11/02/2026
13. éve, 2013.02.08-án Gajdó Zoltán pápai káplán, nyugdíjas aranymisés plébános életének 74., papságának 50. évében, szentségekkel többszörösen megerősítve, hosszú és súlyos betegségét türelemmel viselve, hazatért a teremtő Atyához.
Ezen az évfordulón emlékezünk Msgr. Gajdó Zoltán atyára, pápai káplánra. Olyan emberre, akinek a közösségért végzett szolgálat nem feladat volt, hanem belső kötelesség. A hitet nemcsak hirdette, hanem mindennapi renddé t***e: templomokban, közösségekben, emberi sorsokban.
Erdélyből indult, 1940. január 24-én Szászfaluban született. A történelem legsötétebb évtizedei között választotta a papi hivatást, tudva, hogy nem könnyű út következik. 1963-ban Márton Áron püspök szentelte pappá. Szolgálata során nemcsak lelki támaszt adott, hanem épített is: tetőszerkezeteket, plébániákat, közösségi tereket, ifjúsági házakat, imaházakat. De a legfontosabb, amit felépített, az a megtartó közösség volt, ahol hit, magyar öntudat és felelősség egymást erősít***e.
Kézdimartonos, Nagykászon, Négyfalu és a hozzá tartozó települések, majd később Kehidakustány is nyomot visel munkájából. A cserkészmozgalom, a Hit és Fény Közösség, a Kolping-mozgalom erdélyi elindítása, a beteggondozás megszervezése mind ugyanarról szólt: senki ne maradjon egyedül, és a hit ne maradjon puszta szó.
Ma, az évfordulón, nemcsak a hiányt érezzük, hanem a mércét is, amit hátrahagyott. Az emléke kötelez: tisztességre, szolgálatra, következetességre.
Nyugodjon békében. Emlékét megőrizzük imádságban, hálában és abban a közösségi tartásban, amelyet egész életével képviselt.
