A helység Bajmok és Moravica között, Szabadkától dél-nyugatra , található. Tengerszint feletti magassága 103-112m. Pacsérnak a múltban több elnevezése is volt, ezek közül is az első a PACHER, mellyel 1409-ben találkozunk, csak valamivel később kapta a PACHYR , majd végül a PACSÉR nevet.
1462 február 16-án Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozza a környező falvakkal együtt.
1541-
től a török birodalom rabló hadjáratai teljesen leigázzák Pacsért.
1580-tól úgy emlegetik mint 16 adófizetős települést.
1680-1726-ig a falu teljesen kihal.
1726-tól a pacséri puszta a zombori határőrök tulajdonában volt. Először a pásztor családok, akik itt szerettek volna letelepedni, csak kunyhókat, majd később házakat is építettek. A zombori városi vezetőség támogatta azokat akik le akartak telepedni Pacséron, abban az időben a városi kamara legnagyobb pusztasága volt a pacséri. Szervezett telepítés intenzívebb lett 1783-tól, 1786-ban pedig főleg magyarországi magyarok telepednek le a református Kisújszállásról. A gazdaság fejlődésében nagy szerepet játszott a Szabadka - Vinkovci vasútvonal megépítése 1869-ben, ami a pacséri határ nyugati részén keresztül vezetett, majd 1895-ben a Bajmok - Moravica közlekedési útvonal kiépítése amely a falu közepén megy át és végül a Szabadka - Cservenka - Hódság vasútvonal kiépítése 1908-ban ami a falu keleti részét érintette. Pacsér valóságos vasúti csomópontnak számított a dinamikusan fejlődő éveiben. Az iparos műhelyei mellett, amelyek külföldre is szállítottak, a faluban malom működött, két szóda víz gyáros, két szövetkezet amelyek tejfelvásárlással foglalkoztak, alkoholgyár ami egészen Budapestre és Bécsbe. század elején beállított állapotok nem változtak egészen a II. világháború végéig, amikor megindult a gazdasági fejlődés. Először egy téglagyár épült ki, majd egy kelmefestő üzem, hordógyár, seprűgyár, építő vállalat 400 munkással, földműves szövetkezet és terményfeldolgozó. Pacséron volt még egy benzinkút és több iparos műhely: pékek, borbélyok, fodrászok, hentesek, asztalosok, kovácsok, papucsosok, szabók, stb.A legnagyobb szerencsétlenségére, a falu lakóinak akaratán kívül az utóbbi 20 - 30 évben a gyárak és üzemek javát beszüntették, de még az iparosok is becsuktak. Ma csak egy malom, egy fűrésztelep, több bolt, és egy nem túl jól működő szövetkezet maradt falunkban. A valamikori 5000 lakosból manapság már csak 2900 maradt. ISTORIJA SELA
Pačir se nalazi na severno-zapadu bačke, selo između naselja Bajmok, St. Moravica i preseca ga potok Krivaja. Pačir se nalazi jugo-zapadno od grada Subotice na nadmorskoj visini od 103 do 112 m.Pačir je u svojoj istoriji nosio više imena među prvima nosio je ime PACHER koje je zabeleženo 1409.god. Svoje današnje ime PAČIR nosi od 16.02.1462.god.do
1541.god. Selo napadaju Turski vojnici koje haraju do samog uništenja sela. Selo je u periodu od 1680 – 1726 godine bilo totalno izumrio i nenastanjeno: u to vreme je ova oblast bila poznata kao »Pačirski pašnjaci« i pripadala je u svojini Somborskih poljočuvara. Tek 1726.god. poljavljaju se prvi naseljenici, to su bili nomadske porodice koje se rukovodstvo grada sombora slalo na prve prostore jer je ovo bila jedna od najvećih nenaseljenih teritorija pogodnih za stočarstvo i poljoprivredu. Do obimnijeg naseljevanja područja dolazi između 1783 i 1786.god kada dolaze mađarski kolonisti iz Kišujsalaša.U privrednom razvoju oblasti veliku ulogu je odigrala i pruga Sub. – Vinkovci koja je 1869.god. izgrađena na zapadnom delu atara, kasnije
1895.god. izgređena je i pruga Bajmok – St.Moravica koja se prolazila kroz selo i na kraiu 1908 izgređena je druga Sub. – Crvenka – Odžaci koja se doticala istočni deo sela i bila centar privrednog razvoja za selo. Tih godina Pačir je imao najveći broj stanovnika, oko 5000, zanatlijske radnje koje su proizvodile i za izvoz, mlin za preradu žitarica, dve radionice za proizvodnje sode, dve zadruge za preradu mleka i pogon za preradu alkohola. Temelji industrijskog razvoja, postaljenih početkom XX veka nisu se menjali sve po završetka II.sv. rata kada je nastavljen dalji razvoj. Prvo je izgređana ciglana zatim pogoni za farbanje tekstilne robe, proizvodnju buradi, metli, zatim osnovana je gređeninska firme sa 400 radnika, poljoprivredna zadruga i prerada polj. proizvoda. U pačiru je postojala benzinska pumpa i više zanatlijskih radionica kao što su: pekari, frizeri, mesari, kovači, stolati, papučari, krojači itd.Na nesreću sela i njegovih građana u poslednih 20 – 30 god. zatvorile su se sve fabrike i pogoni pa čak i većina privatnih poduzetnika. Do današnjih dana u selu radi samo mlin i par radnji mešovite robe i poljoprivredne zadruga koje su do danas sve privatizovane. Od nekadašnjih 5000 stanovnika sela ostalo se svega 2500. Naviše radnika ostalo je da radi u zadruzi nekolicina u fabrikama u St.moravici, B.Topoli i Sub. a ostali stanovnici se bave polj.proizvodnjom
