12/07/2026
TÁRSADALMI EGYEZTETÉS VAGY TISZÁS DIGITÁLIS EGYPÁRTRENDSZER?
Orwell 1984-e nem csupán arról szól, hogy a hatalom megfigyeli az embereket. Hanem arról is, hogy maga akarja meghatározni, miről beszéljenek, hogyan gondolkodjanak, és végül mit jelentsen a „közös akarat”.
A XXI. századi Nagy Testvérnek már nem feltétlenül kell elhallgattatnia senkit. Megengedheti, hogy mindenki beszéljen – majd egy algoritmus, néhány kijelölt szakértő és egy központi politikai szervezet eldönti, mi marad meg abból, amit az emberek mondtak.
Ez jutott eszembe Radnai Márk bejelentéséről.
A Tisza egy új, országos „társadalmi részvételi platformot” épít. A tervek szerint az emberek véleményt mondhatnak, vitákban vehetnek részt, követhetik a javaslataikat, az álláspontokat pedig mesterséges intelligencia összegzi.
Első hallásra modern, demokratikus és kifejezetten vonzó elképzelés. Csakhogy nem az a legfontosabb kérdés, mennyire lesz látványos a felület.
Hanem az, hogy ki működteti.
Ki választja ki a kérdéseket? Ki szabja meg a válaszadás kereteit? Ki dönti el, mely vélemények fontosak? Ki ellenőrzi a mesterséges intelligencia összegzéseit? Ki nevezi ki a szakértőket? És ki rendelkezik majd azzal az adatbázissal, amelyből pontosan látható, hogy kit milyen ügy érdekel, miről mit gondol, és milyen témában mozgósítható?
A Tisza már a 2024-es választás előtt felismerte, hogy nem elég üzeneteket gyártani. Közösséget kell szervezni.
Először ott volt a Reddit és a Discord. Utána jöttek a Tisza Szigetek, majd a saját digitális alkalmazás és kommunikációs rendszer. Most pedig készül egy olyan országos platform, amely a helyi közösségeket, a politikai véleményeket és az állampolgári aktivitást egyetlen központi rendszerbe terelheti.
A Tisza Szigetek ennek a hálózatnak a helyi hajszálerei lehetnek, az új platform pedig a központi idegrendszere.
A központ meghatározza a témákat. A helyi hálózat eljuttatja azokat az emberekhez. Az állampolgárok visszaküldik a véleményüket. Majd ugyanaz a politikai központ értelmezi és alakítja döntéssé az eredményt.
Ez már nem feltétlenül társadalmi egyeztetés. Ez a társadalom politikai behálózásának lehetősége. Nem egy digitálisabb és technológiailag fejlettebb NER-re van szükségünk.
Hanem valódi többpártrendszerre, független civil szervezetekre, szakszervezetekre, helyi közösségekre.
Mert ha minden demokratikus, baloldali és független közösség beolvad a Tisza által felépített rendszerbe, akkor néhány év múlva nem az lesz a kérdés, van-e még mondanivalónk.
Hanem az, maradt-e még önálló közösség, amely el is tudja mondani.