Településtörténet
A mai falu két részből állt. A nyugati oldalon Kerkaiklód, a keletin Bördőce községrészeket találjuk. Eredetileg önállóak voltak. 1938. február 24-én egyesítették a két kisközséget és a Bördőceiklód nevet kapta az összevonás után. 1939-ben újabb névmódosítás eredményeként az Iklódbördőce nevet kapta. A település előtagja, Iklód az Ikol ősi magyar személynév d' képzős származéka.
Bördőce szláv eredetű név. A községet először 1324-ben említik "Burzeulche" néven. Iklód 1334-ben egyházas hely volt, templomát Szent Márk tiszteletére szentelték. A török hordák gyakran dúlták, különösen a Kanizsa elestét követő időkben. A Cserta mocsara sem adott elég védelmet. A hódoltság végére a két falu lényegében teljesen elpusztásodik. A templom romba dől, ezért lett a szécsiszigeti plébánia filiája 1698 óta. 1703-ban mindössze 7 család lakta a települést. Amikor a bekcsényi főesperes meglátogatta a falut, a templomnak még látszott romos tornya és északi fala. A lakosok építettek egy fatemplomot, de 1778-ban, amikor az új püspökség, a szombathelyi létrejött, a vizitátor téglaalapra épült, de sérült fatemplomot látott. Bördőcén ekkor 137 lakos volt. A mai kápolna alapja az 1811 körül már megépült, Szent Márk evangélista tiszteletére épült templom. Az 1890-ben a falu határában megépült vasút jelentős fejlődést hozott, munkát adott a helyieknek és a gazdáknak is.
1930-ban Bördőce 298, Kerkaiklód 367 lakosú volt, a novai járásba sorolták őket. A világháború előtt, a már egyesített kisközségben 1381 kataszteri holdon, 685 lakos élt a 124 lakásban. Római katolikus elemi iskolájában egy tanító foglalkozott a falu ifjúságával. A II. világháború óriási véráldozatot követelt a falutól: harminc katonája halt hősi halált. Az öttagú zsidó családot haláltáborba hurcolták és nem tértek vissza. Az 1945-ös földosztáskor a háromtagú földosztó bizottság rendkívül határozottan védte a falu lakóinak érdekeit: szereztek 98 hold erdőt és legelőt az uradalmi erdészet javaiból, a kevés felosztható földet így egészítették ki. A mezőgazdaság azonban nem adott elég megélhetést. Sokan vállaltak munkát előbb az olajiparban, majd a gyarapodó Lentiben és a vasúton szintén könnyen megközelíthető Zalaegerszegen. A hatvanas évektől az elköltözés is erőteljes: ez eredményezte a jelentős létszámcsökkenést. A természetes fogyás mellett az elvándorlási különbözet is negatív. Előbb az iskola szűnt meg, majd 1970 után a tanács, mint az utolsó fontos funkció is elkerült innét. Az önkormányzati rendszer visszaállítása után Kissziget, Zebecke, Hernyék községekkel együtt körjegyzőséget alkot Csömödér székhellyel. Természetföldrajz
A Lenti-medence keleti peremén fekszik. A település határában folyik össze a Kerka és a környék vizeit összegyűjtő Cserta patak. A Zalai-dombság magas dombvidéke meredeken határolódik el a folyók tektonikus völgyétől. Látnivalók
A szomszédos Csömödér és Iklódbördőce határában létesített víztározó jelenleg halastóként funkcionál. A környező erdőkben, mezőkön a kirándulni vágyók találhatják meg számításukat. Mindenképpen említést érdemel a falu határában található mároki kápolna szép, gondozott táji környezetével. Jelentős építészeti értéket képvisel a község területén található két harangláb.
