02/03/2021
Papy Ida emlékére 1894-1902
A következő újságcikk egy szörnyű balesetről tudósít. Tragikus és mélyen megérintett, annak ellenére, hogy a történetet kisgyerek korom óta többször halottam. Szinte minden nyári szüneten, elmesélte nagymamám én pedig nemigazán hittem, hogy ez megtörtént és igaz. Úgy gondoltam, ez a történet csak egy „tanmese”, amivel megpróbálják kicsit kordában tartani a bérházból, nyártól és szabadságtól elszabadult gyermekkorom.
Ó, de sokszor lovacskáztunk, mi az internet és a csinált út világa előtt a Botond utca porában a szomszéd gyerekekkel. Hányszor kantároztam fel, öt évvel fiatalabb öcsémet, mert kisebb volt és fürge, nyakánál és vállain átvetett bármilyen kötéllel. De ki nem volt abban a korban „zabolátlan” és ki nem játszott hasonlót?
Nagymamám, nagyon haragudott ezért a játékért és minden egyes alkalommal, miután elvette a kötelet elmesélte azt, amit még ő is a szüleitől hallott, valamikor réges-régen, egy lányról, aki sohasem nőhetett fel.
Most szeretném elmondani a történetet, úgy ahogy tőle hallottam és ez kicsit eltér az újságban leírttól, de a végkifejletében sajnos hasonló.
A malom teljes „széllel” dolgozott, Papy Imre ott végezte a munkát a nagyobb fiúkkal és a segédekkel. Felesége kiment a ház melletti földekre ránézni az őszi bérszántást végző megfelelő munkát végez e. A molnár ház körúl gyerek zsivaj volt. A közeli, belső erzsébeti iskolából a gyerekek hazamenetel előtt, beugrottak a malomhoz egy kis játékra. Volt olyan is aki kosztos volt a molnár házban. A Papy család felajánlásként naponta főzött a belső erzsébeti iskolába járó, szegényebb gyermekeknek és ingyen étkeztette őket. Tehát, 1902 októberében is azon a meleg őszi napon több gyerek játszott a Papy gyerekekkel. A játékban a gyerekek csendőrökre, betyárokra és lovacskákra oszlottak. Minden csendőrnek és betyárnak volt egy lova. Idára lovacska szerep jutott. Szerencsétlenül a kislány nyakán áthurkolódott a sál, amit zablának használtak. Amikor a kislányt, mint lovacskát kikötötték a veranda oszlopához, mint a többi lovat játszó gyermeket is, történt meg a végzetes baleset. A csendőrök és betyárok bementek a csárdába, ami a molnárház konyhája volt, a lovacskák kint maradtak. Ida, mint ahogy a lovaktól látta, „megbokrosodott” és ugrálva elkezdte magát a kikötésből kiszabadítani, a kezei segítsége nélkül. Ekkor történt a tragédia. A nyakán átvetett sál, hurkot font a nyaka köré. A hurok a rántástól megszorult és szerencsétlenül meg fujtotta saját magát. A gyerekek egy ideig nem jöttek rá, hogy Ida meghalt, azt hitték „csúfolódik”. Ebből adódott, hogy a gyermek küldönc a felnőtteket a malomban csúfolődásról értesítette és azok gyerekes árulkodásnak hitték az egészet. Nagyon későn ment már a molnár lakba vissza Papy Imre, hogy a "csúfolkodást" abba nem hagyó lányát rendre utasítsa és ekkor látta meg milyen tragédia történt a verandán. Ekkor már azonban késő volt, Idát nem tudták megmenteni.
Ida tragikus, egy egyszerű gyermekjátékból adódó halála, generációknál kitiltotta ezt a játékot a családban és a története örökre fent maradt.
Nagymamám 11 évvel ezután a tragédia után született és Hajnal Idaként keresztelve, a korán elhalt kislány nevét vitte tovább a családban.
Forrás: Vásárhely és vidéke újság 1902 október 19.
