17/06/2026
HU/UA
❓Lehet-e az iskolai évekből egy egész életre szóló hasznos szokást magunkkal vinni? Vagyis nemcsak tantárgyi tudást szerezni, hanem olyan életkészségeket is, amelyek bármely életkorban segítenek? Sajnos nem minden felnőtt mondhatja ezt el magáról, hiszen az iskolák és a tapasztalatok különbözőek.
De éppen most van lehetőségünk arra, hogy egy ilyen hasznos szokást adjunk át, amely támogatja legalább a jelenlegi ukrán iskolás nemzedéket, amely ilyen bátran tanul az ország védelmének körülményei között.
🍎 Ezekben az években folytatjuk az iskolai étkeztetés reformját, megújítjuk a konyhákat, az étkeztetési egységeket és az étlapokat — nemcsak azért, hogy itt és most ételt adjunk (bár ez is fontos: a jelenleg az 1–4. osztályos tanulók számára elérhető, gyakorlatilag ingyenes iskolai ebédek egész családok élelmiszer-biztonságának részévé váltak. Sőt egész közösségeknek is — hiszen munkahelyeket teremtenek, növelik a beszerzések forgalmát stb.).
Az Iskolai Étkeztetési Reform csapata ugyanakkor egy hosszabb távú, időben elnyújtott célt is követ: azt szeretnénk, hogy a ma megszerzett, az iskolában kialakult egészséges táplálkozási szokásokat az emberek felnőttként, évek múltán is megőrizzék.
De nem elég egészséges ételeket készíteni egy vadonatúj iskolai étkezdében. Az is szükséges, hogy ezek hasznosságáról az információ eljusson a diákokhoz, a családjaikhoz és az egész közösségekhez.
Hogyan lehet ezt megvalósítani — erről számolt be az iskolák, közösségek és a megyei katonai közigazgatások képviselőinek a reformcsapat. Kiemelték: az egészséges táplálkozást a leghatékonyabban a nem formális rendezvények — különféle programok, kirándulások, fesztiválok — népszerűsítik. Ezt magam is megerősítem, hiszen nemrég részt vettem egy ilyen fesztiválon a Hmelnyickiji területen, amelyet egy helyi kulináris központ bázisán rendeztek meg. Szülők, gyerekek, tanárok együtt tanultak hagyományos ételeket készíteni, többek között hrecsanikit (darált húsból és hajdinakásából készült fasírt). A hangulat meleg és kötetlen volt. És nyilvánvaló, hogy az ilyen légkörben, érdekes, szinte játékos formában megszerzett tudást a gyerekek biztosan sokáig megőrzik. Úgy gondolom, attól a naptól kezdve sok család étlapjába biztosan bekerült a hrecsaniki — mint valami új, mint közös élmény, izgalmas tapasztalat. Így születnek a hagyományok.
👥 Remélem, hogy a ma elhangzottak inspirálják majd az iskolákat és a közösségeket új ötletekre, saját receptek és helyi alapanyagok felhasználásával, a hangsúlyt kötelezően az egészségre helyezve. Ha most dolgozunk ezen, olyan generációt nevelünk fel, amely tudatosan viszonyul a táplálkozáshoz, és teljes joggal mondhatja majd: „Ezt már az iskolában megtanultuk.”
🍽️🍽️🍽️
❓ Чи можна винести зі шкільних років корисну звичку на все життя? Тобто здобути не тільки знання з предметів, а й життєві навички, які допомагатимуть у будь-якому віці? Не кожен дорослий, на жаль, може таким похвалитися, бо і школи, і досвід різні.
Але саме зараз маємо шанс дати таку корисну звичку, яка підтримує, принаймні нинішньому поколінню українських школярів, що так мужньо вчиться в умовах оборони країни.
🍎 Усі ці роки ми продовжуємо реформу шкільного харчування, оновлюємо кухні, харчоблоки й меню, не тільки щоб нагодувати тут і зараз (хоч і це важливо: фактично безкоштовні шкільні обіди, доступні нині для учнів 1–4-х класів, стали частиною продуктової безпеки цілих родин. І цілих громад – бо створюють робочі місця, обіг закупівель тощо).
Команда Реформи Шкільного Харчування переслідує також більш тривалу, розтягнуту в часі мету: прагнемо, щоб уже дорослі люди колись, через роки, зберігали звичку здорового харчування, набуту саме в школі, тобто зараз.
Але мало приготувати корисні страви в новенькій шкільній їдальні. Треба ще й донести інформацію про їхню корисність до учнів, їхніх родин і цілих громад.
💬 Як це зробити, розповідала представникам шкіл, громад та ОВА команда реформи. Відзначили: найкраще пропагують здорове харчування неформальні заходи – активності, екскурсії, фестивалі. Підтверджую, бо нещодавно була на такому фестивалі на Хмельниччині, який відбувся на базі місцевого кулінарного хабу. Батьки, діти, вчителі разом вчилися готувати традиційні страви, зокрема гречаники. Було тепло, невимушено. І очевидно, що знання, здобуті в такій атмосфері, в цікавій, майже ігровій формі, дитина точно пам’ятатиме довго. Саме з того дня, думаю, у меню багатьох родин точно увійшли гречаники – як щось нове, як спільна пригода, цікавий досвід. Так закладаються традиції.
👥 Сподіваюся, почуте сьогодні надихне школи та громади на нові ідеї з використанням власних рецептів, регіональних продуктів і з обов’язковим акцентом на здоров’я. Якщо працювати над цим зараз – виростимо покоління зі свідомим ставленням до харчування, яке з повним правом казатиме: «Цього нас навчили ще у школі».
