28/08/2026
A MOHÁCSI CSATA 500. ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZÜNK
Az esztergomi érsek a csatában
Szalkai László (1474–1526) személye, de legalábbis neve sokak számára ismerős lehet: a jobbágysorból származó reneszánsz főpap a váci püspöki, majd a kalocsai érseki és egri püspöki székeket végigjárva lett esztergomi érsek 1524-ben. Egyszersmind a királyi udvarban is viselt tisztségeket, pályafutását gyaníthatóan kancelláriai jegyzőként kezdte, majd kincstári szolgálatban állt, az érseki székkel együtt pedig végül a kancellári tisztséget is elnyerte, az 1510-es évek végére az ország egyik legfontosabb, befolyásos emberévé vált. Számunkra nem csak az élete, hanem a hagyatéka is jelentős, ránk maradt ugyanis a sárospataki mezővárosi iskolai tanulmányai alatt, 1489-90-ben keletkezett iskoláskönyve, az ún. „Szalkai-kódex”, amely a középkori magyarországi művelődés- és oktatástörténet igen fontos forrása. Az egybekötött füzetek tanúsága szerint az iskolában oktatott anyagok többek közt az egyházi év ünnepeinek kiszámításához szükséges csillagászati ismeretektől a családi rokonság fokait szemléltető családfa-rajzokon át a zenéig változatos tárgyakra terjedtek ki. Nyelvtörténeti szempontból is érdekesek Theodolus Eclogájához fűzött magyar nyelvű glosszái. Iskoláskori jegyzetei a későbbi érseknek is fontosak voltak, ezért egybeköttette azokat, a kódex pedig az ő hagyatékából került a székesegyház tulajdonába, így ma a Bibliotheca gyűjteményét gyarapítja. Honlapunkon végiglapozható a digitalizált kódex (https://bibliotheca.hu/scan/ms_ii_395/index.html), a téma iránt érdeklődőknek pedig ajánljuk hasonmás kiadását is, amelynek bevezető tanulmányából (Sarbak Gábor, ford. Korondi Ágnes) magyar és angol nyelven is további információkkal gazdagodhatnak Esztergom egykori érsekének személyéről és kódexének jelentőségéről.
Szalkai a mohácsi csatába mint az ország egyik vezető méltósága, királya legbelsőbb kíséretének tagjaként indult, ott is esett el számos egyházi és főúri társához hasonlóan. Értékes forrás az udvarban tartózkodó pápai követ, Antonio Burgio beszámolója a budai indulásról, ő rajzon is ábrázolja az egységek helyzetét a király seregében, eszerint közvetlenül a királyt körülvevő testőrség mögött, Thurzó Elek és egy báró (valószínűleg Báthori István nádor) társaságában vonult ki a várból az érsek 1526. július 20-án. Az ütközetre vonatkozó információkat Brodarics István ismert művében találhatunk 1527-ből, amely egyik legfontosabb forrásunk az eseményekről a résztvevő, de a csatát túlélő szerémi püspök és kancellártól. Szerinte a sereg felsorakozásakor a király jobbján állt az esztergomi érsek, azaz Szalkai László. A csatában vállalt szerepéről nem sokat tud, azt azonban megemlíti, hogy előrenyomulás közben a király, az esztergomi érsek és II. Lajos kíséretének még néhány tagja eltűnt a számukra kijelölt sorból és helyről: szerinte vagy előrevágtattak harcolni, ahogy egyesek mondták, vagy a főurak úgy döntöttek, hogy visszavonják a királyt a harcmezőről, mielőtt baja esik. Szalkai nevét ezután már a halottak között első helyen említi, úgyszintén Burgio is az általa írt veszteséglistában. A magyar egyházi vezetés ezen túl is jelentős veszteségeket szenvedett: meghalt Tomori Pál kalocsai érsek, a püspökök közül Perényi Ferenc (Várad), Móré Fülöp (Pécs), Paksy Balázs (Győr), Csaholy Ferenc (Csanád) és Palinai György (Bosznia).
A Bibliotheca mohácsi vonatkozású dokumentumaiból
Idén különösen is megemlékezünk a tragikus kimenetelű csata ötszázadik évfordulójáról, de nem volt ez másképp régebben sem, a szakmai és laikus közönséget már attól az évtől kezdve foglalkoztatta a történések felgöngyölítése. Brodarics 1527-es Historia verissima-jában már a legkülönbözőbb, gyorsan terjedő híreszteléseket szándékozta helyesbíteni, ahogy erre a bevezetőjében utal is. Az őt követő évszázadokban írások, könyvek, cikkek egész sora foglalkozott a kérdéssel, az aktuális politikai helyzettől, környezettől, az írók szemszögétől és szándékától függően kapott az esemény újabb és újabb értelmezéseket, az egyes szereplők megítélése is folyamatosan változóban van. A Bibliotheca gyűjteménye is őriz a Moháccsal foglalkozó dokumentumokat.
Bärnkopf Ignác (1741–1809) jezsuita teológus-tanár 1790-ben kiadott De dominio nobilium Hungariae című műve a mohácsi csata és vereség okait vizsgálva valójában Kollár Ádám Ferenc udvari tanácsossal (1713–1783), és annak Historiae iurisque publici regni Ungariae amoenitates c. művével vitatkozik a kor aktuális politikai kérdésről, az uralkodók által adományozott nemesi és egyházi birtokok létjogosultságáról. Bärnkopf további, politikai témájú kéziratai is megtalálhatók gyűjteményünkben, amelyekben szintén kitér Mohács témájára is.
A Batthyány-gyűjteményben őrzött ismeretlen szerzőségű kézirat-töredékünk a Magyar Királyság Mohács utáni történetével foglalkozik, megemlítve Esztergom visszafoglalását is.
Nem annyira a tudományt, inkább a megemlékezést szolgálják a csata évfordulóira írt és előadott, kisnyomtatványként gyakran ki is adott beszédek és prédikációk, amelyekből szintén többet is őriz könyvtárunk. Ezek körébe tartozik például egy, a 19. században összeállított kolligátumban szereplő „gyász-beszéd” füzet 1840-ből, Csajághy Károly (1815–1905) sombereki káplán műve.
