03/06/2026
VI. Sándor, azaz Rodrigo Borgia pápai levele: egy 1502-es adósságügy rendezése.
„Sándor [római] püspök, Isten szolgáinak szolgája...”
így kezdődik VI. Sándor pápa pergamenre írt megbízólevele, amely egy ősnyomtatvány belső táblájára ragasztva került gyűjteményünkbe. Az eredetileg Passauba küldött levél címzettje, „szeretett fiunk, Jodocus Jungman” megbízást kap arra vonatkozóan, hogy rendezze el egy Georgius Formeser nevű egyházi személy tartozási ügyét. A jogos követeléssel egy bizonyos Johannes állt elő (akinek családnevét az évszázadok során sajnos bogarak ették meg).
A levél elrendeli az ügy kivizsgálását, a felek idézését és meghallgatását. A cél az, hogy a követelés érvényesítése – szükség esetén -egyházi kényszerítő eszközökkel biztosítva legyen.
A hasonló dokumentumokat nem a pápa írta vagy írta alá sajátkezűleg. Ezeket kúriai hivatalnokok készítették az ő nevében és pecsétje alatt, mellyel hitelesítették.
Érdemes megfigyelni a szöveg első sorát a megnyújtott betűkkel és kalligrafikus díszítésekkel. Ha képünket összevetjük más fellelhető megbízóleveleivel, az egységes stílus szembeötlő:
https://pirages.cdn.bibliopolis.com/pictures/ST17895_01.jpg?auto=webp&v=1659373655
Sándor pápává való megválasztását megelőzően évtizedekig működött a római kúria alkancellárjaként és rendkívül hatékonyan reformálta meg az adminisztrációt. Ízig-vérig reneszánsz pápaként vonult be a történelembe, hivatali ideje alatt elkövetett vélt, vagy valós visszásságai, nepotizmusa, diplomáciai lépései és színes családi élete filmek, sorozatok kedvelt témája. Nehezen megállapítható, hogy visszaélései közül melyeket követte el valóban és miket aggattak rá pusztán politikai ellenfelei – akikből a korabeli, széttagolt Itáliában és külföldön is tengernyi akadt.
Amit talán kevesebben ismernek, azok pápaságának pozitív hozadékai. Jelentős művészetpártoló tevékenységet folytatott, nagy reneszánsz mestereket felkarolva. Az Apostoli Palota máig legszebb része a róla elnevezett Borgia-lakosztály, melynek falfestményei Pinturicchio munkáját dícsérik.
Az 1500-as jubileumi szentév során soha nem látott zarándoktömeg jelent meg a Rómában, a jeles eseményre készülve pedig a pápa igyekezett reprezentatívabbá varázsolni a várost. Felújíttatta a fontos hidakat és középületeket, jelentős fejlesztéseket hajtottak végre parancsára és vaskézzel biztosították a közrendet.
Elvitathatatlan tény, hogy VI. Sándor nélkül a mai Róma képe nem lenne ugyanaz, ami.
Pápai bulláival igyekezett az Újvilág javai fölötti spanyol és portugál marakodást megnyugtatóan rendezni, a tekintélyes keresztény uralkodók közti tartós békére törekedve.