02/06/2026
Gréczy Zsolt: UNIÓS PÉNZEK ÉS UNIÓS FOCI
Nagyon örülök, hogy megnyílt a lehetősége annak, hogy hazajöjjön az uniós pénz. Mondjuk, ez minimális elvárás. A kormányzati kommunikáció azonban nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy „hazahozták”, de az esély megnyílt. Elég lett volna ennyit mondani, de a Fidesz-kommunikáció hatása nem múlik gyorsan.
Ha egyáltalán.
Ott tartunk, mint a filmekben, ahol megmutatják a táskában a pénzt – tényleg ott van -, de aztán elkezdik sorolni, mit várnak el érte. Nem a pénzt hoztad el, de ha teljesítesz, elhozhatod.
Ehhez az országgyűlésnek egész nyáron gyárként kell dolgoznia – különben a pénz beragad, és egy része el is veszik -, és az elvárások részletei nem is ismertek.
De ha a közeledés a jogállamhoz, az uniós státusz megerősítése, ez az alapvető feltétel, akkor pláne megéri.
Várom a hamarosan ránk zúduló részleteket.
Orbánnak nem a magyar szuverenitás volt fontos. Inkább lemondott a magyarok pénzéről, mert annak ára a rendszere lebontása lett volna. Ez történelmi bűne.
Köszönet Dobrev Klárának, Molnár Csabának, Cseh Katalinnak és Donáth Annának, akik európai parlamenti képviselőként sokat tettek azért, hogy ez a temérdek lopható pénz – csak úgy – ne ömöljön be Orbánhoz az országba, hanem kössék jogállami, és demokratikus feltételekhez. Ha Orbán megkapta volna ezt a sok pénzt, még ma is miniszterelnök lenne.
Olyan meg volt már, hogy egy miniszterelnök az utolsó pillanatban még újabb forrásokat szerzett. Magyar Péter azt mondta, még lett az ismert keretből plusz kétmilliárd euró. Ez is örömhír.
Megjegyzem, Gyurcsány Ferenc volt az első miniszterelnök, aki 2005-ben hétéves, teljes ciklusról tárgyalt, és az eredeti brit javaslathoz képest szerzett még plusz 1 milliárd eurót a hazájának. A magyar sajtó ezt széles körben méltatta, dicsérte. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2006-ban Gyurcsány legyőzte Orbánt. Magyarország akkor jogállam volt, és fel sem merült, hogy visszatartsák az uniós forrásokat.
Nagyon szeretném, hogy a Tisza-kormány tényleg az utolsó eurócentig hazahozza a támogatást.
Megvolt a BL-döntő is. Orbán méltán bukta el sportdiplomáciai sikerét, hogy főszereplő legyen. Egy önfényező videó maradt neki büszkeségében, a Puskás Arénában.
Nekem e stadion építése kapcsán nem azzal van bajom, hogy az összeomló Népstadion helyén új aréna épült. Úgy nem maradhatott. Azonban a KPMG szerint az építési költség székenként 8900 euró volt, Európában akkor ez lett az ötödik legdrágább ilyen létesítmény. 2014-ben még székenként 3-4000 euróval számoltak. Ebből lett a duplája, és mivel a Fideszről van szó, nehéz azt gondolni, hogy ez mind benne van a falakban, és nem loptak.
Magyar Péter világsztárok és üzletemberek között ült. Hol máshol ülne a befogadó ország miniszterelnöke? Ez a normális.
Csak akkor nem kell azt mondani még a kampány kezdetén, hogy „mi sosem fogunk VIP-páholyból meccset nézni.” Mert aztán mégis.
A BL-döntő brutálisan erős országimázs volt, egymilliárd ember kapcsolt egy budapesti helyszínre, világsztárok sora jelentkezett be privát közösségi oldalain. De ahogy a Népstadiont „építő” Rákosi is megbukott, megbukott a Puskás Arénát „építő” Orbán is. Ettől még generációk szerettek járni az egyikbe, és a másikba is.
Az igazi szupersztár azonban Csányi Sándor. Ő korábban Orbán mellett, most meg Magyar mellett is ott állt a stadionban.
Vannak dolgok, amelyek nem változnak.
