01/04/2026
DK-SNAK LENNI = SZABADSÁG
Két éve abban él az ország, hogy a két legnagyobb párt kínosan kerüli a magyar mindennapokat alapvetően meghatározó szakpolitikai kérdéseket. Forró krumpliként dobálják egymás között az ukrán zászlót (ez a Fővárosi Közgyűlésben szó szerint is megtörtént), a Pride-tól a lehető legtávolabb akarnak maradni, és versenyt futnak abban is, hogy melyikük utálja jobban a baloldalt. A sajtóval hasonlóan bánnak: kérdésre nem válaszolnak, de minden, nekik nem tetsző cikk után elmondják, hogy az bizony propaganda, amit a Zelenszkij/Tóni/DK/Fidesz fizet.
Ehhez képest
DK-snak lenni maga a szabadság. Mi nem akarunk megfelelni Orbán Viktor világképének, és nem hódolunk be annak a gyűlöletre épített alternatív valóságnak, amelynek sáncain ma azért küzdenek, hogy ki folytassa ezt a zsákutcás politikát.
Mi beszélhetünk arról, hogy milyen szakpolitikai intézkedéseket hajtanánk végre a kormányváltás után, sőt bemutathatjuk a konkrét törvényjavaslatokat is. Mi kimondhatjuk, hogy nem az ukránokon múlik a béke, hanem Putyinon. Mi szembemehetünk a Fidesz és a Mi Hazánk politikájával az EP-ben. Mi kifejezhetjük, hogy mindenki azt és úgy szeret, ahogy neki tetszik. Mi elmondhatjuk, hogy Brüsszel egy város, az EU jövőjét pedig Európai Egyesült Államoknak hívják. Nekünk nem kell Nagyváradra zarándokolnunk a határon túli levélszavazatokért, mert kimondhatjuk, hogy nem értünk egyet ezzel.
Nem csoda, hogy mindenki minket akar megfojtani.
Mi szabadok vagyunk, ők meg az orbáni világkép foglyai.
És ez így is marad.
Hajrá DK!