21/06/2026
Generációs hivatás a rácsok mögött
Az apák napja kiváló alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra és elismerjük azokat az apákat, akik nemcsak a családjukban, hanem a hivatásukban is példát mutatnak. Június 21-én köszöntjük a büntetés-végrehajtási szervezet férfi szülőit: apákat, nagyapákat, és az apai felmenőinket!
A büntetés-végrehajtási szervezet rengeteg apukával büszkélkedhet. Apák napja alkalmából pár különleges családi történettel emlékezünk meg arról a támaszról, szeretetről, biztonságról és önfeláldozásról, amelyet egy apa adhat a gyermekének.
A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben Körmendi István bv. főtörzszászlós 1997. június 1-jén kezdte meg szolgálati jogviszonyát a büntetés-végrehajtási szervezetnél, jelenleg biztonsági szakterületen teljesít szolgálatot. Lánya, Körmendi Anita Hanna ra. közel két éve csatlakozott a szervezethez, és a Titkársági Osztályon dolgozik. Különleges közös pont az életükben, hogy mindketten 19 évesen szereltek fel a büntetés-végrehajtáshoz. Ez a párhuzam még szorosabb kapcsolatot jelent számukra, Hanna pedig büszkén tekint arra, hogy édesapja nyomdokaiba léphetett. A család kötődése a büntetés-végrehajtáshoz azonban nem áll meg az apa-lánya párosnál: nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek is szolgáltak vagy jelenleg is szolgálnak a bv. különböző intézeteiben.
Buzás Zsolt bv. főtörzsőrmester 2003-ban szerelt fel a Veszprém Vármegyei Bv. Intézethez. Ekkor az öccse már öt éve dolgozott ott, akinek buzdítására végül Zsolt az új börtön épülésekor sikeresen pályázott kutyavezetőnek, amely beosztásban azóta is dolgozik. A családjukból öten is a büntetés-végrehajtás szervezetében dolgoznak: nem csak Zsolt és testvére, de a gyermekeik is, így Zsolt két fia, Bálint és Bence is az állományt erősítik. A fiúk mindig csodálattal tekintettek édesapjukra, Bencének gyermekkori álma volt, hogy apja nyomdokaiba lépve kutyavezető legyen. Ez az álom számára idén április 1-jén teljesült, és lelkesedése mit sem csökkent azóta. Bálint pedig egy hónapja kezdte meg az intézetnél a pályafutását körletfelügyelőként. Őt leginkább a kíváncsisága hajtotta a hivatás és a szolgálati munka felé. A főtörzsőrmester úgy véli, a bv. szervezet egy olyan hely, ahol kiderül, ki mit bír: ha fiai itt megállják a helyüket, akkor az élet bármely területén képesek. Nagyon büszke rájuk, és örül, hogy együtt szolgálnak a liláknál. Mindeközben reményekkel telve várják a közeljövőt is: ugyan még némi titok övezi, de bizakodnak, hogy hamarosan már hatan lesznek bévések a családból.
A Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központ személyi állományába tartozó apa- fia páros, Kovács Lajos bv. főtörzsőrmester és Kovács Lajos bv. őrnagy közötti kapcsolat mindig szoros volt, és jelenleg is az. Nem telik el úgy nap, hogy ne beszélnének személyesen vagy akár telefonon. Kovács Lajos bv. főtörzsőrmester közel huszonöt éve szerelt fel, és nagyjából másfél éve dolgozik gépjárművezetői beosztásban a BvEK-nál. Fia 2014 decemberétől követte édesapja példáját, és helyezkedett el a bv. szervezeten belül. Az egészségügyi központba 2020. november 1-től nevezték ki biztonsági tiszti beosztásba. Külön érdekesség, hogy Kovács főtörzsőrmesternek nem csak a fia, hanem a lánya is a büntetés-végrehajtás világában találta meg számítását, csak ő egy másik intézet tiszti állományát erősíti. A Kovács család nem csupán az érdeklődési körükben és emberi értékeikben hasonló. Szabadidejükben rengeteg időt töltenek együtt, sok közös családi kirándulást, programot szerveznek feleségeikkel, gyermekeik és unokáik körében.
A közszolgálat és a felelősségvállalás értékei régóta jelen vannak a Tőkés család mindennapjaiban. Tőkés Tamás bv. főtörzsőrmester harmadik éve teljesít szolgálatot a Váci Fegyház és Börtönben. Bár korábban nem gondolta volna, de lánya, Tőkés Anna bv. őrmester 2024 májusában csatlakozott a büntetés-végrehajtáshoz és jelenleg is aktívan építi pályáját. Mivel Tamás apósa és anyósa is az intézetben dolgozott, a családi példa és a biztos életpálya egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy Anna végül a büntetés-végrehajtást válassza. Ugyan a szolgálatban a mindennapi teendők miatt nem találkoznak gyakran, a kapcsolatuk különleges: Anna szerint édesapja olyan ember, akire bármikor számíthat. Tamást pedig további büszkeséggel tölti el, hogy lánya továbbtanulási tervei között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerepel.
A nagy múltú Horváth család története szinte összeforrt a kaposvári börtönével: 3 generáció 4 családtagja eddig már mintegy 100 évet szolgált a Somogy Vármegyei Bv. Intézetben, és vajon mennyi lesz még? Horváth Henriette bv. alezredes, a Személyügyi és Titkársági Alosztály vezetője a 28 év szolgálati idejével már többet volt a börtön dolgozója, mint nem. Jelenleg a családból már csak ő tartozik az aktív állományba, de nagyapja, édesapja, és nagynénje is mind ugyanitt szolgáltak.
A néhai Horváth László bv. alezredes 1948-tól a Lengyeltóti Járásbírósági Börtön parancsnoka volt, majd 1954-től javító-nevelő előadóként került át a Kaposvári Börtönbe, ahol 1956-tól közel húsz évig töltötte be a parancsnoki pozíciót. Végül fia, Lajos, és lánya, Anna is a büntetés-végrehajtásban helyezkedett el, akik szó szerint beleszülettek ebbe a világba: az egykori szolgálati lakás gyerekszobája ugyanis évekkel később parancsnoki irodaként funkcionált. 1975-től, édesapja nyugdíjazását követően Horváth Anna ügykezelőként huszonöt évig, míg Horváth Lajos ny. bv. ezredes 1983-tól pénzügyi szolgálatvezetői, majd 1991-től gazdasági vezetői beosztásban, végül 2000-től közel hat évig parancsnokként látta el a feladatát. Lánya, Henriette szolgálati idejével együtt a Horváth család összesen már 100 éve van jelen nem csupán a büntetés-végrehajtás, de egyazon intézet történetében. Amire alezredes asszony a leginkább büszke, hogy négyük közül soha senkit nem vontak fegyelmi felelősségre, sőt édesapja az akkori legmagasabb szintű kitüntetést, a Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérmet is megkapta, amiért 1956-ban megvédte a börtönt.
Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet személyi állományából Badó Gábor bv. főtörzszászlós és lánya, Badó Ramóna bv. őrmester nemcsak családtagként, hanem kollégaként is számíthatnak egymásra a mindennapokban. Gábor immár 15 éve teljesít szolgálatot az intézetben. Pályafutását körletfelügyelőként kezdte, majd körlet-főfelügyelőként dolgozott, jelenleg pedig a szolgálatszervezési szakterületen látja el feladatait. Lánya, Ramóna számára már gyermekkorában természetessé vált az egyenruha és a hivatás iránti elkötelezettség, végül édesapja példamutatásának köszönhetően három évvel ezelőtt, rendvédelmi igazgatási alkalmazottként megkezdte munkáját az intézet gazdasági osztályán. Tavaly decemberében hivatásos szolgálati jogviszonyba került, Ramóna jelenleg a Műszaki és Ellátási Osztályon végzi munkáját. Bár eltérő szakterületen dolgoznak, mindketten büszkék, hogy egy intézetben szolgálhatnak. Ugyan közvetlen munkakapcsolatuk nincs, azonban egy biztonsági vizsgálat során együtt vettek részt egy zárkaellenőrzésben. Számukra ez az emlékezetes pillanat jól szimbolizálja a köztük lévő bizalmat és összetartást. Mindketten úgy érzik, hogy az együtt végzett munka tovább erősíti a kapcsolatukat.
Az apák napját a 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Világszerte számos helyen, azonban különböző időpontokban ünneplik.
Mi, Magyarországon június harmadik vasárnapján köszöntjük az apákat, a nagyapákat és emlékezünk minden férfi felmenőnkre, így ünnepelve a szülői szerepet és az apaságot.
A mai napon sokan adnak ajándékot is, de ahogyan a fenti történetek is mutatják: sokkal fontosabb, hogy a családdal együtt töltött időt tudjuk értékelni, és abból töltekezni a mindennapokban. A büntetés-végrehajtás iránti elkötelezettség több generációt is összeköthet, és tovább erősítheti a családi összetartást.
Ezúton köszönjük minden kedves férfi kollégánknak a hivatásuk melletti felelősségteljes és áldozatos apai szolgálatát is, amelyben példamutatásukkal nap mint nap helyt állnak!
