15/08/2026
„Ha naponta csak 10 oldalt olvasnátok, tízet! Egy év alatt elolvasnátok:
Az eltűnt idő nyomában – Prousttól
Háború és béke – Tolsztojtól
A Karamazov testvérek – Dosztojevszkijtől
Kafka összes művét
Nicola Pesce írónak teljesen igaza van!
A probléma azonban nem csak az, hogy nincs idő.
Sokan azt hiszik, hogy a klasszikusok nehéz könyvek – talán szépek és mélyek, de csak az úgynevezett „nagy olvasók” olvassák őket, bármit is jelentsen az, hogy „nagy olvasó”.
Nos, hadd mondjam el: mindez ostobaság!
Nincsenek nehéz könyvek.
Unalmas könyvek vannak.
Olyan könyvek, amelyek már az első oldal után olyan érzést keltenek, mintha már olvastad volna őket valahol.
Tudod, honnan ismersz fel egy jó könyvet? Erről:
Egy jó könyv, amikor olvasod, nem hasonlít semmilyen másikra.
A szereplő hangja, az írásmód zavarba ejt, megdöbbent, és arra késztet, hogy azt gondold:
„Ilyet még soha nem olvastam.”
Amikor én először olvastam a Háború és békét, a csodálkozás érzése töltött el.
Mert addig soha, sehol nem találkoztam azzal a módon, ahogy Tolsztoj képes megéreztetni veled, mit érez egy szereplő – vagy ahogy eléri, hogy beleszeress egy darab holdfénybe az éjszakai égbolton.
Ennek a regénynek az ereje nem a cselekményben rejlik, hanem egy különleges hangulatban, olyan szereplőkben, akik annyira valóságosak, hogy amikor befejezed az olvasást, olyan érzésed van, mintha együtt táncoltál volna Andrejjel és Natasával, könyvekről beszélgettél volna Pierre-rel, vagy párbajra hívtad volna Dolohovot.
Ezért nem ajánlani szeretném nektek ezt a könyvet – ha tehetném, ajándékba adnám.
Mindenkinek elolvasásra adnám, hogy ti is átéljétek azt a varázst és csodát, amit én éreztem olvasás közben.