Sokan, ha meghallják a „Gépipari”, a „Gépész” vagy az „Eötvös” szót, mindjárt az 1962-ben alapított kaposvári középiskolára gondolnak. Mindez máris sokat elárul az intézményről: ahhoz ugyanis, hogy az iskola nevéből egyszavas fogalom váljék, nem elegendő a puszta elhatározás, nem elég a fenntartó szervek, az oktatáspolitikai szakemberek akarata. Csak akkor működik a dolog, ha az iskolának termékeny hagyománya, eseménydús története, tanárnak és tanulónak átélhető, gazdag, közös múltja s az iskolának jövőben bízó jelene van. A „Gépipari”, a „Gépész” vagy az „Eötvös” szó hallatán a legidősebbek az első, átalakítással használhatóvá tett egyemeletes iskolaházra emlékezhetnek, a fiatalabbak lelki szemei előtt a Rippl-Rónai utcai saját épület jelenik meg, a legújabbak pedig a Pázmány Péter utcai modern épületkomplexum képét idézik fel maguk előtt. Mindegyik része az iskola történetének, múltjának, de – ha máshogyan nem, úgy az egykori és mai pedagógusok és növendékek emlékei révén – része az iskola jelenének is. Tudjuk – nap mint nap megéljük –, hogy az iskola élete maga a folytonos változás. Ez azt is jelenti, hogy nemzedékek múltán majd kiürül a mai iskola, s egy új iskola lép a helyébe, új tanárokkal, új diákokkal, új emlékekkel. Részben őket, a leendő „gépészeseket” szeretnénk megszólítani ezen a honlapon, nem feledkezve meg azokról sem, akik életük egy darabját már visszavonhatatlanul ehhez az iskolához kötötték. S persze mindenkit szeretettel várunk, aki alaposabban megismerkedne Kaposvár egyik legdinamikusabb oktatási intézményével, amelynek történetét már csaknem fél évszázada írja együtt diák és pedagógus, közös feladatának tartva az iskola szellemi rangjának felemelését és magasban tartását. Abban a reményben köszöntjük honlapunk látogatóit, hogy az iskola múltját és jelenét megismerve társaink lesznek egyszer a folytatásban is…
