05/06/2026
Tegnap este – miközben Szlavicsek Judit krimiíróval beszélgettünk a könyvtárban, ismét megtapasztaltuk, hogy egy jó író-olvasó találkozó sokkal többet ad, mint egy könyvekről szóló beszélgetés.
Szó esett arról, hogy az írás terápia is: mély, őszinte önvizsgálat, még akkor is, ha önéletrajzi elemek csak áttételesen jelennek meg a történetekben, és azok sem egyetlen konkrét karakterre vonatkozóan. Beszélgettünk a női szerzők helyzetéről, az „író” és „írónő” fogalmához kapcsolódó kérdésekről, valamint arról, hogyan válik a saját élményanyag irodalommá.
Juditnak különös kötődése van a Balatonhoz. A balatoni lét nem egyszerű háttér, hanem a történetek egyik legfontosabb forrása. Mintha azt ígérné az olvasóknak: megmutatom nektek a Balatont úgy, ahogyan talán még nem láttátok.
A krimi és a szépirodalom számára nem egymást kizáró kategóriák. Fontosak az arányok, a nyelv, a ritmus, a karakterek mélysége. Regényei messze túlmutatnak a puszta szórakoztatáson. Az alkotás szabadságában tud igazán kiteljesedni, amikor a karakterei önálló életre kelnek, és saját útjukat kezdik járni. Éppen ezért volt nagyobb kihívás számára Doszpot Péterrel közös, önéletrajzi ihletésű regénye.
Írásmódja filmszerű, jelen idejű, sodró lendületű. Saját bevallása szerint nem tud fél szívvel csinálni semmit. Valószínűleg éppen ez a teljes odafordulás teszi hitelessé íróként és beszélgetőpartnerként egyaránt.
Köszönjük az estét, a gondolatokat, az őszinteséget és azt az érzést, hogy valóban értette és beszélte a közönsége nyelvét.
