10/05/2026
Amikor a SpaceX Crew 11 űrmisszió tagjait egyikük sürgős egészségügyi problémája miatt a Nemzetközi Űrállomásról vissza kellett hozni a Földre, azt az önvezető Crew Dragon űrhajó 10,5 óra alatt oldotta meg. Az evakuáció időigénye rövidülhetett volna picit, ha szerencsésebb lett volna a pályageometria, jobb lett volna a földi időjárás, a tenger állapota, és a mentőhajók is kedvezőbb pozícióban lettek volna éppen. Ha az ISS mentőcsónakjaként a feldokkolt Szojuz űrhajó szolgálna, akkor az oroszok kb. 3,5 óra alatt juttathatnának embert Kazahsztánba.
Barlangi körülmények között – akár csak pár száz méteres mélységből – ilyesfajta elegáns, technikailag fejlett megoldások nem állnak rendelkezésre. Ha barlangi körülmények között kerül bajba valaki, akkor nem lehet a felszínre rádiózni, nem lehet alternatív röppályákat kiszámolni, és mentőhelikopter sem tud a helyszínre sietni. Barlangi körülmények között minden mozgáshoz, mindennek a megmozdításához emberi erőre van szükség, hovatovább a barlangászok által használt eszközöknek is emberi erővel mozgathatónak kell lenniük. Ezek az eszközök túl bonyolultak sem lehetnek, mert a tapasztalat az, hogy a saras, vizes, abuzatív körülmények között a finom eszközök nem sokáig élik túl a használatot. Barlangi baleset esetén a bonyolult, tagolt terepviszonyok, a kötött visszatérés szükségszerűsége és a sérült állapota miatt könnyen előfordulhat, hogy hosszú napokig izolált körülmények között, saját erőforrásaikból kell dolgozni kritikus állapotú betegekkel.
2014-ben a bajorországi Riesending-Schachthöhle egyik kutatója szenvedett koponyasérülést 900 méter mélységben, felszínre juttatása 11 napig tartott. 2023 őszén egy amerikai barlangász barátunk lett rosszul a törökországi Morca-barlangban, -1040 méter mélyen; az ő felszínre juttatásához a magyarok által nyújtott életmentő beavatkozás után is több mint egy hétre volt szükség. Mindkét nagy mentésben több száz speciálisan képzett ember vett részt, végeztek embert próbáló munkát kitett körülmények között.
Május 5–10. között az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságával közösen, az ECRA (European Cave Rescue Association) keretében szerveztük meg a „Stuck in Baradla – 2026” című nemzetközi mentőgyakorlatunkat. A gyakorlatra a magyarokon kívül 17 országból 47 barlangi mentő és barlangi mentőorvos érkezett. Az egész happeninget azért mi szerveztük, mert a barlangi mentők jó cél érdekében szemlátomást végtelen mennyiségű önkéntes munkát tudnak felszabadítani magukból, és mert az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága hagyományosan jó partnerként áll mellettünk, sokat téve azért, hogy a náluk évente megforduló sok ezer barlangász mögött erős védőhálót jelenthessen a jól működő BMSz. A nemzetközi gyakorlattal térben és időben némi átfedéssel lezajlott a saját, nemzeti tavaszi gyakorlatunk is.
A gyakorlatok gyújtópontjába a súlyos sérültek ellátása került. Ez nem azt jelenti, hogy a túlsúlyos sérültek mozgatását gyakoroltuk, hanem azt, hogy a barlangi mentőorvosok az életveszélyes, instabil állapotú sérültek izolált, barlangi-expedíciós körülmények között történő ellátásában szerzett tapasztalataikat mutatták be, osztották meg egymással. Barlangi baleset kevés van, súlyos baleset pedig szerencsére még ritkábban történik, így a barlangi mentőorvosok csak ritkán tehetik élesben próbára felkészültségüket. A kevés esethez kevesen is férnek hozzá, ezért a tapasztalatok megosztása, a felmerülő kérdések és dilemmák átbeszélése nagyon fontos része az ellátás fejlesztésének.
A „Stuck in Baradla – 2026” során az orvosok nemcsak az ellátást gyakorolták: az elhúzódó mentések körülményeit szimulálva négy napig a barlangban kialakított föld alatti táborhelyen bivakoltak, így megtapasztalhatták a hosszú barlangi tartózkodás során felboruló időérzékelést és a barlangi körülményeknek való napi 24 órás fizikai kitettséget is.
A nem orvosként dolgozó barlangi mentők gyakorlatának fókuszában szintén a súlyos sérültek álltak. Feladatuk volt megteremteni a szállítási traumára érzékeny sérült felszínre szállításának legbiztonságosabb kereteit, valamint kitalálni és begyakorolni azokat a mentési mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kísérő orvos az intubált és lélegeztetett beteg karnyújtásnyi közelségében lehessen a mentés teljes folyamata során, még a kötélpályákon is.
A nemzetközi gyakorlat attól vált még nemzetközibbé, hogy a szombati program érintette a Baradla Styx-ágát is. Ez az ág a schengeni szabályok előtt határ ráccsal volt terhelve, ma viszont már csak a vízzel telt járatok, szifonok és a sár nehezítik a sérült mozgatását.
A gyakorlat vasárnap zárul a tapasztalatok összefoglalásával és az élmények kibeszélésével. Reméljük, hogy a gyakorlat során megszerzett egyéni tapasztalatok beépülnek sokak eszköztárába, és azt is reméljük, hogy az így akkumulálódó tudásra minél ritkábban lesz csak szükség éles helyzetben. Ha mégis szükség lesz egy nagy, nemzetközi összefogást igénylő mentésre, akkor a személyes találkozások és a közös gyakorlatok tapasztalata remélhetőleg megkönnyíti majd a más országok mentőszolgálataival való közös munkát.
Minden szervezőnek és résztvevőnek nagy köszönet a közreműködéséért. Nagyon szívesen mondanánk azoknak a barlangászoknak, természetjáróknak és siklóernyősöknek is köszönetet, akik valamilyen formában támogatják a BMSz működését. Ha fontosnak tartod azt a folyamatosan fejlődő szolgáltatásunkat, amivel a barlangász és túrázó közösség mögött, védőhálóként állunk, kérünk, hogy támogassátok munkánkat. Erre jó lehetőség a küszöbön álló SzJA 1% felajánlása. Ha e a civil 1%-ot már más, szintén biztos fontos szervezetnek ajánlottad volna fel, akkor van lehetőség a weboldalunkon található adománygombbal akár kis összegű támogatással is hozzájárulnod működésünkhöz, fejlődésünkhöz. Ha emberfeletti erőkkel vagy kapcsolatban, velük szövetkezve szeretnél támogatni minket, akkor megsúgjuk, hogy fülbe helyezhető monitorról és hordozható vérgáz analizátorról is álmodozunk...
🇺🇸🇦🇺🇰🇾🇫🇰🇲🇸🇳🇿🇬🇸🇹🇨🇹🇻🇬🇧
When one of the crew members of the SpaceX Crew 11 mission developed a serious medical problem and had to be brought back from the International Space Station, the autonomous Crew Dragon spacecraft completed the evacuation in just 10.5 hours. The return could have been a little faster under more favorable circumstances — with luckier orbital geometry, better weather on Earth, calmer seas, and rescue ships positioned more advantageously. If the docked Soyuz spacecraft had served as the ISS lifeboat instead, the Russians could probably have brought the astronaut down to Kazakhstan in roughly 3.5 hours.
In cave environments, however — even from depths of only a few hundred meters — no such elegant, technologically sophisticated solutions exist. If someone gets into trouble underground, there is no way to radio directly to the surface, no alternative trajectories to calculate, and no rescue helicopter that can rush to the scene. In caves, every movement, every piece of equipment, every kilogram transported depends entirely on human strength. Even the tools used by cavers and rescuers must be simple and robust enough to be carried and operated by people alone. They cannot be overly delicate either, because experience shows that in muddy, wet, abusive conditions, sophisticated equipment rarely survives for long.
In a cave accident, the combination of complex terrain, unavoidable return routes, and the patient’s condition can easily mean that rescuers must work for many days in complete isolation, relying only on their own resources while caring for critically ill casulties.
In 2014, an explorer suffered a serious head injury 900 meters deep in Germany’s Riesending cave system. Bringing him to the surface took 11 days. In the autumn of 2023, an American fellow caver became critically ill in Turkey’s Morca Cave at a depth of -1040 meters. Even after the life-saving intervention (provided by the Hungarian Cave Rescue Service medical team), it still took more than a week to evacuate him. Both rescues involved hundreds of specially trained people performing exhausting work under extremely demanding conditions.
Between May 5 and 10, together with the Aggtelek National Park Directorate and within the framework of the ECRA (European Cave Rescue Association), we organized our international rescue exercise, “Stuck in Baradla – 2026.” Besides the Hungarian participants, 47 cave rescuers and cave rescue doctors from 17 countries attended the training. The whole event came together largely because cave rescuers seem capable of mobilizing an almost endless amount of volunteer work when the goal is worthwhile — and because the Aggtelek National Park Directorate has long been an exceptionally supportive partner, doing a great deal to ensure that the thousands of cavers visiting the region each year are backed by the strong safety net provided by the Hungarian Cave Rescue Service. Running partly in parallel with the international exercise, both in time and location, we also held our own national spring rescue training.
The central focus of the exercises was the treatment of severely injured patients. It means that we were concentrating on critically ill, unstable patients in isolated expedition-style cave environments. The cave rescue doctors demonstrated and shared the knowledge and experience they have gathered in treating life-threatening injuries underground. Fortunately, serious cave accidents are rare. As a result, cave rescue doctors only occasionally get the chance to test their skills in real-life situations. Very few people gain direct experience from such incidents, which makes the sharing of knowledge, dilemmas, and hard-earned lessons especially important.
During “Stuck in Baradla – 2026,” the doctors did not only practice medical care. To simulate the realities of prolonged cave rescues, they spent four days bivouacking in an underground camp inside the cave system. This allowed them to experience the distorted sense of time and the relentless 24-hour physical exposure that comes with extended underground operations.
For the non-medical cave rescuers, the focus was equally centered on severely injured patients. Their task was to create the safest possible conditions for transporting trauma-sensitive casualties to the surface, while also developing and practicing rescue systems that would allow the accompanying physician to remain within arm’s reach of an intubated and ventilated patient throughout the entire rescue — even while moving through rope systems.
The exercise became even more international when Saturday’s program reached the Styx branch of the Baradla cave system. Before the Schengen era, this passage was obstructed by a border gate. Today, only water-filled passages, sumps, and deep mud complicate the movement of injured patients there. The exercise concludes on Sunday with the sharing of experiences and the evaluation of lessons learned. We hope that the knowledge and practical experience gained during the training will become part of many rescuers’ professional toolkit — and we also hope that this accumulated expertise will only rarely be needed in real emergencies. But if another large-scale rescue requiring international cooperation does happen, the personal relationships and shared experiences built during exercises like this, will hopefully make cooperation between rescue teams from different countries far easier and more effective.
Our sincere thanks go to every organizer and participant who contributed to the event.
We would also very much like to thank the cavers, hikers, and paragliders who support the Hungarian Cave Rescue Service in one way or another. If you consider it important that we continue developing the safety net we provide for the caving and outdoor community, please consider supporting our work.
One good opportunity is the upcoming 1% personal income tax donation scheme in Hungary. And if your civil 1% has already been pledged to another organization close to your heart, you can still support our operation and development through even a small donation using the donation button on our website.
And if you happen to have connections to superhuman powers and would like to support us through them — we should probably confess that we occasionally dream about in-ear patient monitoring devices and portable blood gas analyzers...
