Glyphosate-free Hungary Glyphosate-mentes Magyarország

Glyphosate-free Hungary Glyphosate-mentes Magyarország A Magyarországgal szomszédos Ausztria betiltja a glyphosate hatóanyag használatát. Facebook lapunk a hazai változások kezdeményezője.

A glyphosate szigorú környezet-egészségügyi felülvizsgálatát és tiltását szorgalmazzuk.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1708868514576856&set=a.489230666540653
30/08/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1708868514576856&set=a.489230666540653

Darvas Béla: A kőbaltától a génszerkesztésig – Vanek úr étkezdéjében
Átlátszó ’Géntechnológikaland No79’, 2026. augusztus 30. – https://darvasbela.atlatszo.hu/2026/08/30/a-kobaltatol-a-genszerkesztesig-vanek-ur-etkezdejeben/
„A 2RK »Nagy GMO-vita« rendezvénye egy asztalhoz ültette a szélsőségeket a mezőgazdasági [!] géntechnológia híveit és megítélőit, de így korántsem a szakértőket. A vita kiindulópontja az új európai NGT-szabályozás volt: az új genomikai technikákkal létrehozott növényeket az uniós jog két kategóriába sorolja, NGT1-be és NGT2-be. Az NGT2 továbbra is lényegében a GMO-kra érvényes szigorúbb engedélyezési és kockázatértékelési rendszer alatt marad, míg az NGT1-be azok a növények kerülhetnek, amelyek genetikai változtatásai korlátozottak, és hagyományos nemesítéssel vagy természetes úton is létrejöhetnének… […]
Alapdefiníciók: GMO (Genetically Modified Organism) – Az EU 2001/18/EK irányelvének definíciója szerint GMO az olyan szervezet, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján. Tipikus képviselői a transzgenikus szervezetek, amelyek fajidegen gént tartalmaznak; NGT (New Genomic Techniques) – olyan géntechnológiával módosított növény, amelyet célzott mutagenezissel vagy ciszgenezissel, illetve ezek kombinációjával állítottak elő, és amelyben nem marad a hagyományos nemesítés számára hozzáférhető génállományon kívülről származó genetikai anyag (vagyis nincs transzgén, gyakran géncsendesítésről van szó). Az NGT-növényeket két kategóriára osztják: az NGT1-re, amely megfelel a hagyományos növényekkel való egyenértékűség rendeletben meghatározott kritériumainak. Az egyenértékűség jogszabályban meghatározott kategória. Nem azt jelenti, hogy az NGT1 növény genomja azonos egy hagyományosan nemesített növény genomjával, hanem azt, hogy a változtatások megfelelnek a rendelet által meghatározott ekvivalenciakritériumoknak. NGT2 pedig olyan növény, amely nem felel meg az egyenértékűség feltételeinek […]
A GMO egyébként valóban nem olyan természettudományos kategória, mint a kromoszóma, a gén, a pontmutáció vagy a deléció, de ki állított ilyet? Elsősorban jogi kategória: azt mondja meg, milyen szervezetek kerülnek egy konkrét engedélyezési, nyomon követési és kockázatértékelési rendszer hatálya alá. Ebből azonban nem következik, hogy a kategória önkényes vagy fölösleges lenne. A növényvédő szer (a totális herbicid-ek abszurd neveként is), a gyógyszer, a veszélyes hulladék vagy az élelmiszer-adalékanyag sem biológiai terminus; mégis nagyon fontos, hogy a jog mit sorol ezekbe a kategóriákba. GyJ azt nem képes évtizedek óta elfogadni, hogy a mai társadalmakban termékszabályozási hatósági utak léteznek, amiknek szigorú kompromisszumos normái vannak és amit nem kutatók határoznak meg, hiszen sokszor ütközik azzal, ami az érdekelt felek (Györgyey János érdekelt fél – Dudits Dénes révén két szabadalma van 1990 és 1995-ből a kőbaltás időkből; Duditsnak a Hoechst-/Agrevo-val volt közvetlen üzleti kapcsolata) állítanak […]
A pozitív jelölés – például GMO/NGT-mentes – természetesen alternatíva lehet. De ekkor a bizonyítási és ellenőrzési teher arra kerül át, aki nem kívánja alkalmazni az új technológiát és az adminisztráció költségeivel növekedik az ár, amiért részben (NGT1) a semmit vesszük meg. Az ökológiai gazdálkodás képviselője pontosan ezt kifogásolta: SzF – „Ez pont az ipari mezőgazdaság részéről a bizonyítási kényszer áthárítása az ökológiai gazdálkodókra.” Ez nem egyszerűen technológiaellenes érzelem. A koegzisztencia pénzbe kerül: elkülönített vetőmag, külön tárolás, ellenőrzés, dokumentáció és adott esetben laboratóriumi vizsgálatok. Ha ezek költségei kizárólag az NGT-mentességet választó termelőnél jelennek meg, akkor az új technológia egyik externáliáját a technológiát nem használó szereplő fizeti meg. Ha egyébként GMO-tartalmú és GMO-mentes konkrét termékeket keresünk, akkor fel fog tűnni, hogy a GMO-tartalom jelölése ritka (pedig a szója- és kukoricatartalmú élelmiszereknél ez nagyon is valószínű), míg a GMO-mentes szinte hivalkodó gyakoriságú […]
A növény nem önmagában kerül a környezetbe. Egy termesztési rendszer részeként. Ha például egy fajta herbicid-toleranciát hordoz, akkor a vizsgálat tárgya nem pusztán annak genomja, hanem a hozzá kapcsolódó hatóanyag (glyphosate) toxikológiája, a rezisztencia kialakulása, a változó gyomflóra, a változó talajélet és végső soron a konkrét agrárökoszisztéma változása is. Ugyanez igaz egy rovarölő fehérjét (Cry, Vip) termelő növényre. Ezért félrevezető az az érv is, amely szerint a hagyományos nemesítésből is származhat veszélyes növény (GyJ egyébként rosszul állította, a Snowball nevű zellert még a fejlesztési szakaszban leállították, vagyis nem jutott a piacra, ahogy egy Venetianerrel Pállal folytatott régi vitában elmondtam), tehát miért vizsgáljuk részletesebben a géntechnológiával előállított terméket? A természetesből is származhat veszély, ennek ellentéte a biotermesztés téves dogmája. Ebből azonban logikailag nem az következik, hogy csökkentsük az új módszer ellenőrzését, hanem akár az is, hogy minden új tulajdonságot annak tényleges kockázata alapján vizsgáljunk […]
GyJ mindkét említett példája transzgenikus GMO: egyiknek sincs köze a génszerkesztéshez. Ha ezekkel az NGT gyakorlati eredményességét kívánta bizonyítani, technológiai kategóriát tévesztett. A GMO besorolású szárazságtűrő fajták jelenlegi elterjedtsége kereskedelmi kudarcról árulkodik. A génszerkesztés egyik korai szárazságtűrési eredménye a DuPont – Pioneer Argos8 kukoricája. Crispr – Cas9 módszerrel nem idegen gént vittek be, hanem a kukorica saját Argos8 génjének szabályozását változtatták meg. A 2015-ös, nyolc amerikai helyszínes szántóföldi vizsgálatban a két szerkesztett változat virágzáskori vízhiányban mintegy 0,33 t/ha, azaz 4 százalék körüli terméselőnyt adott a kontrollhoz képest, optimális vízellátás mellett pedig nem volt termésveszteség. Szemkitelítődéskori szárazságban ugyanakkor nem mutattak terméselőnyt. Az Argos8 tehát ígéretes kísérleti bizonyíték a génszerkesztés lehetőségére, nem pedig jelentős területen termesztett szárazságtűrő fajta. India 2025 májusában jelentette be első két génszerkesztett rizsfajtáját. DRR Dhan 100 (Kamala) és Pusa DST Rice 1 Crispr – Cas génszerkesztéssel állították elő. Fejlesztő az ICAR – Indian Agricultural Research Institute fejlesztett ki és egyidejűleg szárazság- és sótűrő. Termesztési adat még nincs, csak tervek […]
A kőbalta sem volt önmagában jó vagy rossz. A Crispr sem az. Az számít csak, mit és hogyan készítünk vele, ki ellenőrzi, ki viseli a kockázatát, kié lesz a haszna – és ha termék, akkor megtudhatja-e a fogyasztó, hogy használták. A géntechnológia eszköz, amellyel régebben a csillagos eget ígérték; eszköznél nem több, de nem is kevesebb. A gyógyszerészetben már bizonyított. A mezőgazdaságban vannak eredményei, de a nagy ígéretekhez képest a találatok a gyakorlat számára jóval szerényebbek. A magyar növényi géntechnológia pedig lassan három évtized után is adós a saját, gyakorlatban bizonyított fajtajelöltjeivel. Képviselőinek szerintem ebből az alapállásból kellene őszintén kommunikálni, ha a cél a termelők és fogyasztók bizalmának megnyerése. Agresszív ügyeskedéssel ez eddig sem ment Európában. Nem lehetne ebből okulni?”
(db)

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1707094651420909&set=a.489230666540653
28/08/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1707094651420909&set=a.489230666540653

A 2RK nagy GMO-vitája – Még a felvételek napvilágra kerülése előtt
Augusztus 25-én este a budapesti Vanek úr polgári étkezdében a Második Reformkor (2RK) megtartotta „A nagy GMO-vita – Mit kezdjünk az új szabályozással?” című rendezvényét. Az étkezde termében elől előadói asztal. Középen a moderátor (aki szerintem nagyon halvány volt), tőle jobbra a biotechnológiai lelkes támogatói, míg balra a mezőgazdasági géntechnológia ellenzői. Közülük csak Györgyey János (a hazai növényi géntechnológia önjelölt hangadója) és Fidrich Róbert a civilszervezetek szakértője (GEVB) ismertebbek. Három nap múlt el, de a teljes videófelvétel egyelőre nem található meg nyilvánosan, ezért magáról az elhangzott vitáról még nem tudok részletes beszámolót írni. Arról a kevésről igen, ami megjelent, illetve ami megragadta a helyszínen a figyelmem. Hozzátehetem, hogy semmi új, semmi meglepő. A pulpituson hitalapú interpretálók ültek. A szervezők nem a megfelelő személyeket hívták meg. Palkovics László Amand (IMBE) és Székács András (MÖTT) között alakulhatott volna ki érdemi szakmai vita a mezőgazdasági géntechnológiáról (nem a géntechnológiáról általában, mert arra kutatással felkészült személy nincs is), de természetesen nem egy pártfórumon. Vona Gábornak politikai vitát kellett volna szervezni, ahol a pártok előadják azt, hogy erről a területről mit gondolnak. Arra egy parlamenten kívüli párt nagyon is alkalmas lehet.
A történet közvetlen előzménye az Európai Unió új genomikai technikákról (NGT) szóló szabályozása. A politikai vita Magyarországon különösen azután erősödött fel, hogy a Tisza Párt európai parlamenti képviselői a módosító javaslatok szavazásánál támogatták az új szabályozást (https://www.facebook.com/photo/?fbid=1681917827271925&set=pb.100063611705256.-2207520000). A magyar EP-képviselők szavazati aránya ennek ellenére 10:6 volt az NGT1-szabályozás szigorúbb változata mellett. Ennek oka, hogy az EU képviselet, még egy korábbi magyar választói akarat szerint oszlott meg. A 2RK ezt úgy értelmezte, hogy az NGT1-növények kikerülése a hagyományos GMO-szabályozás jelentős része alól veszélyeztetheti a magyar GMO-mentességet. A párt rendezvényének meghirdetése ennél is erősebben fogalmazott: szerintük a döntés utat nyithat a génszerkesztett növények ellenőrizetlen beáramlásának (az NGT1-re a fogyasztók felé valóan ez a helyzet), és felveti a magyar Alaptörvény GMO-mentes mezőgazdaságot védő rendelkezésével való összeegyeztethetőség kérdését. Az Alaptörvény állításai azonban ebben a kérdésben szélsőséges túlzáson alapulnak. Az Alaptörvény azt feltételezi, hogy a GMO-k fogyasztása testi és lelki problémákat okoz, amit a tudomány nem bizonyított (https://darvasbela.atlatszo.hu/2016/12/27/kitepett-mondatok-az-alaptorvenybol-mihez-biztositanak-jogot-es-hogyan/). Esetről esetre más a helyzet, és van, ahol érvényes környezettudományi ellenvetés (pl. MON810, glyphosate-tűrő növények) létezik.
A vita ezért nem arról szólt, hogy GMO/NGT igen vagy nem, hanem arról, hol húzzuk meg a szabályozási határt a hagyományos nemesítés, a génszerkesztés és a klasszikus génmódosítás között. A géntechnológia kritikusainak problémája elsősorban az, hogy az NGT1-növények esetében nem maradna fenn a klasszikus GMO-kra alkalmazott teljes körű előzetes kockázatértékelés, nyomonkövethetőség és végtermékjelölés (ez sérti a fogyasztó jogait). A vetőmagoknál ugyanakkor megmaradna a jelölés (ez csak a termelőt tájékoztatja!), és nyilvános adatbázis is készülne. A hazai bioágazat egyik legfontosabb kifogása ezért nem magának a génszerkesztési technikának a létezése, hanem a szabályozási könnyítés mértéke.
A 2RK politikai ügyet csinált abból, amiből a nagyobb magyar pártok között alig alakult ki nyilvános szakmai vita. Vona Gábor nyílt levéllel fordult Magyar Péterhez és az akkori köztársasági elnökhöz, Sulyok Tamáshoz, majd a 2RK azzal indokolta a rendezvény megszervezését, hogy a párt az értelmes vita és párbeszéd híve. A rendezvény beharangozója szerint Sulyoktól, illetve a miniszterelnöktől sem érkezett válasz.
A magyar GMO-politika hosszú időn keresztül szokatlanul széles pártpolitikai konszenzusra támaszkodott. Az NGT-szabályozás vitája ezt a látszólagos egységet bontotta meg a Tisza NGT1-támogató szavazataival (korábban a Fidesz-KDNP GMO-ellenessége és DK és Momentum GMO-elfogadása ismertté vált, az Együtt is vitát rendezett ebben a kérdésben), mert kiderült, hogy a GMO-mentesség fogalma már nem vonatkozik a NGT1-nek minősülő szervezetekre.
A 2RK négy személyt jelölt a vitára: Györgyey János növénybiológust, a Magyar Növénybiológiai Társaság elnökét; Fidrich Róbertet, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelősét és a GEVB tagját; Oláh Róbertet, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézetének igazgatóhelyettesét (szőlő módosítása nem ért el még GM-fajta státuszt) és Szira Fruzsinát, az ÖMKI (nem akadémiai kutatóintézet) biogazdáját.
Györgyey János képviselte a leginkább technológiapárti szélsőséget. Az új technikák sok esetben célzott genetikai módosítást tesznek lehetővé idegen gén bevitele nélkül, és olyan mutációkat is létrehozhatnak, amelyek spontán vagy hagyományos nemesítéssel is kialakulhatnának. A feltételes mód itt persze nem egyeztethető össze a tudomány szigorával. Györgyey úr (vállalt beceneve szerint Arthúr) azonban azon kívül, hogy igyekezett a jól értesült szigorú tanárbácsit játszani korántsem képviselt magasabb minőséget, mint a kutatási területen kevéssé ismert vitapartnerei. Pontosabban Oláh úr nem vitázott vele.
Oláh Róbert pedig a növénynemesítés és a szőlészet gyakorlati oldalát hozhatja be. Ez azért fontos, mert az NGT-vita könnyen absztrakt genetikai vagy ideológiai vitává válik, miközben végső soron növényfajtákról, termesztésről, szaporítóanyagról és gazdálkodásról van szó.
Fidrich Róbert (a területhez való szakképzettsége nem ismert) számára az NGT-vitában a fő kérdés, hogy megfelelő marad-e a kockázatértékelés, a nyomonkövethetőség és a fogyasztó választási lehetősége. Szira Fruzsina megjelenése azért érdekes, mert a biogazdálkodás problémáját hozta közvetlenül az asztalhoz. A bioágazat különösen érzékeny a nyomonkövethetőségre, hiszen az ökológiai gazdálkodásban az NGT-k használata továbbra sem megengedett.
Valójában miről lehetett itt szót váltani, mert a vitának nem volt meg a kerete, a témában laikus moderátor (A Második Reformkortól Horváth Julianna borász) erre nem szánt elég időt? Nem mindenki tehette fel a kérdését, és hozzászólásra idő sem maradt. Legalább öt külön kérdés volt itt egymásba csúszva. Az első: GMO-e az NGT1? Jogi értelemben a kiindulópont igen összetett, miközben az új szabályozás éppen azért hoz létre külön kategóriát, hogy bizonyos génszerkesztett növényeket ne ugyanúgy kezeljen, mint a klasszikus GMO-kat. A második: indokolt-e az NGT1 egyszerűsített kockázatértékelése? Ez már valódi tudományos és szabályozáspolitikai vita. A harmadik: hogyan őrizhető meg a választás szabadsága? Ha az NGT1-ből készült élelmiszer végtermékén nincs GMO-jelölés, a fogyasztó honnan tudja, mit vásárol? A negyedik: mi történik a biogazdálkodással és a GMO-mentes termelési láncokkal? Ha az ökológiai gazdálkodás továbbra sem használhat NGT-növényeket, akkor működő elkülönítési (idegenbeporzó növényeknél a hazai adottságok között ez nem lehetséges, ahogy Heszky Lászlótól tudjuk) és információs rendszerre lesz szüksége. Az ötödik pedig a szabadalmak kérdése. A vita nem ér véget a biológiai kockázatoknál: ugyanilyen fontos, hogy az új tulajdonságokhoz kapcsolódó szellemi tulajdonjogok hogyan befolyásolják a vetőmagpiacot, a nemesítők szabadságát és a gazdák függőségét. A bioágazati kritikák ezt az egyik központi problémának tekintik.
A rendezvény után már megjelentek a 2RK-hoz kapcsolódó rövid közösségimédia-tartalmak – például a „Te kinek hiszel?” felütés –, tehát a vita szerény és szórványos kommunikációja megkezdődött.
A legkomolyabb vitákat a címkézés és az ellenőrizhetőség, a követhetőség hiánya váltotta ki. Miközben a bio egy pozitív címke, a GMO egy negatív (Arthúr érzéketlenül a zsidók megkülönböztetésére használt sárga csillaghoz hasonlította). Györgyey azzal is meglepte a jelen lévő szakmabelieket, hogy a hazai GMO-vizsgálatok nemzetközi szakirodalmi megjelenését hiányolta. Erre nehéz magyarázatot találni {címlap: Amit Arthúr bá’ nem olvasott [©(db) → AI]}. Darvas Béla és Székács András szerzőségével vagy társszerzőségével 2010–2022 között legalább tucatnyi, közvetlenül GM-növényekkel foglalkozó idegen nyelvű folyóiratcikk és könyvfejezet jelent meg, többek között az Environmental Toxicology and Chemistry, Analytical and Bioanalytical Chemistry, Insects, Food and Agricultural Immunology és Toxins hasábjain, illetve Springer-kötetekben. Ezek közül több éppen a magyar MON810-vizsgálatok eredményeit közli, amelynek köze volt a MON810 európai vetési moratóriumokhoz. Hogy ezeket Györgyey János nem olvasta az bizonyos, de ezeket a szerzőkön nem lehet számonkérni. A moderátor szerintem azt sem tudta miről van szó.
Politikusokat egyébként nem érdekli a szaklapok besorolása vagy IF-je. A hazai vizsgálatokat Bakonyi Gábor, Darvas Béla és Székács András Pármában angol előadások formájában ismertették az EFSA szakzsűrije előtt (a három akadémiai doktornak nem Györgyey kandidátus előtt kellett ezt prezentálniuk), és az EU tagországaiban láss csodát a 2004-ben Növényvédelemben (a PNAS-ban is kapott idézést) angol összefoglalóval írt magyar nyelvű cikk is rendelkezésére állt (https://bdarvas.hu/download/pdf/MON810trans.pdf) és használták is. Szóval egy kutatói pályafutását DSc minősítéssel be sem fejező úrtól (Györgyey János) elég különleges, hogy magának szeretné azt a jogot, hogy eldöntse, mi a tudomány és mi már nem. Ami hozzá eljut, az létezik, míg más nem. Ha magyarul hangzik el valami az tudománytalan, ha angolul az tudományos? Az AI korában ez nagyon meghaladott. Mindenhez jó minőségben hozzá lehet jutni, ha valaki veszi a fáradságot. Cikkekkel pedig érdemben, adatokkal és érvekkel lehet vitatkozni. Arthúrnak is inkább ezzel kellene próbálkoznia.
Darvas Béla

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1705076784956029&set=a.489230666540653
26/08/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1705076784956029&set=a.489230666540653

Világmagyarázat – Bardócz Zsuzsa GMO-mentes univerzuma
Tegnap rendezte meg Vona Gábor (2RK) Vanek úr étkezdéjében ’A nagy GMO-vita’ című happeninget. Valóságos szakértők közül csak Székács András csapatát láttam. Közepesen ismert újságírót egyet, politikusból kettőt (Vona Gábor mellett Schmuck Erzsébet jelent meg). Szerény kínálat, mérsékelt érdeklődés. Erről kellene most írnom, de megvárom míg a felvétel vágatlanul megjelenik, ahogy a szervezők ígérték. Nem szóltam a helyszínen hozzá. Körülbelül csak olyan terjedelemben tudtam volna, mint a ’szakértők’ nettó teljesítményének harmada, vagyis kb. 100 perc alatt 30 perc többnyire kifejtetlen törmelékgondolat, finomkodó szerepjátszás és érzelmeskedő zagyvaság hangzott el. Az ötven fős közönségnek volt összesen ennyi ideje és teljesen fölöslegesen, magamutogató hozzászóló jócskán volt a teremben. A nap mélypontja ismét a gyárilag igen feldúltan okoskodó Györgyey örökös kandidátus úrhoz fűződik, aki a GMO-k jelölését a zsidók sárga csillagjához hasonlította és nekem elég nyilvánvaló, hogy nincs ettől Vanek úr kifőzdéjében sem lejjebb. Nem tapogatom ezt a záptojást. A vitavezető és az asztalnál ülők nem is véleményezték. Jelen sem voltak azokra a pillanatokra.
Ma a másik oldal szélsőségét tárgyalom, amelyben közel egy hónapja Bardócz Zsuzsa (Pusztai Árpád özvegye) részesítette az érdeklődő nagyérdeműt {címlap: Szezonvégi csoda I. [©(db) → AI]}. Hiába no a gyógyszerek gyakran elgurulnak. Ez talán a lényegük, amit mindig is tudtak. A pseudo-omnicurrens Györgyey úr is mesélhetne róla.
*
Bardócz Zsuzsa: A GMO-k hatásai, veszélyei (Beetetett emberiség?)
EGY_Tv, 2026. július 14. – https://www.youtube.com/watch?v=at0UvRCc1Gs
653 megtekintés, 0 támogatás, 0 ellenzés, 2 hozzászólás
---
EGY_Tv Nem hagyományos televíziós csatorna, hanem kisebb (2,7 ezer feliratkozó), alternatív, magyarnyelvű YouTube-csatorna. Saját bemutatkozása szerint az „életet támogató” (sic!) gazdálkodással, táplálkozással, gyógymódokkal, szellemi utakkal és közösségekkel foglalkozik. Műsorai között az ökológiai és biodinamikus gazdálkodástól a természetközpontú életmódon át alternatív egészségügyi és spirituális témákig terjedő tartalmak találhatók. Tulajdonosi és szerkesztőségi hátteréről a nyilvánosan hozzáférhető felületeken nem találtam érdemi információt. Egy magát televíziónak nevező nyilvános médiumnál ez legalábbis szokatlan. Gyulai Iván (Schmuck Erzsébet párja) négy előadását is látjuk itt az eddigi nyolcból.
---
Bardócz asszony 45 perces előadása látszólag a géntechnológiával módosított szervezetek egészségügyi és környezeti kockázatairól szólt. Egyetlen történetbe gyúrta a GMO-kat, a glyphosate-tot, a precíziós fermentációt, a növényi húshelyettesítőket, a laboratóriumi húst, az EAT–Lancet étrendet, a klímapolitikát, a szabadalmakat, Bill Gatest, az emberi génszerkesztést, s végül még a népességszabályozást és valamiféle globális hatalmi tervet is. Ilyesmiből ritkán jön ki fogyasztható tartalom. Ez az előadás legnagyobb koncepcionális problémája. Valós és fontos kérdésekből indul ki, de a bizonyított tény, a tudományosan vitatott hipotézis és a politikai világmagyarázat közötti határokat fokozatosan elmaszatolja és az kitölti folyosói pletyikkel. Ez talán idős korára egyre inkább a gondolkodását meghatározta. Közel két évtizede nem kutat már, és idézett olvasmányait csak felszínesen ismeri. Ettől az előadás retorikailag még erős (nagyon hisz a saját megérzéseiben, a gonosz és emberellenes világhatalomban), tudományos érvelésként azonban pehelysúlyú.
Már a bevezetés kijelöli ezt az irányt. Az ENSz fenntartható fejlődési céljait olyan állításokkal kapcsolja össze, mint a világkormány, a világpénz, a nemzeti függetlenség vége (nemzethalál), a magántulajdon vége, a család vége (az egyéniség megsemmisülése), továbbá az öntözés, a családi gazdaságok és a legeltetés megszüntetése. Szóval minden egyben; a négy fogásos vacsora turmixolva. Az ENSz 2030 Agenda valóban 17 fenntartható fejlődési célt fogalmaz meg, de az előadás által felsorolt világkormány, magántulajdon vége, család vége stb. ezek között nem szerepel. Az előadás tehát egy valós dokumentumot összekapcsol a politikai fantáziálással. Képzeleg. Ez mostanában visszatérő ’érvelési’ technikája. Györgyey úr ellenpólusa; gyanítom, hogy ők a végtelenben végül mégis találkoznak.
Az előadás legerősebb része ott kezdődik, ahol Bardócz visszatér a géntechnológiához. Rutinszerűen mutat rá arra, hogy a klasszikus transzgenezis és a hagyományos nemesítés nem azonos technológia: „A hagyományos nemesítésnél […] csak a szülőktől való gének származnak, míg a GMO-k esetében egyik szülő genomjához bármilyen más élőlényből géneket lehet hozzájutatni.” Ennek van valós szakmai magja. A klasszikus transzgenikus technológiák valóban lehetővé teszik olyan genetikai konstrukciók beépítését, amelyek hagyományos keresztezéssel nem kerülnének az adott genomba. A transzgén beépülési helye a korábbi transzformációs technikáknál ráadásul nem volt előre meghatározható. Csakhogy Bardócz ebből általánosít: „…mintha egy bekötött szemű ember, vagy egy vakember lőne egy céltáblára […]. Erre mondják, hogy precíz, kiszámítható, biztonságos és természetes. Hát én azt mondanám, hogy nem.” Ezt a génpuskára értheti.
A milyen technikával készül fordulat itt döntő. Ami a régebbi, véletlenszerű integráción alapuló transzgenezisre részben találó metafora lehet, viszont nem írja le megfelelően a génszerkesztést. Crispr/Cas-rendszerekkel meghatározott genomi hely célozható meg. Ettől a technológia természetesen nem lesz hibamentes: lehetnek off-target változások, nem kívánt on-target módosulások és más mellékhatások. De éppen ezek vizsgálhatósága miatt nem helyes minden géntechnológiai módszert a vak ember lövésével azonosítani. Ez különösen fontos az európai NGT-vitában. A klasszikus GMO (amit ma már Györgyei úr is lassan tanulva kőbaltás módszernek mond, bár nem régen Dudits főnökével csúcstechnológiának tartották) és az NGT1 közé egyenlőségjelet tenni nem indokolható, még akkor sem, ha valaki szabályozási vagy elővigyázatossági okokból mindkettő szigorú ellenőrzését támogatja.
Bardócz helyesen emeli ki, hogy az első generációs GM-növények között két tulajdonság vált dominánssá: a herbicidtolerancia és a rovarrezisztencia (valójában mindkettő a hanyag megnevezésénél sokkal szűkebb). Szintén valós probléma a herbicidtoleráns termesztési rendszerekben kialakuló gyomrezisztencia. Ez is hatóanyaghoz kötött. Az intenzív, azonos hatásmechanizmusú herbicidhasználat erős szelekciós nyomást gyakorol, ezért rezisztens gyompopulációk alakulhatnak ki. „[…] a glyphoste az ugyancsak hormonmodulátor […] be tud a glicin helyére a glyphosate épülni.” Ugye, koránt sem az ismert hatás-mechanizmusa. Ez valami múltszázadi városi legenda. A glyphosate glicin helyére történő fehérjebeépülése nem tekinthető bizonyított, általánosan elfogadott biokémiai mechanizmusnak. Kémiai hasonlóságból önmagában nem következik, hogy a riboszomális fehérjeszintézis során egy aminosav helyére beépülhet. Ezt az előadás bizonyított mechanizmusként kezeli, miközben ez legfeljebb bizonyítatlan hipotézis. Ugyanakkor a glyphosate környezeti jelenlétének, rezisztenciaszelekciójának, expozíciójának és esetleges egészségügyi hatásainak vizsgálata teljesen legitim kutatási terület. A probléma tehát nem az, hogy Bardócz kérdez, hanem az, hogy bizonyos kérdésekre bizonyítottnak tekint olyan válaszokat, amelyekre a tudomány nem adott egyértelmű választ. Badócz konfabulál. Az egyik legnagyobb logikai bakugrás: növényi DNS a vérben. A szerzők maguk azt írták, hogy a keringésbe jutás mechanizmusa ismeretlen. Bardócz ezt mondja: „Ha ez rendes növény, akkor […] ezt a szervezetünk megszokta […]. Ha ez viszont GMO-ból származik, akkor a szervezet csak úgy tudja felismerni, mint idegen anyagot vagy egy idegen testet […]. Na ez történik állandóan a GMO-kkal”. Spisák és munkatársainak cikke (2013, Plos One) nem azt mutatta ki, hogy a szervezet a hagyományos növényi DNS-t megszokottként, a GMO-eredetű DNS-t pedig veszélyes idegen anyagként kezeli. A kimutatás módszerét is érte bírálat. Nem bizonyította azt sem, hogy az így bekerült növényi DNS immunológiai választ váltana ki.
Minden elfogyasztott növény DNS-e idegen az emberi genomhoz képest. Egy paradicsom, búza vagy szója természetes DNS-e ugyanúgy nem saját emberi DNS, mint ugyanannak a növénynek egy módosított DNS-szakasza. Az immunrendszer pedig nem úgy működik, hogy a hagyományos növényi DNS-t megszokta, a géntechnológiával módosított DNS-t viszont reakciót vált ki. Ez teljesen dilettáns immunológiai szemlélet.
Bardócz felidézi az indiai Bt-gyapot körüli történeteket is: „… amikor kieresztették erre a területre a birkákat, azok lelegelték a Bt transzgénes növénynek a maradék részét […] és ezek a birkák elpusztultak.” Az ilyen esetjelentéseknek lehet jelzőértékük, és indokolhatnak vizsgálatot, de időben párhuzamos történetek még nem bizonyítanak oksági kapcsolatot. Ahhoz kontrollált toxikológiai vagy epidemiológiai bizonyíték kellene, hogy a pusztulást maga a Cry-toxin vagy a genetikai módosítás okozta. Az indiai hatósági vizsgálat a Cry-toxin helyett nitrát/nitrit, cianid és növényvédőszer-maradékok lehetséges szerepét vetette fel. A Bt-növények nem egységes toxikológiai kategória. Különböző Cry- és Vip-fehérjetoxinokról, eltérő expressziós szintekről, növényfajokról és genetikai konstrukciókról beszélhetünk. Az előadó a lényegi különbségeket mindenhol összemosta. Ez az dilettáns szemléletű GMO-kritika egyik alapvető módszertani problémájára mutat rá: a GMO ugyanis nem egy önálló toxikológiájú anyag. Egy technológia neve önmagában nem mondja meg, milyen fenotípus, fehérje vagy metabolikus változás jött létre.
Az előadás második felében a fogalmi határok még inkább összemosódnak már. A növényi húshelyettesítőket, sejttenyésztéssel előállított húst és precíziós fermentációval előállított összetevőket gyakorlatilag ugyanannak a GMO-rendszernek a részeként mutatja be. Pedig ezek technológiailag különböznek. Egy borsófehérjéből készített húspótló nem szükségképpen GMO. A sejttenyésztéssel előállított ’hús’ még nem azonos a génmódosított hússal. Precíziós fermentációnál viszont valóban használhatnak géntechnológiával módosított mikroorganizmust egy meghatározott fehérje vagy más molekula előállítására. Bardócz az Impossible Burger szója-leghemoglobinját hozza példának, és helyesen utal arra, hogy a fehérjét géntechnológiával módosított mikroorganizmussal lehet előállítani. Ez valóban érdekes szabályozási kérdést vet fel: hogyan kell értékelni és jelölni azt az élelmiszert, amelynek valamely összetevőjét géntechnológiával módosított termelő szervezet segítségével állították elő, miközben maga a végtermék nem tartalmazza ezt az élő GMO-t? Ez valódi vita tárgy lehetne. Az viszont már nem következik ebből, hogy a növényi húspótlók általában GMO-k, vagy hogy a precíziós fermentáció termékei szükségképpen veszélyesek.
Szabadalmak és vállalati koncentráció: az előadás egyik legerősebb kérdése. Bardócz egyik fontos társadalompolitikai felvetése a szabadalmaztatás: „Tehát a GMO-kat lehet szabadalmaztatni […].” Itt az előadás olyan problémát érint, amelyet nem érdemes összeesküvés-elmélettel elrontani. A modern vetőmagpiac vállalati koncentrációja, a szellemi tulajdonjogok, a gazdálkodók vetőmag-önrendelkezése és a génszerkesztési szabadalmak valós gazdasági és agrárpolitikai kérdések. Különösen aktuális ez az európai NGT-szabályozásban, ahol a szabadalmaztathatóság kérdése az egyik legkeményebb politikai konfliktussá vált. Bardócz azonban innen is túl messze jut: „… úgy néz ki, hogy ezeknek a szabadalmaknak és a GMO-knak az egyik célja az, hogy teljesen magánkézbe kerüljön […] az egész élelmiszeripar”. A vállalati koncentráció megfigyelhető jelenség. Az, hogy a GMO-k célja az egész élelmiszeripar megszerzése lenne, már szándéktulajdonítás, amelyhez az előadás nem szolgáltat bizonyítékot. Pedig nincs is szükség erre a kirívó állításra. A kisebb állítás – hogy a szabadalmi rendszer fokozhatja a technológiai és piaci koncentrációt – önmagában fontos és vizsgálható.
A legsúlyosabb fordulat a 35. perc környékén következik be. Bardócz felveti: „… talán a mesterséges élelmiszereknek közük van a népességszabályozáshoz, mert ezek olyan eszközök, amin keresztül programozni lehet a lakosságot, hogy addig éljen, ameddig szeretnék… […] …úgy néz ki, hogy tényleg csak a népesség szabályozása a cél”. Erre Bardócz előadásban nincs tudományos bizonyíték, csak valamiféle feltűnősködő magamutogatás, ami rá jellemzővé vált. Ebben is nagyon Görgyey úrra emlékeztet. Ez persze már nem GMO-kockázatértékelés, nem élelmiszer-tudomány és nem toxikológia, hanem globális politikai összeesküvéselmélet-gyártás. Ráadásul visszamenőleg hatástalanítja a korábbi jogos kérdések és az ő személyes kutatói hitelességét.
Az előadás vége tovább távolodik a természettudományos bizonyítás követelményeitől. A kogi indiánok bolygó energetikai ökológiai egyensúlyáról, a műholdak és Wi-Fi-adók gigantikus mikrohullámú erőtereiről, valamint a világűrből a Földbe áramló „élő energia” (sic!) elzárásáról beszél. Ezek nem tekinthetők a GMO-k egészségügyi vagy ökológiai kockázatára vonatkozó tudományos bizonyítékoknak. Ezek már nem tekinthetők a GMO-k egészségügyi vagy ökológiai kockázatára vonatkozó tudományos érvelésnek; az előadás ezen a ponton végleg átlép a konteók területére. Az előadás egyik utolsó mondata viszont olyan gondolat, amellyel érdemes komolyan foglalkozni: „A mezőgazdaságnak nemcsak az a feladata, hogy profitot termeljen a gazdáknak […], hanem az volna a legfontosabb feladata, hogy számunkra egészséges élelmiszert állítson elő.” Ezzel nehéz vitatkozni. A kérdés az, hogyan jutunk el ehhez és mi az egészséges élelmiszer, mert nem minden természetes előfordulású anyag válik egészségünkre (lásd dohány), és hát elképesztő egyedi különbségek vannak (lásd ételallergiák).
A kritikai tudományosság (a szkeptikus látásmód úgyszintén) azt jelenti, hogy ugyanazzal a mércével kételkedünk mindkét oldalon. Bardócz Zsuzsa és Györgyey János ezt a feltételt képtelenek teljesíteni. Saját pályafutásuk szerint, érdekből előítéletesek.
Darvas Béla

Adresse

Wien

Webseite

Benachrichtigungen

Lassen Sie sich von uns eine E-Mail senden und seien Sie der erste der Neuigkeiten und Aktionen von Glyphosate-free Hungary Glyphosate-mentes Magyarország erfährt. Ihre E-Mail-Adresse wird nicht für andere Zwecke verwendet und Sie können sich jederzeit abmelden.

Verknüpfungen

Teilen