13/06/2026
Komjáthi Imre: Valljuk be őszintén: nem sok közünk van a Fidesz kongresszusához. Az, hogy egy párt milyen belső szabályokat alakít ki, kit választ meg, és hogyan rendezi a saját sorait, az a saját – mostanában divatos szóval élve – szuverén döntése. Én inkább úgy mondanám: a párt belső ügye.
Nem is nagyon kommentálnám mindezt, csak hát van itt egy zavaró momentum.
Mégpedig az, hogy Orbán Viktor tizenhat éves kormányzásának végén nem állt ki a magyar emberek elé, és nem adott számot mindarról, amit az ország élén tett. Nem beszélt azokról a – bátran ki merem jelenteni – történelmi bűnökről, amelyeket kormánya a magyar emberekkel szemben elkövetett.
Pedig lenne miről beszélni. Csak hogy néhány példát említsek: brutális rombolást végeztek a munka világában. Emlékezhetünk a rabszolgatörvény bevezetésére, a túlóraszabályok átalakítására vagy a munkaügyi és munkavédelmi előírások folyamatos fellazítására. Olyan rendszert építettek, amelyben a dolgozó ember egyre kiszolgáltatottabb lett, miközben a hatalom a nagyvállalatok és a munkáltatók érdekeit rendre a munkavállalók biztonsága elé helyezte.
Ezek nem elvont jogszabályok voltak. Ezek a döntések valódi magyar emberek életét, egészségét és megélhetését sodorták veszélybe. Emberekét, akik minden reggel felkeltek, munkába mentek, becsülettel elvégezték a feladatukat, mégis egyre kevesebb védelemre és egyre kevesebb megbecsülésre számíthattak.
Válasz nélkül maradt a gyermekvédelem ügye is. Nincs érdemi válasz a kegyelmi botrányra. Nincs felelősségvállalás azért, hogy miközben a kormány éveken keresztül gyermekvédelemről beszélt, a rendszer éppen azokat nem tudta megvédeni, akik a leginkább kiszolgáltatottak voltak.
Nem kaptunk választ a szociális rendszer kivéreztetésére sem. Arra, hogy miért hagyták magukra a legszegényebbeket, a betegeket, az időseket, a fogyatékkal élőket és a nehéz helyzetbe került családokat. Arra sem, hogy miért vált az állami segítség egyre inkább kivétellé, miközben a propaganda azt hirdette, hogy Magyarországon mindenki számíthat a kormányra.
Nincs magyarázat a magyar gazdaság szétdúlására, az ország eladósodására, az elvesztegetett lehetőségekre és az elhibázott gazdaságpolitikára. Nincs válasz arra a megélhetési válságra, amelyet az elszabadult infláció okozott. Magyar családok százezrei tapasztalták meg, hogy a fizetésük és a nyugdíjuk egyre kevesebbet ér, miközben az alapvető élelmiszerek, a lakhatás és a mindennapi élet költségei hónapról hónapra emelkedtek.
Nincs válasz arra sem, hogyan kerülhettek pártkinevezettek a közintézmények élére. Hogyan válhatott a szakértelemnél fontosabbá a lojalitás. Hogyan épülhetett ki egy olyan rendszer, amelyben nem az számított, ki mit tud, hanem az, hogy kihez tartozik, kinek a barátja, kinek a rokona, vagy kinek tett korábban szívességet.
Arra sem adott magyarázatot Orbán Viktor, hogyan jutottunk el oda, hogy hazánk az Európai Unió szégyenpadjára került. Egy olyan ország, amely korábban joggal remélhette, hogy az uniós csatlakozás fejlődést, biztonságot és felzárkózást hoz, végül folyamatos konfliktusok, befagyasztott források és politikai elszigetelődés közepette találta magát.
Ehelyett Orbán Viktor egy zavaros röpiratot adott közre, amelyből ismét elolvashattuk, hogy szerinte ki mindenki hibás rajta kívül. Hibás Brüsszel, hibás az ellenzék, hibás a sajtó, hibásak a civilek, hibásak a külföldiek, és lassan talán még az időjárás is. Csak egyetlen ember nem felelős semmiért: az, aki tizenhat éven keresztül teljhatalommal kormányozta az országot.
Pedig nem nagy megfejtés: Rosszul kormányzott a Fidesz.
A magyar emberek érdekei helyett a saját hatalmuknak és gazdagodásuknak rendelték alá az egész országot. A közpénzt magánvagyonná, az államot pártállammá, a közintézményeket pedig a saját rendszerük kiszolgálóivá tették. Miközben egy szűk kör soha nem látott vagyonokat halmozott fel, dolgozó emberek milliói érezték úgy, hogy bármennyit dolgoznak, mégsem jutnak egyről a kettőre.
Nem egyszerűen rossz döntéseket hoztak. Egy olyan rendszert építettek fel, amely a magyar emberek munkájából és jövőjéből táplálkozott. Elvették a dolgozóktól a biztonságot, a fiataloktól a kiszámítható jövőt, az idősektől a méltó megélhetést, az országtól pedig a fejlődés lehetőségét.
Tizenhat év után Orbán Viktornak nem másokra kellene mutogatnia. Nem újabb ellenségeket kellene keresnie, és nem újabb magyarázatokat gyártania.
Ki kellene állnia a magyar emberek elé, és vállalnia kellene a felelősséget mindazért, amit tett.
Mert ezt az országot nem Brüsszel kormányozta tizenhat éven keresztül. Nem az ellenzék rendelkezett kétharmados többséggel. Nem a dolgozók írták a törvényeket, nem a nyugdíjasok osztották el a közpénzeket, és nem a kiszolgáltatott emberek nevezték ki a pártkatonákat a közintézmények élére.
A felelősség a Fideszé és Orbán Viktoré.
A magyar emberek jövőjét pedig nem lehet egy zavaros röpirattal visszaadni.
