Bakony-Balaton Geopark

09/08/2026

Geopark anno, 1966. Alsóörsi falurészlet. Kép: Fortepan / Gazda Anikó

07/08/2026

Hőhullám ide, hőhullám oda, a dinókutatók idén nyáron is keményen dolgoztak az iharkúti lelőhelyen... Kameránkkal felkerestük a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció kutatótáborát, és készítettünk egy rövid interjút Ősi Attila egyetemi tanárral.

Készítette / Filmed by: Korbély Barnabás
Grip: Sándor Krisztina
Zene / Music by: Dmitrii Kolesnikov from Pixabay

🎥 Összes videónkat megtalálod a Bakony–Balaton UNESCO Geopark YouTube csatornáján is (jobb hang- és képminőség): https://bit.ly/geoparkvideo

07/08/2026

Októberre egy kis hűsítő geo-előrejelzés 😉! Nézzük meg együtt a Duna dürnsteini áttörését az ősöreg gneisz sziklákon, valamint a márványban kialakult barlangokat! Várromokkal is koronázott látványos geotúrák, hihetetlen geoélmény! Jelezd előzetesen Futó Jánosnak, ha szívesen részt vennél ezen a geokalandozáson! Ugye érzed, hogy ott kell lenned?

05/08/2026

Ha pénteken Salgótarján környékén kolbászolsz, akkor irány a Novohrad - Nógrád Geoparkban található Eresztvényi Látogatóközpont! Miért? Miért ne???

05/08/2026

Nagyon könnyen lehetséges, hogy ez a poszt sokunknak segítséget jelenthet az ebéd utáni emésztéshez. Ha kibírod addig.

Mennyire fagyott át a Kárpát-medence talaja a jégkorszakok idején? Egy friss kutatás ehhez a kérdéshez hoz új adatokat.

A kutatók a nyugat-dunántúli Kemeneshát térségében végeztek kiterjedt terepmunkát, hiszen ez a terület Közép-Európa egyik legfontosabb előfordulási helye a pleisztocén korú fagyjelenségeknek. Homok- és jégékek, valamint krioturbációs (fagyhatásra kialakult talajkeveredéses) szerkezetek nyomait dokumentálták kavics- és homokbányákban, köztük olyan jégék-pszeudomorfózákat is, amelyeket a térségből eddig még nem írtak le. A jégék-pszeudomorfózák mellett lokálisan fellépő törések (rátolódások) kialakulási módja szintén azt igazolja, hogy az üledék fagyott (szilárd) állapotban volt. Légi- és műholdfotók elemzésével közel száz olyan foltot azonosítottak, ahol a felszínen ma is látszanak a fagyékhálózatok nyomai.

A lumineszcens kormeghatározás alapján a jelenségek jóval korábbra nyúlnak vissza, mint azt korábban feltételezték: nem csak az utolsó eljegesedési maximum idejéből származnak, hanem több, legalább a középső pleisztocénig visszamenő hideg időszakhoz köthetők, ezek közül néhány a skandináv jégtakaró előre nyomulásával hozható összefüggésbe. Az eredmények arra utalnak, hogy a talaj több alkalommal fagyhatott át tartósan, legalább néhány ezer évre a több százezer év alatt, és ez alakította ki a ma is látható felszínformákat.

A tanulmány a Permafrost and Periglacial Processes folyóiratban jelent meg.

Sebe Krisztina, Novothny Ágnes, Surányi Gergely, Varga Barbara, Fodor László, Csillag Gábor

Link a kommentekben

6. ábra: A mersevári homokbánya. (A) A nyugati rész panorámaképe a mintavételi helyekkel. (B) Tömör kitöltésű jégékpszeudomorfóza. (C) Rétegzett kitöltésű jégékpszeudomorfóza. [A színes ábra a wileyonlinelibrary.com oldalon tekinthető meg]

04/08/2026

Ez a poszt ugyan nem a geoparkunkról szól, de annyira „geós”, hogy idekönyörögte magát: „Kilátszanak a Duna eocén bordái Nyergesújfalunál. Sokat beszélünk mostanában medermélyülésről, de ezt a folyamatot nem lehet egységesen vonatkoztatni a Duna egész magyarországi szakaszára. Nyergesújfalunál, Dömösnél és Gödnél (és még pár másik helyen) kihantolódott, 30 millió évnél idősebb, tengerben lerakódott üledékek alkotják a Duna medrét, amibe csak nagyon lassan tud a folyó bevágódni. Ezeken a gázlós szakaszokon a sziklameder relatív módon kiemelkedik, miközben körülötte a kavicsanyagot elszállítja a folyó. Funkcionálhatnának természetes duzzasztóként, de a hajózás érdekében ezeket rendszeresen kitermelik”. Kép és szöveg: Dunai Szigetek Fb oldal, Kaposztas Photography Fb oldal.

🇸🇰Cesta do praveku
🇭🇺Utazás az őskorba

30/07/2026

Hurrá! Mindjárt péntek! A hétvége mézédes illata lengi körbe a Balaton-felvidéket és Kapolcsot is. Így még nagyobb lelkesedéssel várunk titeket a BfNPI/Geopark sátornál a Művészetek Völgyében a Zöld Udvarban. Gyertek, gyertek andalogni, kolbászolni, játszani vagy csak beszélgetni.

25/07/2026

Új UNESCO globális geoparkok 2026.:
12./ Manantiales Serranos UNESCO Globális Geopark, Uruguay.

A Manantiales Serranos UNESCO Globális Geopark Uruguay délkeleti részén, Lavalleja megyében található. A régió gazdag geológiai örökséggel bír, területének több mint 80%-át metamorf és magmás kőzetek alkotják, amelyek jelentős tektonikus aktivitást mutatnak. Több mint 28 különböző kőzetforma és értékes ásványlelőhely tanúskodik az ősi szuperkontinensek, például Rodinia és Gondwana kialakulásáról és feldarabolásáról. A földtani kutatások feltárták az Atlanti-óceán mezozoikum alatti megnyílását, amely Dél-Amerika és Afrika szétválásához vezetett, majd ezt követően újabb tektonikus folyamatok zajottak: a kiemelkedés, az erózió, az általa okozott üledékhiány, és maga az üledékképződés, valamint a folyamatos éghajlatváltozás.

Egy helyi közösség áll a találóan elnevezett „Manantiales Serranos” („Hegyi források”) projekt középpontjában; a nevet egy közösségi kezdeményezés keretében választották ki, hogy tükrözze a térség hegyekkel, dombokkal tarkított táját és bőséges vízforrásait. A régió ad otthont a Santa Lucía (folyó) forrásvidékének, Uruguay harmadik legnagyobb vízgyűjtőjének, amely a lakosság 60%-át és az ország iparának nagy részét látja el ivóvízzel. Fő városi központjai közé tartozik Minas, Solís de Mataojo és a Villa Serrana egy túristák által nagyon kedvelt település, amelynek lakossága a főszezonban 300 lakosról 10 000-re nő. A környező vidéki közösségek neve gyakran a földtudományi örökséghez kapcsolódik. A régió gazdasága a mezőgazdaságra, az állattenyésztésre, a bányászatra, a vízhasználatra és az idegenforgalomra épül, amely a természeti erőforrásokhoz szorosan kapcsolódó és a környezetvédelem iránt elkötelezett kultúrát éltet.

Szöveg (angolul): unesco.org
Fotók: © Guillermo Garcia Huerte

23/07/2026

Új UNESCO globális geoparkok 2026.:
11./ Dahar UNESCO Globális Geopark, Tunézia.

A dél-tunéziai Dahar UNESCO Globális Geopark Afrika harmadik geoparkja, és figyelemre méltó geológiai öröksége 250 millió évet ölel fel. A Szaharai-plató északkeleti szélén fekvő Dahar változatos kőzettani, ásványtani összetételű és morfológiájú, jó megtartású mezozoós kőzetrétegekkel rendelkezik (250–66 millió évvel ezelőtt). A geopark területen azon a vidéken terül el, mely kirajzolja annak a nagy tektonikus hasadéknak a helyét, amely mentén a Pangea szuperkontinens feldarabolódott Gondwanára és Laurázsiára. A geopark kiemelkedő látványossága a Jebel Tebaga, amely Afrika egyetlen ismert felső-permi korú tengeri kibúvásának ad otthont, több mint 250 millió évvel ezelőtti tengeri fosszíliákkal.

A geopark területén körülbelül 330 000 ember él, ahol a száraz környezeti viszonyok uralta mezőgazdaság és állattenyésztés alkotja a fő gazdasági tevékenységet. Az ember alkalmazkodása ehhez a kihívásokkal teli, szükségszerű környezethez nyilvánvaló: megjelenik a hagyományos vízrendszerekben, az olajpréselésben, ksourokban (erődített magtárakban) és vájt sziklaüregi életmódban. Ezek szorosan összekapcsolják a geológiát a kulturális örökséggel. A szűkös vízforrások és a magas hőmérséklet realitása sok innovációt igényel az itt élőktől. Ahogy a turizmus egyre jelentősebbé válik, amihez a javuló úthálózat és a nemzetközi repülőtér közelsége is hozzájárul, a geopark arra törekszik, hogy autentikus élményt nyújtson az idelátogatóknak, bemutatva nekik a hagyományos kézművességet, ételeket és szokásokat.

Szöveg (angolul): unesco.org
Fotók: © DAHAR UNESCO Global Geopark

21/07/2026

Új UNESCO globális geoparkok 2026.:
10./ Toratau UNESCO Globális Geopark, Oroszország.

A Toratau UNESCO Globális Geopark az Urál-hegység déli részének és a Kelet-európai-síkság keleti peremének találkozásánál fekszik, Baskíriában (Baskír Köztársaság). A terület gazdag egyedi, kiemelt tudományos jelentőséggel bíró régészeti lelőhelyekben és geológiai feltárásokban. A legidősebb itt található kőzet 1 milliárd 250 millió éves. Legfontosabb földtudományi nevezetessége a három itt található „shihan” (A shihanok az ezen a területen jellegzetes, elszigetelten álló, magányos hegyek, melyek különleges helyet foglalnak a helyiek identitásában és kultúrájában, ennek ellenére bányászták őket. Összesen négy van belőlük, ezek egyike a névadó Toratau, a szerk.) a Juraktau és a Kustau, amelyek egy körülbelül 280–300 millió évvel ezelőtt keletkezett hatalmas zátonyrendszer maradványai. A geopark fontos geológiai szelvényeket is magában foglal (Usolkánál és Dalnij Tulkasznál), valamint barlangokat, vízeséseket, szurdokokat, hegyi folyókat és zord sziklakibúvásokat, amelyek feltárják a Déli-Urál hosszú és összetett földtörténetét.

A természeti és kulturális örökség szorosan összefonódik Toratauban, mivel a geopark ősi települések és erődítmények romjait is őrzi, amelyek lehetővé teszik az idelátogatók számára, hogy elmerüljenek a régió múltjában, és megismerkedjenek az itt élő népek kultúrájával és életével. A geopark ma a helyieket kulturális örökségük, gasztronómiájuk és kézművességük népszerűsítésével támogatja, és segít munkahelyeket teremteni. A geopark túravezetői és kutatói oktatási programokat is kidolgoztak, hogy segítsék a helyi közösségeket az értékeik megőrzésében és a fejlesztésben.

Szöveg (angolul): unesco.org
Fotók: © Toratau UNESCO Global Geopark