21/09/2026
Előző posztjaink kapcsán talán a közterületi szerhasználat kérdése foglalkoztatja leginkább olvasóinkat. Érdemes ezért egy pillanatra azt is megnézni: mi történik azelőtt, hogy a probléma az utcán láthatóvá válik?
Hová fordulhat ma egy kamasz, ha szorong, lelki problémái vannak, nem találja a helyét? Ki veszi észre, ha baj van, és van-e hová továbbirányítani?
A család mellett ennek egyik legfontosabb terepe az iskola lehetne. Az iskolapszichológusok és az iskolai szociális segítők éppen abban játszhatnának kulcsszerepet, hogy időben észrevegyék a problémát, támogatást nyújtsanak, és szükség esetén segítsenek továbblépni az egészségügyi ellátás felé.
Csakhogy a kapacitások nagyon szűkösek.
A jelenlegi szabályozás szerint 1000 gyermekre vagy tanulóra jut egy óvoda- vagy iskolapszichológus, közben becslések szerint körülbelül minden ötödik fiatal küzd valamilyen diagnosztizálható pszichés problémával és ugyanígy 1000 gyerekre kell egy iskolai vagy óvodai szociális segítőt alkalmazni.
És ha az iskolai segítség már nem elég?
Hogy egy gyermeknek vagy serdülőnek esélye van-e hozzáférni valamilyen segítséghez leginkább azon múlik, hogy hova született, az ország mely részébe és milyen anyagi körülmények közé.
A megyék több mint felében nincs gyermek- és ifjúságpszichiátriai kórházi ellátás, országosan pedig nagyjából 1 olyan gyermekpszichiáter jut tízezer 14 év alatti gyermekre, aki közfinanszírozott rendelőben működik.
Van olyan megye is, ahol a közelmúlt adatai szerint egyetlen ilyen szakorvos sem dolgozott.
Ha egy fiatal számára nincs időben elérhető segítség, könnyen olyan eszközökhöz nyúlhat, amelyek gyorsan enyhítik a rá nehezedő feszültséget – például alkoholhoz vagy más drogokhoz.
A probléma felnőttkorban sem tűnik el. Az OECD 2025-ös adatai szerint Magyarországon a 15 év feletti lakosságra vetítve évente 10,3 liter elfogyasztott tiszta alkohol jut egy főre, a 38 ország 8,5 literes átlagával szemben.
A közterületi szerhasználat ezért nem pusztán közterületi vagy rendészeti kérdés.
Mire a probléma az utcán láthatóvá válik, sok esetben már hosszú története van.
A szegénység enyhítése mellett legalább olyan fontos lenne, hogy minden segítségre szoruló gyermek, fiatal és felnőtt időben elérhető, stabil és rendszeres lelki segítséget kapjon.
