04/04/2022
Hát ennyi volt!
Pár hónapja utaltam rá, hogy a tekintélyuralmi politikai kultúrához szokott magyar választópolgár számára nem alternatíva egy másik népvezér. Hogy nem Orbán Viktor a probléma, hanem a népvezért a feje fölött tudni akaró magyar politikai kultúra. A nép, amely embert akar, aki királyként uralkodik, feltétlen engedelmességet követel, embereket emel fel és taszít le kénye-kedve szerint, dönt helyettük és róluk. Leveszi a döntés felelősségét vállukról. Amiért az ókori Izraelt is megfeddte Isten, amikor is királyt kért maga fölé, hogy ne a kollektív tanácskozás eredményeként érvényre jutó igazság, hanem ember uralkodjon felettük. (Ott sem jött be!)
Talán, ha az ukrán válság nem következik be, szorosabb lett volna
az eredmény. De még ha nyert is volna az ellenzék, hosszú távon semmi sem változott volna. Kialakult volna egy másik hűbéri rendszer, másokkal, ugyanazon eredménnyel.
Erre az a bizonyíték, hogy a pártok vezetői MZP pajzsra emelésével passzivitásba mentek át, az új népvezért előretolva. A helyi politikai, önkormányzati intrikában tapasztalatot szerzett MZP a nemzetgazdasági, kül-és biztonságpolitikai, szociális-társadalmi kérdésekben sok súlyos problémára rámutatott ugyan, de (nem csak kommunikációs) hibát-hibára is halmozott. MZP igyekezett belehelyezkedni a népvezéri szerepbe, a környezete mindent meg is tett, hogy ez sikerüljön, de világos, hogy nem kell két dudás a magyarnak.
Mindaddig nem is változik semmi, amíg meg nem jelenik egy szó szoros értelmében vett republikánus, a kollektív együttműködés, konstruktív vitakultúra intellektuális értékéből cselekvési programot kialakítani képes társaság. Amely nem népvezért választ, hanem egymással is „csereszabatos”, vezetésre alkalmas emberek munkacsoportjában gondolkodik és cselekszik.
A magyar politikai kultúrát – benne a magukat kereszténynek vallókat is - egyértelműen jellemzi a Názáreti megjegyzése, amit a Zebedeus fiai alkirálysági kérelme során mondott: "A nemzeteken uralkodnak a tekintélyeik, zsarnokoskodnak felettük, azok meg jótevőknek tartják őket. De köztetek ne így legyen!"
Azon európai nemzetekben, ahol a protestáns megújulás jelentős befolyást nyert, meg is változtak a társadalmi-politikai viszonyok. Magyarországon ez elmaradt, részint az ellenreformáció miatt, részint mert az ezirányú erőfeszítések nálunk forradalmi eseményekbe torkolltak – és elbuktak.
A szolgalelkűség – különösen, ha vallási töltetet is kap – nagy összetartó és mozgósító erő. A második világháború után a német és japán fejekbe szó szerint bele kellett verni a liberális demokrácia elfogadását. Ezt az amerikaiak erővel, politikai "mentálhigiéniás agymosással” kellett hogy végrehajtsák. Több-kevesebb sikerrel meg is valósult. A metodológia az amerikai Dél polgárháború utáni „Reconstruction” programján alapult, ahol a magukat kereszténynek vallóknak a fejébe kellett verni, hogy a rabszolgatartás nem konzisztens az újszövetségi bibliai elvekkel (sem).
Magyarországon, ahol a Horthy-rendszer a feudális pszeudo-keresztény rendet kívánta konzerválni, ez nem ment végbe. A hárommillió koldust produkáló „keresztény-nemzeti igazságosság” a nácik utolsó csatlósaként végezte és katonailag, nem politikailag bukott meg. Viszont amint a következő diktatúra bukása bekövetkezett, ismét újjáéledt és 2010-re újra kormányképessé erősödött.
A magyar emberek többségét nem érdekli a korrupció, a törvény előtti egyenlőtlenség, a szelektív igazságszolgáltatás, a tömeges elszegényedés, az oktatás brutális színvonalesése, sem a stadionok versus XIX. századi viszonyokat mutató vasúti WC-k vagy a lepusztult közutak kontrasztja.
A farizeus erkölcscsőszök harsányan követelik a pedofilok kizárását az iskolákból – kivéve, ha reverendában vannak.
Sorolhatnánk de nincs értelme.
A vizsgán a konok nemtudást bukás követi.
A történelem logikájából következik, hogy a leckét mégis meg kell tanulni.
Fájdalmas lesz!
