15/03/2025
🔴⚪️🟢Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc margójára
A Kongói Demokratikus Köztársaság népének harca a szabadságért és párhuzamok a magyar történelmi eseményekkel🕊
France Mutombo, az Afrikáért Alapítvány elnökének és a Kongói Demokratikus Köztársaság tiszteletbeli konzuljának gondolatai
Március 15. alkalmából mindenekelőtt szeretnénk a kongói nép nevében méltó ünneplést és emlékezést kívánni a magyar népnek.
A szabadságharc nemes harc. Nemrégen a fiammal néztem a Petőfi Sándorról és társairól szóló „Most vagy soha!” című filmet, és megerősödött bennem a gondolat, hogy a szabadságharc nem elsősorban fizikai és fegyveres erőben mérhető, hanem a gondolatokban, a szavakban és a belső elhatározottságban rejlik. Hinni kell abban, hogy most vagy soha, és abban, hogy rabok tovább nem leszünk!
Kongói magyarként Patrice Lumumba szavai is csengenek a fülemben – ahogyan annakidején a függetlenségi beszédében mondta:
"Ma már nem vagyunk rabok. Ma már szabad emberek vagyunk. Megfizettük az árát. Kongó ma már nem gyarmat többé!"
1960. június 30-án a Kongói Demokratikus Köztársaság felszabadult a belga gyarmati uralom alól, és elnyerte függetlenségét. Azóta ezt a napot az ország nemzeti ünnepként tartja számon.
Az ország első szabadon választott miniszterelnöke, Lumumba, történelmi beszédében nyíltan kimondta 📜:
"Egyetlen kongói sem felejtheti el, hogy függetlenségünket kemény harc árán vívtuk ki – egy kitartó és elszánt küzdelemben, amelyet napról napra folytattunk."
Lumumba az afrikai szabadság egyik legnagyobb alakjává vált.
Petőfi hatása, akár csak a költészete, túlmutatott önmagán.
Petőfi Sándor és Patrice Lumumba közötti párhuzamok mélyen gyökereznek a szabadság és függetlenség iránti elkötelezettségükben. Mindketten a népért küzdöttek, és az elnyomás ellen emelték fel szavukat.
Míg Petőfi a magyar nemzet szabadságát, addig Lumumba a kongói függetlenséget és az afrikai népek önrendelkezését hirdette. Mindketten tragikus módon veszítették el életüket a szabadságért vívott küzdelemben, de örökségük és szellemiségük ma is inspirálja a szabadság iránt elkötelezett embereket szerte a világon.
Lumumba szellemi öröksége most, 65 évvel később is aktuális. Az Rwanda által támogatott M23-as lázadócsoport térnyerése és a régió instabilitása emlékeztet arra, hogy a szuverenitás és a béke megőrzése folyamatos erőfeszítéseket igényel. De ahogyan Lumumba öröksége tovább él, Kongó népe ma is elkötelezett az ország fejlődése és függetlensége mellett.
Ma is, a világ bármely pontján, a kongói nép együtt kiáltja:
"Elég volt a 30 év elnyomásból, a kongói népirtásból! Petőfi és Lumumba szavait idézve:
„Rabok tovább, többé nem leszünk!"
Ezekben az időkben is segíti alapítványunk munkája a helyieket, hogy a gyermekek – a jövő generációja – írni és olvasni tudjanak.
Ahogy a mondás is szól: Az oktatás a legnagyobb fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot.📚
Petőfi költészetével és szavalataival, Lumumba intellektuális tudásával szállt szembe az elnyomás ellen – mi pedig hiszünk abban, hogy az oktatással még többet érhetünk el.
Békében és háború idején is célunk, hogy az oktatás soha ne szűnjön meg!
A háború sújtotta területen, Kelet-Kongóban, Gomában is mindent megteszünk azért, hogy az Angalisho általunk támogatott iskolánk működjön, mert az oktatás által a jövő generációja erős és tartósan független országot építhet.
A fejlődés pedig csak békével segíthető elő.
Éljen a szabadság! Éljen a magyar nép! Éljen a kongói nép!
Kellemes szabadságünnepet kívánunk a magyaroknak!
Kitartást a kongói népnek a mostani háború idején!
Képek forrása: WIki, Afrikáért Alapítvány
