A „Magyar hadisírgondozás” elnevezésű Facebook-oldalt azért hoztuk létre, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg hadimúltunkat, és érzékeltessük a magyar katonák áldozatvállalásának jelentőségét történelmünkben. A magyar hadtörténelem több mint ezer éves múltra tekint vissza, régebbi, mint az államiság. Ennek során számtalan csatát vívtunk, tengernyi vért áldozva, hosszú történelmünk során ne
mzetünk sorsa nem egyszer függött a Hazáért fegyvert fogó férfiak vitézségétől. Az állandó küzdelmekben a magyarság rettenetes véradót fizetett, mind a katonák, mind a civil lakosság soraiból. A magyar nemzet egész történelme során elszenvedett háborús vesztesége nemzetközi viszonylatban is döbbenetes. Ez a török hódoltság alatt oly mértékű volt, hogy már a kortársak a nemzethalál képével szembesültek. Mai történetírói becslés szerint a mohácsi vész előtt mintegy 3,5-4 millió magyar élhetett a Kárpát-medencében, Buda 1686-os visszafoglalása után ez a felénél is kevesebb volt. Az örökösödési és napóleoni háborúk szinte megtizedelték a Magyar Királyság férfilakosságát, amely a birodalom többi népéhez képest igen jelentős erővel vett részt ezekben a pusztító összecsapásokban. A legnagyobb veszteségek a modern kor két kataklizmájában, az I. és II. Ma már nincs tisztában vele a közvélemény, hogy az I. világháborúban milyen döbbenetes pusztulás érte a bevonultakat. A Magyar Királyság területéről besorozott 3.797.000 katonából mintegy 661.000 esett el, 743.000 megsebesült és 734.000-en fogságba estek. Természetesen egy részük az akkori nemzeti kisebbségekhez tartozott. Amennyiben a lakosság nemzetiségi összetételének arányait vesszük figyelembe, a 661.000 fős veszteség mintegy 40-45%-a a magyar származású katonákból került ki. Azonban ez a szám ennél magasabb, mert a magyar feltöltésű ezredek igen megbízhatónak számítottak, s mivel minden hadszíntéren kiváló harci teljesítményt nyújtottak, ezért a legveszélyesebb helyeken vetették be őket, ennek megfelelően a harctéri veszteségeik is nagyon magasak voltak. Ezt jól érzékelteti, hogy például Fejér vármegyéből az összes bevonult 47%-a esett el, vagy a Baranyából sorozottak 45,3%-a soha nem tért vissza. A fentiek alapján egyértelmű, hogy a trianoni Magyarország minden családját számos módon, a legközvetlenebbül érint***e a Nagy Háború, hiszen mindenki hősi halottat gyászolt, hazajutott veteránokat támogatott, a fogságba esetteket várt haza, sebesülteket, rokkantakat ápolt, eltűnt katonákat keresett. Bár a háború eredménye Trianon volt, a magyar katonák hősiességéhez és helytállásához a legcsekélyebb kétely sem férhet, végső vereségüknek nem tisztán katonai okai voltak. világháború hősi halott magyar katonáinak száma mintegy 120-180.000 főre becsülhető, a sebesültek száma körül-belül 180-220.000 fő. Fogságba több mint 700.000 magyar állampolgár került, közülük mintegy 600.000-en a Szovjetunióban raboskodtak. Ebből legalább 230.000 volt az elhurcolt polgári személy. A legmértéktartóbb becslések szerint is 180.000 magyar ember veszít***e életét a szovjet hadifogolytáborokban és a GULAG-on. világháborút az teszi borzasztóbbá, hogy a hadműveletek közvetlenül érintették a védtelen civil lakosságot, hatalmas pusztítást okozva annak soraiban. Mindent egybevetve Magyarország a II. világháború össz-embervesztesége szempontjából a negyedik helyen áll a világon a Szovjetunió, Németország és Lengyelország mögött. Az általánosan rögzült véleménnyel ellentétben a Magyar Királyi Honvédség tagjai a II. világháborúban szintén jól harcoltak. Teljesítményüket a többi hadviselő félhez képest jóval gyengébb felszereltségük korlátozta, a bátorságnak ezek a katonák sem voltak híján, hasonlóan elődeikhez. A magyar hadisírgondozás feladatai közé tartozik, hogy minél pontosabban meghatározza a két nagy háborúban elesett és hadifogságba esett katonák számát, valamint a megtalált halottak azonosítása. A fentieken kívül kiemelt cél az összes olyan hely feltérképezése, ahol magyar katona nyugszik, és ezeknek a helyeknek a védelme, megőrzése, ápolása, legyen az bel-, vagy külföldön. Ezeket a feladatokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum alá tartozó Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság látja el. A munka nagyságát jelzi, hogy a történelmi Magyarország földje az I. világháború idején több mint százezer katonának adott végső nyughelyet. A sírok száma a második világégés során újabb, közel kétszázezres nagyságrenddel nőtt, amelyben benne foglaltatnak a német, szovjet, román és bolgár elesettek is. Külföldön több mint 30 országban lelhetők fel olyan hősi temetési helyek, ahol a hantok magyar katonákat takarnak. A legtöbb sír a Szovjetunió utódállamaiban és Olaszországban található, de szép számmal akadnak Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban, a volt Jugoszlávia területén is. Számos honvéd nyugszik Ausztriában, Németországban, Albániában, vagy Franciaországban, és a különös magyar katonasorsot jól mutatja, hogy még Törökország, Izrael, sőt, Kína és Japán földjén is találhatók hősi sírok. A fentiekből látszik, hogy történelmünk sajátosságai miatt gyakorlatilag nincs olyan magyar család, akinek rokonai közül ne áldozta volna valaki az életét, vagy szenvedett volna sebesülést, esetleg hadifogságot. Amennyiben a Tisztelt Olvasó felmenői közül valakinek hasonló sors jutott osztályrészül, és többet akar megtudni róla, – vagy akár csak érdeklődik a magyar hadtörténelem hősei iránt – kérjük, kattintson a www.hadisir.hu internetes címre és ott tájékozódhat a kutatás lehetőségeiről és módszereiről. Tisztelettel: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság
Dear Visitor! This page the “Magyar hadisírgondozás” (Hungarian Wargrave Care) is created for the purpose of highlighting Hungarian military history and the magnitude of the Hungarian soldiers’ sacrifice. Hungarian military history goes back more than a thousand years in history, reaching further than Hungarian statehood. Hungarians are one of those exceptional nations which fought innumerable battles throughout their long history, spilled seas of blood. Our nation sometimes struggled just to preserve the very country itself through the sacrifice of brave men in arms. As a result of such a turbulent history of wars, Hungarians paid a terrible toll both in civilians’ and soldiers’ lives. The Hungarian nation’s military losses suffered during history are staggering in international comparison. Already during the Turkish Wars in the 16th century, losses were so high that contemporaries spoke about the extinction of the nation. Based on current estimates before the Battle of Mohács in 1526 (called “the disaster at Mohács”) the Hungarians population in the Carpathian-basin was about 3,5-4 million. In 1686, when Buda, the capital was recaptured from the Ottomans, the population was less than half of this number! The Wars of Austrian succession and the Napoleonic wars had also taken a high toll on the Hungarian nationality of the Kingdom of Hungary. As the Hungarian population - unlike other nationalities in the country - were living by agriculture and were mostly village residents, noblemen and peasants alike, consequently they were more easily drafted than other nationalities of the Hungarian Kingdom. Yet Hungary suffered its greatest losses in the two enormous modern cataclysms, World War I and II. The magnitude of World War I losses are nowadays largely forgotten by the wider public. 3.797.000 soldiers were drafted from the Kingdom of Hungary. Approximately 661.000 of them have died, 743.000 were wounded and 734.000 taken captive. However, not all of the above mentioned were ethnic Hungarians, a number of them belonged to contemporary ethnic minorities living in Hungary, as the Hungarian Kingdom was a political state and not a national state. If we look at these losses based on ethnicity, over fifty percent of the fallen 661.000 soldiers would be Hungarian. Yet real losses of Hungarian nationality are significantly higher. It’s due to the fact that Hungarians were most reliable, loyal, and their regiments have well proven be battle worthy, therefore they were usually deployed in the most dangerous places, with correspondingly higher losses. For example 47% of the soldiers from Fejér county, or 45,3% of the soldiers from Baranya county never returned. Taking into consideration the above said, it is easy to understand that the Great War have affected everybody in Hungary. Almost every single family has mourned a fallen hero, supported veterans, waited for prisoners, and attended war crippled or waited for news about a missing soldier. Although, the cause of the defeat had not had a military nature, and there were no doubts about the gallantry and sacrifice of the Hungarian soldier, the war ended with the dishonourable peace treaty of Trianon which sentenced one third of the ethnic Hungarians to become citizens of other states. In World War II Hungary lost around 120-180.000 military personnel, with some 180-220.000 wounded. More than 700.000 Hungarians were taken into captivity, 600.000 of them by the Sovietunion. A little known fact, that around 230.000 of them were civilians. Even the lowest estimates give the death toll an astonishingly high 180.000 in soviet prisoner-of-war camps and in GULAG camps. What really differentiates the Second World War from the Great War is the suffering of the civilian population. Hungary ranks fourth behind the Soviet Union, Germany, and Poland at manpower losses in proportion of the whole population. Contrary to some belief the Magyar Királyi Honvédség (Hungarian Royal Army) fought well in the battles of World War II. However, their performance was limited by the lack of modern equipment, at least when compared to major combatants, but not by the lack of courage, and as such they were true to their ancestors. It is one of the most important duties of Hungarian wargrave care to specify the real number of fallen soldiers as precisely as possible, and at the same time identify their burial sites as well. It has a top priority to register, to upkeep, and to preserve all burial places where Hungarian soldiers are buried, let it be home or abroad. All of the above tasks are handled by the Public Cooperation and Wargraves Department of the Ministry of Defence. The magnitude of the challenge is well shown by the fact that within the historical territory of the Hungarian Kingdom (inside the Carpathian basin) more than 100 000 soldiers found their final resting place in World War I. The number of wargraves almost tripled in the next cataclysm, including German, Soviet, Rumanian, and Bulgarian fallen soldiers. There are more than 30 foreign countries having Hungarian wargraves in their land, most of them are countries of the former Soviet Union, and in Italy, but significant numbers can be found in today’s Slovakia, Romania, Poland, and in the territory of former Yugoslavia. Not surprisingly, many “honvéd” (Hungarian soldier) rest in Austria and in Germany too, and the soldiers’ fate has brought our soldiers and seamen to places far from Hungary, like Turkey, Israel, China and Japan. Some of them found their last rest in those countries. As shown above there is almost no Hungarian family which is left unaffected by the tumultuous history of ours. Almost everybody has a lost, wounded, crippled relative or someone who has suffered hardships as a prisoner-of-war. Dear Reader! If you have someone with a similar fate, and you want to know more, or you are simply interested about the heroes of Hungarian military history please click on www.hadisir.hu, to know more about possible research. Yours truly
Ministry of Defense,
Public Cooperation and Wargrave Department
Sehr geehrter Besucher! Die Facebook-Seite der ungarischen Kriegsgräberfürsorge wurde darum geschaffen, um unsere Militärgeschichte je weiteren Kreisen zu zeigen und die Opferbereitschaft der ungarischen Soldaten nahe zu bringen. Die ungarische Militärgeschichte blickt auf mehr Tausende Jahre zurück, älter als unsere Staatlichkeit. Dabei sind zahlreiche Schlachten geschlagen wurden, ein Meer von Blut opfert, hängte der Schicksal unserer Heimat nicht einmal von der Tapferkeit der kämpfenden Männer unseres Landes ab. In den ständigen Kämpfen hat die Bevölkerung eine schreckliche Blutsteuer bezahlt, sowohl Soldaten als auch Zivilisten. Die ungarische Nation hat während ihre ganze Geschichte auch in internationaler Relation bestürzende Kriegsverluste erlitten. Es war in der Zeit der türkischen Besatzung so intensiv, dass die Zeitgenossen schon über den Tod der Nation gesprochen haben und nicht ungerecht. Davor lebten 3-4 Millionen Ungarn im Karpatbecken, danach im Jahre 1686 bei Rückeroberung von Ofen weniger als der Hälfte. Die Erbfolgekriege und die Napoleonische Kriege fast dezimierten die männliche Bevölkerung des Königreichs Ungarn, die im Vergleich zu anderen Nationen des Habsburgerreiches bedeutend an den Schlachten beteiligte. Das Ungartum berührte die größten Verluste in zwei Kataklysmen der modernen Zeit, im Ersten und Zweiten Weltkriege. Die öffentliche Meinung ist sich nicht mehr klar darüber, was es für die Dienstpflegern bedeutete. Aus im Gebiet des Königreichs Ungarn für diensttauglich befundenen 3.797.000 Soldaten sind 661.000 gefallen, 743.000 verletzte und 734.000 kriegsgefangene, unter ihnen gehörten einigen zu den Minderheiten. Wenn die Verhältnisse der ethnischen Zusammensetzung der Bevölkerung berücksichtigt werden, kam 40-45 % der Verluste aus ungarischen Soldaten aus. Die ungarischen Regimenter waren sehr zuverlässig, hatten hervorragende Leistung in jeden Kriegsschauplätzen, deshalb wurden sie in den gefährlichsten Orten eingesetzt, wo ihre Verluste sehr hoch waren. Dies illustriert wurde, dass zum Beispiel 47 % der Soldaten aus Komitat Fejér und 45,3 % aus Komitat Baranya nie zurückgekehrten sind. Aufgrund dessen ist klar, dass alle Familien in Ungarn durch den Ersten Weltkrieg betroffen waren, Kriegstoten trauerten, Veteranen unterstützten, auf Kriegsgefangenen warteten, Invaliden pflegten oder Vermissten suchten. Obwohl das Ergebnis des Krieges der Trianoner Friedensvertrag war, besteht kein Zweifel über den Heroismus dieser Soldaten, waren die Gründen der Niederlage nicht nur militärisch. Im Zweiten Weltkrieg sind etwa 120-180.000 ungarische Soldaten gefallen und 180-200.000 verwundet. Mehr als 700.000 ungarische Staatsbürger sind in Kriegsgefangenschaft geraten, 600.000 von ihnen waren in der Sowjetunion und 230.000 von ihnen waren Zivilisten. Nach den vorsichtigsten Schätzungen hat mindestens 180.000 ungarischen Menschen ihr Leben in sowjetischer Gefangenschaft und im Gulag verloren. Im Zweiten Weltkrieg haben die militärischen Operationen die wehrlose Bevölkerung mit großem Verlust unter ihnen unmittelbar betroffen. Ungarns Kriegsverlust im Zweiten Weltkrieg ist der vierte in der Welt, nach der Sowjetunion, Deutschland und Polen. Im Gegensatz zu der allgemeinen Meinung haben die Mitglieder der Königlichen Ungarischen Armee gut gekämpft, obwohl die schwächer Ausrüstung ihre Leistung gegen die anderen Kriegführenden beschränkte, fehlte aber der Mut nicht bei diesen Soldaten wie bei ihren Vorgängern. Zu den Aufgaben der ungarischen Kriegsgräberfürsorge gehören die Zahl der Verluste in beiden Weltkriegen je pünktlicher zu definieren und die Kriegstoten identifizieren. Weiteres wichtiges Ziel ist die Festlegung der Verluststellen, wo ungarische Soldaten ruhen, deren Bewahrung, Pflege im In- und Ausland. Für diese Aufgaben ist die Hauptabteilung für gesellschaftliche Beziehungen und Kriegsgräberfürsorge des Ungarischen Verteidigungsministeriums verantwortlich. Der Umfang der Arbeit zeigt, dass mehr als einhunderttausend Soldaten im Ersten Weltkrieg ihre letzte Ruhestätte in Ungarn gefunden haben. Die Zahl der Gräber wuchs während des Zweiten Weltkrieges mit zweihunderttausend deutschen, russischen, rumänischen und bulgarischen Gefallenen. Im Ausland in mehr als 30 Ländern ruhen ungarische Soldaten, die meistens in den Nachfolgestaaten der Sowjetunion und in Italien, aber viele ungarische Kriegsgräber liegen in der Slowakei, in Rumänien, Polen, Österreich, Deutschland, Albanien, Frankreich und auf dem Gebiet der ehemaligen Jugoslawien. Die besondere Schicksaal der ungarischen Soldaten zeigt, dass ihre Kriegsgräber auch in der Türkei, in Israel, China und Japan auch befinden sich. Die obenerwähnten zeigen sich gut, dass es wegen unseren historischen Besonderheiten keine ungarische Familie gibt, die keine Verwandten hätte, wer in den Weltkriegen gefallen, verwundete oder in Kriegsgefangenschaft geraten wurden. Wenn Sie, lieber Besucher solchen Familienmitglied haben, oder nur sich für die Helden der ungarischen Militärgeschichte interessiert, klicken Sie auf die Webseite www.hadisir.hu und dort können Sie über die Forschungsmöglichkeiten weitere Informationen lesen. Mit freundlichen Grüßen: Hauptabteilung für gesellschaftliche Beziehungen und Kriegsgräberfürsorge des Ungarischen Verteidigungsministeriums.
Уважаемые посетители!
Страничка под названием «Военно-мемориальная работа в Венгрии» была создана на сети Фейсбук в целях обеспечения широкого доступа к информации о нашем военном прошлом, об историческом значении самоотверженной службы венгерских солдат своей Родине.
Военная история венгров охватывает более тысячи лет, она старше государственности. На протяжении долгих столетий мы участвовали в многочисленных битвах, пролили море крови, и судьба нации неоднократно зависела от доблести наших мужчин, взявших в руки оружие во имя Отечества. Исторические битвы потребовали тяжкую кровавую дань от всех венгров, как от воинов, так и от мирных граждан.
Военные потери венгерской нации на протяжении её истории на удивление значительны, даже в международных масштабах. Во время турецкого владычества они было настолько велики, что современники начали говорить об угрозе вымирания всей нации. И не без основания. По оценке нынешних историков перед трагической битвой под Мохачем в Карпатском бассейне проживало примерно 3,5-4 миллиона венгров, после освобождения Буды в 1686 году – в живых осталось меньше половины. Борьба за венгерскую корону и наполеоновские войны унесли каждого десятого венгра из мужского населения Венгерского Королевства, то есть венгры значительно бóльшими силами участвовали в этих кровопролитных боях, чем представители других национальностей страны. Но самые большие человеческие жертвы потребовали обе настоящие катаклизмы современной истории – Первая и Вторая мировые войны.
В наши дни уже мало кто знает какая трагическая судьба ждала венгров, призванных на фронт Первой мировой войны. С территории Венгерского Королевства было мобилизовано 3.797.000 человек, из которых 661.000 погибли, 743.000 были ранены и 734.000 попали в плен. Среди них, конечно, были и представители национальных меньшинств.
Если исходить из пропорций национального состава населения страны, то из погибших 661.000 человек венгры должны были составить 40-45%. Однако количество погибших венгров было значительно больше потому, что венгерские полки считались наиболее надёжными. На любой сцене военных действий они были весьма эффективны, поэтому и старались задействовать их на наиболее опасных участках военных действий, а значит и потери были большими. Об этом наглядно свидетельствует такой например: в области Фейер погибло 47% солдат, ушедших на фронт, а в области Бараня 45,3% мобилизованных уже никогда не вернулись домой. Из вышесказанного становится ясно, что в Венгрии эпохи Трианонского Договора, Великая война (Первая мировая) непосредственно коснулась каждой семьи, был ли это траур по геройски погибшему солдату, забота ли о ветеране-инвалиде войны, поиск ли пропавшего без вести, или ожидание попавшего в плен солдата. И хотя война закончилась Трианонским Договором, не может быть и тени сомнения в отношении храбрости и героизма венгерских солдат, поскольку окончательное поражение наступило вследствие далеко не чисто военных причин.
Количество венгерских солдат, погибших смертью храбрых во время Второй мировой войны, составляет примерно 120-180 тыс. человек, раненных – 180-220 тыс. В плен попало более 700 тыс. венгерских граждан, из которых 600 тыс. человек – в лагеря Советского Союза. Среди них, по крайней мере, 230 тыс. человек были гражданскими лицами, депортированными из числа мирного населения. По самым скромным подсчётам в лагерях для военнопленных и в ГУЛАГе погибло 180 тыс. венгров. Последствия Второй мировой войны были особенно тяжкими ещё и потому, что боевые действия проходили в густо населённых местах, требуя многочисленные жертвы из числа беззащитных мирных граждан. Подводя итоги, достаточно упомянуть, что по статистике человеческих потерь во Второй мировой войне Венгрия занимает четвёртое место после Советского Союза, Германии и Польши.
Вопреки распространённому в обществе мнению, воины Венгерской Королевской Армии доблестно воевали на фронтах Второй мировой войны. Их боевая эффективность была ограничена плохим по сравнению с остальными участниками военных действий вооружением, но храбрости этим солдатам было не занимать, также как и их отцам и предшественникам.
Военно-мемориальная работа подразумевает максимально точное определение количества погибших и попавших в плен солдат во время Первой и Второй мировой войны, а также идентификацию павших. Кроме того, особое внимание уделяется нанесению на карту всех мест, где имеются захоронения венгерских солдат, обеспечению сохранности и ухода за военными могилами как внутри страны, так и за её пределами.
Эти задачи выполняет Департамент по связям с общественностью и военно-мемориальной работе Министерства обороны Венгрии. Объёмность работ хорошо характеризуется тем фактом, что на территории исторической Венгрии нашли своё вечное пристанище более ста тысяч солдат Первой мировой войны. Вследствие второго мирового пожара количество захороненных здесь воинов увеличилось почти на двести тысяч человек, включая солдат немецкой, советской, румынской и болгарской национальности. Более чем в 30 странах можно найти могилы, в которых вечным сном спят венгерские солдаты. Большей частью на территории бывшего Советского Союза и в Италии, но немало захоронений и в Словакии, Румынии, Польше и на территории прежней Югославии. Много венгерских солдат покоятся в землях Австрии, Германии, Албании и Франции. О незаурядности венгерской солдатской судьбы говорят могилы павших героев в Турции, Израиле и даже в далёком Китае и Японии.
Из вышеизложенного напрашивается вывод о том, что вследствие особой исторической судьбы народа, нет такой венгерской семьи, родственники которой бы не пали на поле брани, или получили ранение, или же попали в плен.
Если Вы, уважаемый читатель, тоже имеете родственников, на долю которых выпала подобная участь, и Вы хотели бы узнать больше об их судьбах – или же просто интересуетесь героями венгерской военной истории – просим посетить домашнюю страницу Интернета: www.hadisir.hu, где предоставлена информация о возможностях и методах поиска.
С уважением:
Департамент по связям с общественностью и военно-мемориальной работе Министерства обороны Венгрии.
