23/05/2026
A ma száz éve elhunyt Hans Koesslerre (Waldeck, 1853. január 1. – Ansbach, 1926. május 23.) emlékezünk.
„1900 szeptemberében Kodály Zoltán magabiztosan léphet be az Andrássy út 67. számú bérház kapuján, ahol az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia 1879 óta működik. Hans Koessler (1853-1926), a zeneszerzés tanára, bemutatott kompozíciói alapján rögtön a második akadémiai osztályba akarja felvenni. Ő nem fogadja el a kedvezményt, mert érzi autodidakta módon szerzett tudása hiányait, beiratkozik hát az első osztályba.
Az intézet 349 beiratkozott növendéke közül huszonöten tanulnak zeneszerzést. Az ő munkájukat irányítja a bajor származású Koessler, a müncheni Rheinberger tanítványa és Dohnányi, Bartók, Kodály, Weiner mestere. Komponistaként Brahms hívének mutatkozik. Főként kórusokat ír. Pedagógusnak alapos, módszeres és főleg eredményes. Az elsőéveseket Liszt egykori szalonjában tanítja heti nyolc órában összhangzattanra és korálharmonizálásra – természetesen német nyelven.”
(In.: Kodály Zoltán életének krónikája / Eősze László, EMB, Bp.,2007, 309. o.)
Hans Koessler volt a magyar zeneakadémiai orgonistaképzés és kórusélet első mestere. A tanárképző elvégzése után Leonbergben tanított, majd 1871-től Neumarktban orgonistaként működött. 1874-77 között a müncheni Zeneakadémián Rheinberger és Wüllner vezetésével tanult tovább. 1879-től a drezdai Liedertafel karnagya is volt, mellyel nemzetközi sikert ért el. Koessler 1882-es budapesti meghívásáig tehát viszonylag rövid tanulmányok után gyors és sikeres pályát futott be. Budapestre hívása apropója a Trefort Ágoston kultuszminiszter által támogatott zeneakadémiai tanszakbővítés volt: a tehetséges magyar fiatalok külföldre vándorlását kívánták megállítani azzal, hogy itthon a zongora és a zeneszerzés szakos képzés mellett elindult az orgona és a magánének tanszak, valamint az énekkari képzés. Így lett Koessler ezeknek az új tanszakoknak a tanára.
1883-ban Robert Volkmann halála után átvette a zeneszerzés oktatását is, melyet 1908-as visszavonulásáig folytatott. Kiváló szakmai felkészültségű tanár volt, aki konzervatív ízlése és elsődlegesen német (főként Brahms-központú) orientációja ellenére az új magyar zene legjelentősebb képviselőit nevelte ki (Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner). A karének tárgy Koessler-formálta tananyaga bizonyos elméleti ismereteket, valamint általános készségfejlesztési és kottaolvasási feladatokat is tartalmazott. Karénekre évfolyamok szerinti bontásban jártak a növendékek, teljesítményükre osztályzatot kaptak. Koessler Wüllner gyűjteményéből a korszak magyarországi kórusgyakorlatától jelentősen eltérő, értékes karirodalmi anyagot tanított. Kiemelésre méltó tény, hogy 1899. júniusában megszólalt Budapesten az akadémiai kórus előadásában Verdi Quattro pezzi sacrijának két darabja: a nőikari Laudi alla vergine Maria és az a ca****la vegyeskarra komponált Ave Maria Koessler vezényletével. A művek bemutatása zenetörténeti esemény volt, s egyben ezek bevezetését is jelentette a magyar énekkarok repertoárjába. Kodály is többször utalt arra, hogy Koessler kiválóan értett a kórus–technikához, zeneszerzői gondolatait nagyszerűen fejtette ki kórusműveiben.
Másik kedvelt műfaja a vonós kamarazene, melynek darabjai leginkább megmaradtak a hangversenygyakorlatban, ma is játszott darabok. Írt minden karfajra, a ca****la és zongora- ill. zenekari kíséretes, egyházi és világi szövegfeldolgozásokat, oratóriumokat. Komponált dalokat, operát, zenekari műveket, közöttük két szimfóniát, szimfonikus variációkat, hegedű- és gordonkaversenyt és változatos összeállítású kamaraműveket (vonósnégyesek, vonósötös, zongorás ill. orgonás kamarazene, hegedű- ill. gordonkaszonáta, Magyar táncok és Német táncok hegedűre és zongorára), szóló orgonára és zongorára írt kompozíciókat.
Megismerve műveinek hozzáférhető részét, egy viszonylag gazdag, alapvetően későromantikus hangvételű zeneszerzői életmű tárul elénk. Műveinek száma 130-ra becsülhető, részletes műjegyzék eddig nem készült.
Források:
Brockhaus Riemann zenei lexikon / szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht, Bp., Zeneműkiadó, 1983, 2. köt., 320. o.
S. Szabó Márta: Hans Koessler a sokoldalú tanár, https://www.parlando.hu/2014/2014-3/2014-3-13-Szabo-Koessler.htm
