01/07/2026
Megvan a magam ambivalens véleménye Hadhazy Ákosról, de ez a poszt nem erről szól, hanem azokról a most tiszás, korábban hardcore ellenzéki választókról, akik számára a NER-rel ádázul harcoló Hadházy egy ikon volt, az ellenzéki képviselőség mintaszobra.
Nos, ezek a roppant elvhű és jellemes emberek először egy nyikkanás nélkül eltűrték, hogy Magyar ráindítson egy tiszás kólásdobozt Hadházyra, hiszen a nárcisztikus zsarnok annyit nem volt hajlandó elviselni, hogy egyetlen olyan “rendszerváltó” képviselő is legyen a parlamentben, aki kicsit is szuverén, és akinek a léte nem Magyar Péter kegyétől függ.
Most pedig ugyanezek az emberek annak tapsolnak, hogy Magyar (bár semmi ilyet nem említett a kampányban) numerus clausust vezessen be Hadházyra, akiből így már soha többé nem lehet képviselő.
(Valójában a saját demokratikus jogaik korlátozásához tapsolnak nyálfolyatva, de még ahhoz is böszmék, hogy ezt felismerjék.)
De említhetném ugyanennek a közegnek az olyan korábban sztárolt politikusait, mint Szabó Tímea vagy Szél Bernadett, akik már akkor a NER ellen harcoltak, amikor a budai ficsúr még a sokmilliós ingyenélő pozícióiban szívta az ország vérét.
Gerinctelen módon, egy szó nélkül dobtátok oda a korábbi ikonjaitokat egy szélhámos Cipolla kedvéért, aki az esszenciája mindannak, amit állítólag annyira gyűlöltetek a NER-ben.
És még egyszer, hogy világos legyen: nem Hadházyért sírok. Én titeket vetlek meg.
