30/09/2021
Heti tematikus Könyvajánló: Pöttyös Panni egy napja ( Szepes Mária történetei alapján) -megtalálható a Harkai Könyvtárban
Tanítsuk meg gyermekünket a könyv segítségével az "ÓRA" rejtelmeire. Hogy miért? Válasz a cikkben:
Nagyon érdekes felfedezést tettek a gyermekpszichológusok. Azok a gyerek, akik egészen korán megtanulták az idő múlását – és ezzel együtt az óra „kezelését”-, pontosabbak lettek, képesé váltak arra, hogy felmérjék az időt, érzékenyebben érzékelték annak múlását, illetve “időbeosztóbbak”, találékonyabbak lettek, mint a társaik.
A gyerekeknek nagyon nehéz az óramutatók világába beleszokniuk. Így van ez az élettel is. Tanítsuk hát meg őket minél korábban, az „ÓRA” rejtelmeire, és ezt legkönnyebben játszva érhetjük el.
Gyermekfejjel, kicsit nehéz felfogni, hogy egy nap huszonnégy órából áll, és hogy egy óra 60 percet tesz ki. Nem csak a gyereknek, néha még nekünk is! Sokszor halottam már, emberektől, azt: Úgy érzem, hogy ma 25 órát dolgoztam! S, mi történik akkor, ha ezt a gyermekünk is hallja… Egyszerűen összezavarodik. Hiszen sem a 24, sem a huszonöt fogalmával nincs tisztában. Az, sok vagy kevés? – kérdi majd.
Ezért, próbáljunk meg egy műveletet, egy cselekedet, vagy egy – egy mozzanatot bemutatni a gyereknek, és ezzel érzékeltetni vele az időt. Példának okáért: ha jelzőlámpánál kelünk át, mutassunk rá mennyi időbe telik, míg világít a zöld, a sárga, vagy a piros… S, így lassanként…
De játszhatunk is.
Vegyünk elénk egy nagy faliórát – milyet ma mindenfelé fillérekért árulnak – és meséljük el a következő mesét.
Volt egyszer egy Óra anyuka. Ennek az Óra anyukának három gyermeke volt. A vékonyka gepárd (a másodpercmutató), a hosszú zsiráf (nagymutató), és a kicsit kövérkés, lajhár (a kismutató).
A lajhár lusta egy gyerek volt, lassan járt, alig mozdult meg, a gepárd, aki mindig futott rá sem hederített a két testvérkéjére. Szüntelen körbe-körbeszaladgált, és meg nem állt egész nap.
A zsiráf is szeretet futni, ő is szaladt egész nap, kicsit lassabban ugyan, mint a gepárd, de futott. Szegény lajhár hiába ment, küszködött, a zsiráf testvérkéjét, mindig egy számnál tudta utolérni.
De nem csak ennyi volt közöttük a különbség. Míg a lajhár egy nagyon becsületes igazmondó gyerek volt, és ha az egyesen állt meg, akkor egy órát mondott, míg a zsiráf, ha az egyesre ért, azt hazudta: öt. Ha a kettesre azt, hogy tíz, majd, húsz… így érve el a tizenkettesig, amikor is hirtelen igazmondó lett és bevallotta, hogy a lajhár testvérkéjének igaza van.
Ha a mese nem válna be, alkalmazzuk a másik módszert – ajánlják a tudósok – rajzoljunk papír órákat, egyiket délre, a másikat fél nyolcra, a harmadikat, este kilencre, a negyediket délután ötre állítsuk be… és ezeket ragasszuk fel a gyerekszoba falára, míg föléjük egy igazi órát akasszunk. Azután pedig ha iskolába indulunk a gyermekkel, mutassuk meg neki: Ím fél nyolc lesz, mennünk kell az iskolába. Ha vasárnap dél van és megszólal a harang (természetesen magunkat is a pontos időre kell beállítanunk), újból mutassunk a rajzolt órára: Látod, most dél van, szól a harang, s mi ebédelünk… és így tovább. A gyermek, napokon belül meg fogja tanulni az óra használatát, és csak javára válik!
Sok sikert…
Forrás: https://olvasovanevels.gportal.hu/gindex.php?pg=35224743&nid=6250131
