18/09/2026
Itt vagyok a szociális területen dolgozók tüntetésén a kiszámítható és átfogó központi bérrendezésért, amit az egész Józsefvárosi Önkormányzat nevében és teljes szívemből támogatok mint társadalompolitikáért felelős alpolgármester.
A szociális ágazat dolgozói működtetik azt a védelmi hálót, amire Magyarországnak égető szüksége van, és ami szétfoszlóban van (ha nem foszlott teljesen szét…) – és ezt nemcsak a szociális szakemberek és ügyfeleik, hanem mindenki nagyon súlyosan megérzi. Ezek a szakemberek olyan nehéz munkát végeznek és olyan érzelmi és lelki terheket cipelnek mások helyett, amit sokan el sem tudnak képzelni. Ők mégis itt vannak és nap mint nap számíthatunk rájuk. Különösen elengedhetetlen ez a munka ebben a kerületben, amit mindannyian nagyon szeretünk, de ahol a magyar társadalom rengeteg problémája összpontosul.
Józsefvárosban közel 300 ember dolgozik szociális területen önkormányzat intézményekben: ők segítenek például a fűtetlen lakásban élőknek, azoknak, akiknek nincs pénzük ételre, akik teljesen elmagányosodtak vagy akik el vannak veszve a rendszerben és már úgy érzik, nincs hova hátrálni. Ők járnak ki az idős emberekhez, éjjel-nappal vigyáznak a bentlakásos intézményeinkben élőkre, míg mások járják az utcákat, hogy szerhasználóknak segítsenek. Ők azok, akik gyerekeket és nőket menekítenek, betétet osztanak, mosodát működtetnek, segítik a kerületi gyerekeket az óvodákban és az iskolákban, kutatják az egyre szűkösebb lakhatási és elhelyezési lehetőségeket, segítenek a hátralékokat ledolgozni, fejlesztést biztosítanak értelmi fogyatékos polgártársainknak, segítenek kikerülni a hajléktalanságból… (és a sort még végtelenül folytathatnám). Lépnek, amikor baj van és ha kell, másokat is rávesznek arra, hogy lépjenek, beavatkoznak a legnehezebb helyzetekben is.
A józsefvárosi önkormányzati intézményekben sokkal többen dolgoznak szociális területen, mint ahány a törvény szerint kötelező lenne, mert azt a rengeteg nehézséget, amivel a kerület lakói szembesülnek, képtelen lenne csak a kötelező feladatokkal és létszámokkal teljesíteni. Mindez hatalmas érték és öröm, de azt is jelenti, hogy az önkormányzat sokkal többet költ a bérekre a saját költségvetéséből, mint amit az állam biztosít.
Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a kerületben tudunk biztosítani külön józsefvárosi pótlékot, amivel kiegészítjük a szociális területen dolgozók bérét, hogy a szégyenteljesen alacsony fizetés, amit az állam biztosít, kicsivel magasabb legyen. Az elmúlt években minden évben volt valamilyen bér- és/vagy pótlékemelés a szociális intézményeink dolgozóinak, de ez sajnos nem elég. Ha összehasonlítjuk a szociális dolgozók bérét a többi önkormányzati intézménnyel, még mindig sokkal rosszabbul állnak, hiszen az alapbér, amit az állam meghatároz és biztosít, elfogadhatatlanul alacsony. Lényegében minden más nagyobb ellátórendszerben (pl. egészségügy, oktatás) történt már valamilyen szintű bérrendezés, ami látszik is a kerületi és országos számokon.
Nem szabad tehát tovább halogatni a szociális szféra központi bérrendezését. Nem lehet, hogy éppen azoknak az embereknek jelentsen gondot a megélhetés, akiknek az a dolga, hogy elkapják a zuhanókat. És bizony bármelyikünk zuhanhat. Egy súlyos egészségügyi probléma, egy magánéleti krízis, egy rossz pénzügyi döntés, egy bántalmazó kapcsolat vagy akár csak a nehéz családi háttér is vezethet oda, hogy szükségünk legyen a segítőkre. Becsüljük meg hát őket!
