Ha egy életre tervezünk, képezzünk és tanítsunk embereket." A családok korai életciklusaival—humán erőforrás-fejlesztés szempontjából a sok jó kezdeményezés ellenére változás alig nyomokban észlelhető. Ez azért különös, mert ma már világosan látjuk, hogy az iskolázottság feltételének — a nyelvhasználatnak— megalapozása a családban, a legkorábbi időszakban történik. A nyelvi fejlődés szorosan öss
zefügg az idegrendszeri sajátosságokkal is, amely az információ mennyiségének és minőségének határait szabja meg. A 0-3 éves korban kihagyott fejlődési lehetőségek a munkaerő-piaci pozíciókat gyengíti! Azon fáradozunk, hogy a döntéshozók legkülönbözőbb köre is értse meg, hogy „A gyermekben érlelődik a jövő!”
Az agy alakíthatósága a 0-3 életévben hallatlan mértékű, a későbbi időszakokhoz viszonyítva. Eltűntek az anya-gyerek interakciókból a lovagoltatók, arc simogatók, ujjasdik, mutogatók, csipkedők, tapsoltatók, csiklandozók, hátat böködők, a karon hintáztatók, ölben hajcálók, de az altatók, és a legkülönfélébb énekek, mondókák a gyermekről, a növényekről, állatokról, amelyek természetesen stimulálva az idegrendszert, elősegítik a természetes fejlődést. Ma a „korai fejlesztők” terápiás beavatkozásai pótolják a családi hatások hiányait.
„Ami 1 dollár a megelőzésben, az 8 dollár a gyógyításban.” - állapította meg az amerikai Gazdaság Kutató Intézet. De nálunk, - állítólag - nincs meg az 1 dollár sem a megelőzésre! Komplex segítő beavatkozást kívánnak a kisgyermekeket nevelő családok, e helyett jellemzően a „tűzoltásra”, „látványprogramokra” specializálódott a társadalmunk. A Biztos Kezdet Gyermekház fejlesztő programjainak fókuszában a kisgyermekek idegrendszeri érését segítő szenzoros stimulációs „technikákat”kívánjuk alkalmazni, ami természetesen játékba integrált módon lehetséges. Ez a proprio- és az exterocerpció teljes modalitási rendszerét átfogja, melyekhez a nagymozgásos, finommozgásos, manipulációs és testérzékelést biztosító feltételrendszert biztosítunk. A fejlesztés a gyermeki szabadjátékban (tárgyi feltételek biztosításával, indirekt befolyásolással), szülő-gyermek interakciókban és fejlesztő jellegű "együttjátszásban" realizálódik. Az idegrendszeri stimuláció magasabb szinten a verbális szinten történő fejlesztésben jelenik meg. Ehhez különböző kommunikációs helyzeteket kellett a játékban teremtenünk. Adaptív "kultúr-technikákat" kell a szegény családok gyermekeinél kialakítani, amelyek az iskolai teljesítményeiknek feltételeiként szolgálnak. Képolvasás, ábrákról való beszélgetés, információgyűjtés könyvből, mind-mind beillesztendő a családok gyermeknevelési gyakorlatába. A szisztematikus fogalombővítéshez és nyelvi struktúra gazdagításhoz felhasználjuk a programban résztvevő munkatársunk által összeállított Táguló világ sorozatban megjelent "Lépésről lépésre az iskola felé" címmű 10 kötetes kalendáriumát. A nyelvi fejlesztésben a meséknek és bábozásnak nagy szerepet kívánunk adni. Méréseket és egyéni fejlesztési terveket készítünk. Mindezekbe a szülőket is bevonjuk. A szülők gyermeknevelési gyakorlatának hatékonyabbá tételéhez közös megfigyelésekre és "közös" fejlődési dokumentáció vezetésre próbáljuk ösztönözni őket, a gyermek személyiségdossziéjába való bejegyzéseikkel.
