A települést közúton a tőle északra elhaladó Ml-es autópályáról letérve, mintegy 6 km után érhetjük el legkönnyebben. A község területe a kő-, a bronz- és a római korból előkerült leletek tanúsága szerint, régóta lakott vidék. A honfoglaló magyarok által alapított települést először 1235-ben említik írásos emlékeink "Buun" alakban. A Bő szó, melynek jelentése: nemzetségfő, valószínűleg a környék e
gyik első tulajdonosának személyneve volt. A község a Győrt Budával összekötő kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Ennek köszönhetően 1437-¬ben, mint királyi vámszedőhelyet említik. A török háborúk idején egy időre elnéptelenedett, de a 17. század közepén már mint a reformáció egyik fontos központját tartották számon. A 18. század végén építették fel a keresztény felekezetek ma is látható barokk stílusú templomaikat (a reformátusok 1789-¬ben, az evangélikusok 1791-ben), sőt a reformátusok 1785-től iskolát is működtettek. A falu birtokosainak egykori kúriái, kastélyai közül is látható néhány a községben, illetve annak környékén, ezek már a 19.-20. században épültek. Így az egykori Bothmer-kúria is, mely ma a Polgármesteri Hivatalnak ad otthont. Bőny 1888-tóI 1992-ig a tőle délre található Rétalappal közös községet alkotott Bőnyrétalap néven. A településen található emlékművek közül a II. világháborús mellett megemlítendő az 1848-49-es szabadságharc idején, az ácsi csatában elesett Pálffy Károly huszár¬főhadnagy sírja, mely a temetőben található. Bőny ma, mint a megyeszékhely közelében fekvő község - egyre inkább vonzó a nagyváros zsúfoltsága elől menekülők számára. A település érintetlen természeti környezete, a közeli Szőlőhegy hétvégi házas területei, jól kiépített közmű- és intézmény¬hálózata, valamint látnivalói kellemes körülményeket nyújtanak mind az itt élők, mind az ide látogatók számára.
