12/07/2026
Intelmek önbíráskodás előtt
A civil aktivizmus térnyerése örvendetes, de nem csak lehetőség ez, felelősség is.
Napjaink aszályos időszakában a kisvízfolyások vize óhatatlanul apadni kezd, az összefüggő víztest darabokra szakad, és csak a zömében mesterséges gátak, zsilipek, fenékküszöbök felvizén marad meg ideig óráig. Ilyenkor szemlélve a tájat, nagyon szembetűnő a különbség van és nincs között.
Óhatatlanul kombinál az ember, ki jár jól ezzel, ki marad hoppon. Mert ugye a visszatartott víz máshonnan hiányzik, ergo ellopták onnan. De tényleg ez a helyzet? Játszunk el a gondolattal, mi lenne, ha igazságtétel címén, a torlaszokat megszüntetve szabad folyást engednénk a víznek? Igazságosan és egyenlően eloszolva folyna le, szívódna fel, párologna el, hogy pár pillanattal később együtt szomjazhasson alvíz illetve felvíz. A szomszéd tehene is szomjan pusztul, igazságot szolgáltattunk.
Javaslok egy másik megközelítést! Az etikusan visszatartott víztömeg bővizi időszakban halmozódik fel, rövidke periódusoktól eltekintve nem akadályozva a duzzasztás alatti területek vízellátását sem. Ez nem gátlástalan közkincs rablás, hanem a szorgos hangya esete, aki felkészül a szűkösebb időkre. A nála látott (és gyakran irigyelt) felszíni víztest tripla haszon, felfelé torlasztja a leszivárgó talajvizeket, ezzel növelve a potenciált a tájban, időt nyerve mindennemű életnek, ráadásul az elszivárgás révén folyamatosan juttat a nedvességből a folyásirányba lentebb levő területeknek is.
Persze nem mindegy a mérték, az elhelyezés. Előbbire azt mondanám ne legyen aránytalan, a sok kicsi üdvözlendő a kevés nagy beavatkozás helyett, utóbbira azt, hogy legjobb tároló a talaj, tehát gigantikus tározók, halastavak helyett a sekélyvizes, gyakran ideiglenes elöntések a leginkább ideálisak. Vizet alapvetően a tájban őrzünk, nem a mederben. A tájat pedig tulajdonolja valaki.
És bűnös e az elöntött (talajvíz duzzasztott) terület felett diszponáló gazda? Koránt sem. Nem áll okszerűen szembe egymással a gazdasági önérdek, és vízvisszatartás. Sőt, kifejezetten előnyösek azok a helyzetek, mikor a föld gazdája értékként tekintve gazdálkodik a vízzel, és ezt a szemléletet közvetíti mások felé is. Nem bűn jól járni valamivel, amivel közben másnak is segítesz. Személy szerint azt remélem, a ragadós jó példák tovább lendítik a vízmegtartás szekerét.
Nyilvánvalóan lesznek konfliktusok, a szűkülő erőforrás frusztrációt okoz, mely meggyőződésem szerint a bizalom, türelem, edukáció, párbeszéd segítségével orvosolható! Minden eset egyedi, ezért mielőtt nekiesnénk valakinek, vagy valaminek, érdemes alaposan körüljárni a témát. Ha valakinek észrevétele van, nem szégyen mások tanácsát, véleményét kérni (esetleg megfogadni azt). A civil oldal szakembereinek felelősége, a megfelelő kommunikáció révén, az aktivizmus helyes mederbe terelése. Enélkül bajos lesz a hivatalos szervekkel való bizalmi kapcsolat fenntartása, az együttműködés.
