Nagyerdő

10/10/2025

10/10/2025

A Nagyerdő napjára 🌳🌳🌳

Szabó Lőrinc: Szerelmes erdő

Erdő, te boldog! Óh, milliárd
vad mámor együtt, összezárt,
eleven tornyok, részegek,
egymásba habzó emeletek:

a fák virágpor-fellege
egyszerre mindnek gyönyöre:
be dús vagy, erdő, meztelen,
egyetemes, nagy szerelem!

Mint búvár a tengerbe, úgy
merülök beléd. Sehol külön út,
külön cél – Óh, hogy ölelik
egymást gyilkos gyökereid,

hogy repes a lomb! Ezer driád
önti szét kéj s harc varázslatát:
zöld husukban zölden zizeg a vér
és ami meghal, a többiben él,

tovább él, ujjong, akar, fenyeget – –
Erdő, vedd, vidd az életemet!
Erdő, én sápadok, eltünök
vágyaid milliárd ajka között:

belédhalok: e habzsoló szerelem
mindenségébe temetkezem –
féreg vagyok, agyam csupa gyász:
válts meg, te részeg Óriás!

27/08/2025

29/06/2025

Vannak tervei: nem csak szórakoztatni, hanem tanítani is szeretne az állatkertben, míg Sziget-kékben és a vidámparkban a családi élményeké lesz a főszerep.

21/03/2025

Ma van az erdők és a költészet világnapja. Ennek alkalmából elhoztam az egyik kedvenc versem a Nagyerdőről az idén 125 éve született Szabó Lőrinctől. ✍️📖🌳

"A Nagyerdőn, hol most a klinikák,
a rejtekeim álltak, dús akác-
cserjék, irtások utóda: oda
húzódtam. Rút, kopasz táj volt, csupa
tönk s tövis, napvert s úttalan; de ha
átvergődtem vállmagas sűrüjén,
homoktisztás várt bent, a közepén,
meg egy belűlről lugassá nyesett,
terebély bokor: zöld árnyként esett
át lombján a fény. Ott, félmeztelen,
sokszor hevertem, könyvön, verseken,
jövőn tünődve, őserdőn, bolond
istennőkön, elnézve, hogy bolyong
lábam ujján a hangya, s hogy lebeg,
agancsával égnek, a tölgyesebb
erdőrész felé a szarvasbogár -
s nem szűntem örvendezni magamon,
hogy ami tetszik, azzá változom."

‼️ Szabó Lőrinc debreceni emlékeiről április 9-én mesélek majd nektek egy vezetett sétán a Debreceni Költészeti Fesztivál keretében. Részletek hamarosan.

15/09/2024