21/09/2026
Kedves Olvasóink!
Tegnap a Kulturális Örökség Napját ünnepeltük a Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhelyen.🏛️
A nap egyik legfontosabb pillanata volt a Molnár tanító-házaspár születésének 100. évfordulójának megemlékezése, emlékplakett avatással tiszteletükre.🎗️
Könyvtárunk vezetője, Farkas Istvánné, ennek keretében hirdette ki a Molnár házaspárhoz kapcsolódó pályázat eredményét is. Ünnepi beszédében felidézte a Molnár házaspár emlékét és mindazt az értéket, amit Nagytarcsa közösségének adtak.
🎤Az ünnepi beszéd tartalmát szeretnénk ezúton tisztelettel megosztani:
"Vasárnap a KÖN napokon településünk díszpolgáraira, meghatározó egyéniségeire Molnárné Hajdú Margitra és Molnár Lajosra emlékeztünk születésük 100. évfordulóján
A tanítóházaspár 1955-től több nemzedéken át oktatta a falu gyermekeit. a tanítás mellett aktívan részt vettek a falu köz- és kulturális életében is. Kórust, színjátszó csoportot és tánccsoportot szerveztek. Kirándulásokkal és színházlátogatásokkal is ablakot nyitottak a világra. Szabás-varrás és főző tanfolyamokkal színesítették a falu életét. Valódi néptanítói munkát végeztek: nyitottak voltak a falu minden korosztálya felé.
Az iskolával való kapcsolatuk nyugdíjazásuk után sem szakadt meg figyelemmel kísérték a volt tanítványok, kollegák sorsát. Tanító bácsi halála után felesége Margit néni díjat alapított a szépen író, jól tanuló gyermekeknek és az alsó tagozaton kiváló munkát végző pedagógus kollegák részére, ezek a díjak minden évben kiosztásra kerülnek.
Munkájukról csak a legmagasabb szinten lehet beszélni. Hivatástudatuk, igényességük, tudásuk, kreativitásuk és emberségük példaértékű volt és ma is az!
Szeretetükkel és figyelmükkel tanítványaik későbbi életét is nyomon követték. Több növendékük életútját és pályaválasztását alapozta meg a tőlük kapott szilárd tudás, a példaértékű hivatástudat és a tiszta emberi példamutatás. Sokan léptek nyomdokaikba, amikor a pedagógus hivatást választották.
Életük fő műve a tanítás és nevelés mellett a nagytarcsai falumúzeum megalapítása volt. 1959-ben kezdték a néprajzi gyűjtőmunkát a faluban, mely mindannyiunk számára ma is látható az 1960-ban megnyitott falumúzeumban. Az összegyűjtött anyag felbecsülhetetlen értékkel bír. Ha ezeket nem vették volna számba, nagyrészük valószínűleg elveszett volna az idők viharában és most sokkal szegényebbek lennénk mindannyian. Feladatunk és felelősségünk ezt a gazdag kincset megőrizni és továbbadni.
Nem lehet eléggé megköszönni nekik, hogy éleslátással, szorgalommal, tudásukat folyamatosan bővítve összegyűjtötték ezt a párját ritkító anyagot. Nyitottság és őszinte kíváncsiság jellemezte őket, alázattal fordultak a falu múltja felé.
Tanító néni a néprajzi gyűjtést végezte, míg tanító bácsi a helytörténeti munkát gyűjtötte, illetve kutatta. Nevükhöz kapcsolódik a szkíta kori sámáncsengő közkinccsé tétele és az első magyarországi bentlakásos népfőiskola történetének megírása is.
közkinccsé tétele és az első magyarországi bentlakásos népfőiskola történetének megírása is.
Ezekről a gyűjtésekről és kutatásaikról több kötet is megjelentettek és számos tanulmányt publikáltak: Nagytarcsa múltjával foglalkozik három tanulmánykötet, ezeken kívül Molnár Lajos megírta a Nagytarcsai Tessedik Sámuel Népfőiskola történetét, mely az alapítás 50. évfordulóján jelent meg. Tanító néni külön kötetben gyűjtötte össze a nagytarcsai hímzések motívumait, valamint a nagytarcsai kötényekről is írt egy tanulmányt ezeken kívül számos írásuk jelent meg különböző szakfolyóiratokban, valamint a helyi újságban. Tanító néni élete utolsó napjáig is nagy gonddal írta a Nagytarcsai Tükörbe a település hagyományait ismertető írásait. Kinek emlékeztetőül, kinek okulásul, megkönnyítve ezzel kis falunk megismerését és otthonosabbá tételét.
Az elismeréseket szerényen elhárították, de elvégzett munkájuk önmagáért beszél: gazdag gyűjtemény több kötet könyv és sok száz oldal írás őrzi életművüket.
Szerették a nagytarcsaiakat és mindent megtettek azért, hogy a nagytarcsai szellemiség tovább élhessen. Munkásságuk nem csupán kézzelfogható eredményei miatt rendkívüli, hanem szellemi örökségük okán is. Rohanó, kiszámíthatatlan világunkban létfontosságú ismernünk a gyökereinket: tudni, kik voltak az őseink, hogyan gondolkodtak és milyen értékeket követtek. E tudás nélkül ugyanis képtelenek lennénk a jövőt építeni vagy méltón megélni a jelent.
Életükkel olyan örök emberi erényeket állítottak elénk, mint a becsület, a tisztesség, az őszinteség, a bátorság és a mindent összefogó szeretet. Egész lényük és pályájuk bizonyság volt arra, hogy érdemes embernek lenni.
Kitartásuk, mély emberségük és fáradhatatlan tenni akarásuk mindannyiunk számára zsinórmérték. Olyan emberek voltak, akik munkájukat nem csupán hivatásnak, hanem az életük örömforrásnak is tekintették.
Mi, nagytarcsaiak szívünkben őrizzük az emléküket. Bízunk benne, hogy még unokáink is büszkén mesélnek majd arról a csodálatos tanítóházaspárról, akik megmentették a múltunk kincseit, és ezzel időtálló hidat vertek a nemzedékek közé. Hála és köszönet áldozatos, példaértékű életművükért!
Köszönjük áldozatos munkájukat! Legyen emlékük áldott közöttünk!"
