagabb lesz azáltal, hogy ismerte Vágó Istvánt. Ezt a szellemi tőkét kaptuk örökül, hogy mindenki tanulhat tőle millió dolgot utólag is, ezért Legyen ön is milliomos!
Az utolsó kérdését mi tesszük fel a Kvízprofesszornak: Miért ily hirtelen? Hova sietett, Vágó úr?
Válasz nincs, lejárt az idő, nincs már felező, nem lehet telefonálni senkinek és a közönség is csak dermedten mered maga elé.
A játék véget ért.
Nyugodjék békében!
Zöldi Tamás
