Pannonia a Római Birodalom egyik provinciája volt. Északról és keletről a Duna, nyugatról Noricum - kezdetben kelta királyság, majd római provincia - határolta, déli határa a Száva folyótól mintegy 30–50 km-nyire délre húzódott. Területe a mai Kelet-Ausztriát, Szlovákia Dévény-Pozsony környéi részét, Észak-Szlovéniát, valamint a Kárpát-medence délnyugati részét, azaz Magyarország nyugati felét (Du
nántúl), Észak-Horvátországot, Észak-Szerbia egy részét (Macsói körzet és a Vajdaság szerémségi körzete), valamint Bosznia-Hercegovina északi sávját foglalta magába. Traianus császár idején, 106-ban a tartományt ketté osztották. Pannonia Inferior (Alsó-Pannónia) székhelye Aquincum lett, míg Pannonia Superior (Felső-Pannónia) székhelye Carnuntum maradt. A két terület határvonala Nagy Károly korában a Rába (Narrabo) folyó volt. Traianus császár innen vezette a daciai hadjáratot is Decebal ellen, jelentős sikerrel. Dacia meghódítása után (107) szarmaták betelepültek a jazigok mellé a Duna-Tisza közére. század folyamán a szarmaták betörtek a provincia területére is, ám Hadrianus sikeresen visszaverte a támadásukat. Hadrianus és Antoninus Pius császárok uralma alatt, a 2. század első felében élte Pannonia (Inferior és Superior) az első virágkorát. Gazdasági, demográfiai és infrastrukturális fejlődés jellemzi a korszakot. A katonaság fokozott jelenléte elősegítette a romanizálódás folyamatát, elterjedt a római államvallás, a római császárkultusz, a latin nyelv és írás, a latin szokások. Több villa, municipium és colonia létesült a korszakban. A terület a birodalom védőbástyájának szerepét látta el, különösebb gazdasági és kulturális jelentősége nem volt. A két provincia lakosságának nagy része katonáskodással foglalkozott. Volt időszak, amikor 4 légió is állomásozott a területen.
1. század - Pannonia meghódítása
41-54 - Savaria alapítása
85-89 - Domitianus háborúi a szarmaták és a dákok ellen
106 után - a pannoniai limes kiépítése
164-179 - szarmata, markomann betörések
194 - Aquincum és Carnuntum colonia rangra emelése
202 - Septimus Severus látogatása Pannoniában
260 - roxolán betörés
269 - Dacia feladása
285-305 - Pannonia négy részre osztása
374 - barbár betörések
380 - utolsó császári rendelet Sirmiumban
A birodalmi jelleg miatt a Római Birodalom és a római hadsereg szétválaszthatatlan egymástól. A hadsereg 90%-a a császári kézben lévő határprovinciákban helyezkedett el, a belső, senatusi provinciákban csupán helyben toborzott helyőrség, esetleg a flotta állomásozott. A római hadsereg egységes kiképzése, egységes felszerelése, egységes hadrendje és felépítése miatt professzionális hadsereg volt. A hadvezérhez kötődő, egységes fegyverzetű, modern hadsereg Augustus idejére fejlődik ki teljesen. Egy legio kb. 4-5 ezer főt számlált [3] A legio élén a legatus állt. Kiképzési és hadászati alapegységet a (10 contiburniumból, vagyis 10x8 legionarius-ból álló) centuria jelentett, melyet a centurio vezetett. A centuriók feladata volt a fegyelem fenntartása és az egységek gyakorlatoztatása. A centuriók a legatusok szárnysegédjeitől, a tribunusoktól kapták a parancsokat. Minden legióhoz tartozott 120 lovas egység is. Egy időben általában 30 legio volt fegyverben. A legiók mellett segédcsapatok, auxiliumok is harcoltak, ezek általában helyben toborzott parittyás, íjász, dárdás, könnyűgyalogos egységek voltak, és nagyjából 500 főt számláltak. A Római Birodalom határait történelme során egyfolytában barbár betörések fenyegették. A birodalom határait igyekeztek természetes határokig (például Duna, Rajna, Szahara) kitolni, ám ahol ez nem volt lehetséges, mint például Britanniában, ott határmenti védvonalat, limest kellett kiépíteni. A limes [4] egy út (véd-)szakasz, erőd-, fal-, őrtorony- és táborrendszer, mely fából, kőből épült. Ez utóbbiból inkább a 2.-3. században, amikor a birodalom defenzív hadi politikára váltott, s véglegesíteni kívánták a határokat. századi barbár betörések viszont azt bizonyították, hogy a lineáris határvédelem már nem kielégítő, így belső erődítésekre volt szükség. A hadsereg megjelenése párhuzamos volt a terület meghódításával, tehát Pannoniában a i. e. 1. évszázad utolsó harmadára tehető. Pannonia militarizálása a Borostyánkő út mentén valósult meg. Kezdetben - amint a katonai feladatok a helyi hatalom megszilárdításról a területvédelemre módosultak - Emonától Salla, majd Savaria közvetítésével a limeshez, illetve Petuvimból Aquincum irányában haladt. A hadsereg régészeti emlékei közé tartoznak a katonai diplomák, kőfeliratok (tituli), bélyeges téglák (katonai építkezéseknél) illetve a militariák (a hadsereg egyéb tárgyi emlékei) és az armák (a hadsereg fegyverei). A katonai diplomákat akkor kapták meg a katonák, amikor leszereltek (a legiósok 20, az auxiliárisok 25 év múltán) és családjukkal együtt latin jogot nyertek ezáltal. A katonai diplomák két rézlapból állnak, melyen latin nyelvű, formára írott szövegek vannak. A diploma szövegéből bizonyos adatok alapján (például consulok neve, a kibocsátó császár, de konkrét dátum is előfordul) meghatározható a kibocsátás ideje. A katonai diplomák – lévén leszereléskor kapták – zöme civil kontextusból kerül elő. A kőfeliratok többnyire csak igen töredékesen maradtak fenn, de mivel ezek is formaszövegeket tartalmaztak, így a hiányzó részek rekonstruálhatóak.
