05/06/2022
Ismét a szomszédból :)
„Buj-buj zöldág…” – iskolás gyermekek játéka Pátrón (ma Nemespátró) az iskola udvarán 1963-ban. Fotó: Szomjas Károly
A pátrói fiatalok 1944-ig („a felszabadulásig”) a konfirmációtól a házasságukig a „Papkertben” együtt játszottak vasárnap délutánonként. Szomjas Károly evangélikus lelkész 1963-ban lefényképezte, ahogy a gyerekek az iskolai szünetekben gyakorolnak. A vasárnapi játékot ugyanis a falu népe kitett székeken vagy padon ülve nézte.
„Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta…” – énekelték a kapus játék szövegét szerte az országban. A pünkösdhöz különféle népszokások kötődtek, mint pl. a pünkösdi királyválasztás; a lányok, legények (kisfiúk és kislányok) falujáró köszöntése (pünkösdölés); a kislányok pünkösdi királynéjárása, a zöld ág, a zöldághordás és azzal kapcsolatos kapus/hidas játékok. A zöldághordást az egész ország területén ismerték, mint gyermekjátékot. Zöld ágakkal vagy virágokkal láncot alkotva végigvonultak a falun, miközben ketten kaput formáltak karjukkal, a többiek átbújtak alatta. Fő ideje a húsvéti és a pünkösdi ünnepkör volt.
A zöld ágakat pünkösdkor házakra, kerítésekre, istállókra tűzték, hogy a gonosz, rossz szellemeket távol tartsák, vagy csak egyszerűen azért, hogy így jelképezzék az ünnepet vagy a lányos házat. Mint a zöld ág változata, a májusfa is szerepet kapott pünkösdkor. Egyes vidékeinken ilyenkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére gyakran pünkösdkor került sor. Vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy a májusi vagy pünkösdi ágakat pünkösdkor a templomba vitték.
Szilvia Gyanó
Irodalom:
c. kiállítás forgatókönyve
Magyar Néprajzi Lexikon és Magyar Néprajz VII.