04/11/2024
160 éve született Jakab Dezső
1864. november 4-én Erdélyben, a Bihar megyei Rév nevű településen látta meg a napvilágot. Édesapja kereskedő volt. Nagyváradon járt középiskolába, építészmérnöki oklevelét 1893-ban szerezte az akkori kir. József Műegyetemen, Budapesten. Ezután külföldi tanulmányutakat tett Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban.
Pályakezdőként a korszak jeles építészeinek (Pecz Samu, Korb Flóris, Giergl Kálmán, Lechner Ödön) irodáiban, valamint építési vállalkozóknál, cégeknél (pl. MÁV magasépítő osztálya) szerezte gyakorlati ismereteit. A Fővárosi Mérnöki Hivatalban például id. Francsek Imre építészhez került, aki eklektikus stílusban tervezte épületeit. Ebben a hivatalban dolgozott Komor Marcell is. 1894-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet kispályázatának első díját nyerte el egy tervével.
Jakab és Komor életére és munkásságára meghatározó hatást a Millennium gyakorolta. Az ünnepségek előkészületeinél részt vehettek pavilonok, épületek tervezésében. Egy ilyen pályaterv elkészítésénél Jakab önzetlenül segített Komornak, ez is megalapozója lett a több évtizedes barátságuknak. Jakab tervezte a Millenniumi Kiállítás őstermelés ágait bemutató pavilonokat. Az egyik ilyen megmaradt épületet (Földművelésügyi pavilon) eredeti helyéről az első világháború után telepíthették át jelenlegi címére: a Mexikói út 52/B szám alá, ahol manapság magánvillaként funkcionál.
Az építészeti szakirodalom a két mestert alapvetően Lechner követői közé sorolja, Várallyay Réka az építészekről írott könyvében kiemeli, hogy ez a követés nem pusztán a „formák és az ornamensek szolgai másolását jelent***e, hanem a szellemiség, a tanítás diadalra juttatásának vágyát.” A két jeles építész „magáévá t***e az őszinte, anyagszerű és korszerű építészet és az egységes nemzeti architektúra együttes megteremtésének eszméjét.” Azt az eszmét, amelyet Lechner így fogalmazott meg 1902-ben: „Nekünk sohasem volt alkalmasabb időpontunk nemzeti építőművészetünk megteremtésére, mint a mostani, mikor modern építés új anyagai, új statikai vívmányai új formákat követelnek. Meglévő népies motívumainkat kell csak a modernbe oltanunk.” Jakab Dezső a nép művészetének tanulmányozására Erdélybe is ellátogatott. A motívumokat lerajzolta, és néprajzi tárgyakat is gyűjtött.
Komor az épületek szerkezetének felvázolásához, a munkaszervezéshez, Jakab pedig a részletek kidolgozásához értett inkább. „Nagy emberismerettel és meggyőző erővel, a modern kihívásoknak való megfelelés vágyával láttak neki a feladatoknak, ezért válhattak közös terveik a századfordulón rohamosan fejlődő nagyvárosok képét meghatározó korszerű, emblematikus épületeivé.”
A két építész azonban nemcsak szakmai szempontból tudott remekül együtt dolgozni, életre szóló barátságot is kötöttek, közös építészirodát alapítottak 1896-ban – először a Teréz krt. 26. szám alatt – majd 1909-ben családjaikkal egymás melletti telkeket vásároltak és itt épít***ek – természetesen saját tervezésű – ikervillát Budapesten az egykori Oszlop (ma: Keleti Károly) utcában. Az ikervillához egy-egy bérház társult, a lakások kiadásából ki tudták egészíteni a jövedelmüket.
Kezdetben főként bérházakra kaptak megbízásokat (Budapest, Szondy és Csengery utca sarok, 1899; Döbrentei tér, 1902) emellett villákat, magánházakat is épít***ek (pl. a sipeki Balás Béla villája a Hermina út 47. sz. alatt, amelyet közösen terveztek Lechner Ödönnel). A Komor-Jakab építésziroda tervasztalán olyan híres épületek készültek, mint a nagyváradi Fekete Sas Szálló és Vigadó (1905-08), a szabadkai Városháza (1906-11), a marosvásárhelyi Városháza (1905-08) és a Kultúrpalota (1908-13), a szabadkai Zsinagóga (1900-03), a palicsi Vigadó, Víztorony és Női fürdő (1906-12), a pozsonyi Vigadó (1906-19). Jakabot neje révén családi szálak főzték Szabadkához. Számos banképület, szálloda és egyéb középület, valamint lakóház, villa, családi ház is őrzi a nevüket. Budapesten pedig a Népopera (később Erkel Színház), a Kossuth Mauzóleum, a Park- és a Liget Szanatórium, valamint a Rákóczi úti Palace Szálló tartozik a főbb alkotásaik közé.
Az első világháború után 1918-ban az építészirodájuk megszűnt. Komor főképp fiával, Komor Jánossal, Jakab Dezső pedig rokonával, Sós Aladárral dolgozott együtt. Jakab és Sós javarészt bérházak, villák tervezését vállalták (1929. II. Borbolya utca 4.; 1932., II. Bimbó út 12.; XII. Eötvös út 11.), és indultak néhány középület tervezési pályázatán (pl. 1928-ban a budapesti Dohány utcai zsinagóga melletti Hősök temploma megtervezése) is. Sós Aladárral együtt tervezett épület még a Svábhegyi szanatórium (1923-27) is.
A Budapest Kerületi Munkásbiztosító Pénztár Fiumei úti épülete (ma a Nyugdíjbiztosítási Székház első szárnya) is Komor és Jakab tervei alapján épült fel 1913-ban. Az épület második szárnyát és Budapest első felhőkarcolóját már az Országos Társadalombiztosító Intézet építt***e 1929-31-ben. Ennek a megtervezésével is Komort és Jakabot bízták meg. Ez lett az utolsó közös művük, amelynek munkálataiba bevonták Komor Jánost és Sós Aladárt is. A felhőkarcoló tornyának „magyaros végződése” is Jakab műve.
Jakab Dezső egyébként a Magyar Mérnök és Építész Egyletben szakmai-közéleti szerepet is vállalt, gyakran tartott előadásokat építészeti szakkérdésekről, az új anyagok, technológiák alkalmazásáról, és szólalt fel közéleti kérdésekben a szervezet rendezvényein. Cikkei jelentek meg többek között A Ház, a Vállalkozók Lapja, illetve A Műgyűjtő című folyóiratokban is.
Jakab Dezső 68 évesen, 1932. augusztus 8-án hunyt el vesebetegség következtében. Komor 12 évvel élte túl barátját és alkotótársát.
