21/09/2026
1791. szeptember 21-én született gróf Széchenyi István „a legnagyobb magyar”. Tanulmányai befejezése után 17 évesen lépett katonai pályára. A napóleoni háborúk idején, az 1813-as lipcsei csata előkészületei során futárként tüntette ki magát. Katonai karrierjében megrekedve, 1826-ban kapitányként szerelt le a hadseregtől. 1815-től hosszabb utakat tett Nyugat-Európában. Az ottani tapasztalatok érlelték meg benne a hazai gazdasági és társadalmi reformok szükségességét. 1821-ben barátkozott össze Wesselényi Miklós báróval, akivel 1822-ben Angliába és Franciaországba utazott. Széchenyi már korábbi angliai útjai során érdeklődni kezdett az angol lótenyésztés és lóversenyzés iránt, az 1820-as években pedig kezdeményező szerepet vállalt a lóversenyek magyarországi meghonosításában. Arisztokrata társaival együtt 1827-ben Pályafutási Társaságot hozott létre, ez 1828-ban Lótenyésztő Társasággá alakult, majd 1830-ban Állattenyésztő Társasággá. (A későbbi OMGE jogelődje.) Szervezőmunkájának köszönhetően 1827-ben először rendeztek lóversenyt Pesten. 1825-ben az országgyűlésen birtokai egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság javára ajánlotta fel, ezzel hozzájárulva a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalapításához. 1827-ben Széchenyi kezdeményezésére jött létre a Pest Kaszinó, (1830-tól Nemzeti Kaszinó). Reformprogramját a Hitel (1830), a Világ (1831) és a Stádium (1833) című művekben fejtette ki először átfogóan. A reformkor számos modernizációs törekvése összekapcsolódott a nevével. Különösen sokat tett a közlekedés fejlesztéséért: kezdeményező és szervező szerepet vállalt az Al-Duna hajózhatóságának javításában, valamint a dunai, a tiszai és a balatoni gőzhajózás előmozdításában. Szorgalmazta továbbá a Pestet és Budát összekötő állandó híd, a később Széchenyi Lánchíd megépítését. A Kelet népe 1841-es megjelenésével bontakozott ki nyilvános politikai vitája Kossuth Lajossal. Bár mindketten szükségesnek tartották a reformokat, azok megvalósításának módjáról és üteméről eltérően gondolkodtak. Az 1840-es években Kossuth egyre meghatározóbb szerepet töltött be a reformellenzékben, miközben Széchenyi korábbi vezető szerepe fokozatosan háttérbe szorult. Közéleti jelentőségét azonban továbbra is jelzi, hogy 1848-ban Batthyány Lajos első felelős magyar kormányának közmunka- és közlekedésügyi minisztere lett. Az 1848 nyarán kiéleződött politikai helyzet (a visszarendeződés és a polgárháború lehetősége) súlyosan megviselte Széchenyit, akit szeptemberben a döblingi idegszanatóriumba szállítottak. Állapota idővel javult, és az 1850-es években már ismét foglalkozott politikai kérdésekkel is. Az 1859-ben névtelenül megjelent Ein Blick című röpiratában élesen bírálta a Habsburg önkényuralom rendszerét. A következő évben a császári rendőrség házkutatást tartott nála, és elkobozta több iratát. 1860. április 8-án öngyilkos lett.
Széchenyi István életének és munkásságának megismeréséhez ajánljuk nektek Szentkirályi Elemér Kalauz Széchenyi István megismeréséhez című könyvét. Az 1987-ben kiadott munka azok számára készült, akik Széchenyi személyével vagy történelmi szerepével mélyebben szeretnének foglalkozni. A Kalauz felsorolja Széchenyi írásait, publikált kéziratait és a róla írt munkákat. A könyvet helyben olvashatjátok, emellett könyvtárunk kölcsönözhető példánnyal is rendelkezik belőle.
Szentkirályi Elemér: Kalauz Széchenyi István megismeréséhez. Budapest, OMIKK, 1987. (Raktári szám: C 76386)