DK Nyíregyháza

01/06/2026

Mi van Zsolti bácsival?

27/05/2026

Április 12.-én Megbukott az Orbán-kormány. Május 9.-e óta új miniszerelnök van, de még mindig nem tudjuk: ki az a Zsolti bácsi?

20/05/2026

Juhász Zoli - Shepherd

Azt reméltem, hogy gerincesebb, karakánabb, bátrabb... De valahol pontosan tudtam, hogy Orbán Viktor csak egy gyáva szardarab, aki megfutamodik, elbujdokol majd, amikor olyan szerepben kellene tetszelegnie, amihez igazi erő kell.
Gyurcsány Ferenc 16 évig viselte ennek a dagadt disznónak és a válogatott bűnözőknek az átkait. És viselte, hogy a társadalom - TE is, ne m**d tagadni - úgy vélekedjen, ahogyan Orbán Viktor vélekedett, nyilatkozott, meghatározta a profilt.
Rengeteg DK-s is Orbán Viktort követte. Tudom, hallgattam eleget, hogy a Feri így, a Feri úgy és lám... Feri nélkül beleálltak a földbe és ma a DK már nem is létezik, pontosan úgy ahogyan megjósoltam, ahogyan és amiatt engem - a barátjukat is megvet***ek.
A társadalom zöme olyan, mint Orbán Viktor. Kétszínű. Aljas.
Most mindenki - hirtelen - bátor, merész, forradalmár - de emlékszem amikor még lapultál, kussoltál, viselted a Fidesz elvtelen szarát és csodálkoztál rajta, hogy én miért merek olyan meredeken fogalmazni - velük szemben.
Most persze sokan harsogva tetoválják magukra - ellenálló, partizán, hős - címereiket, holott 14-15 évig csak lapultak a fűben mint a szar és engem, vagy a hozzám hasonlókat ekézték.
Szóval ne legyél ennyire önhitten büszke magadra, hiszen a győztes mellett állni, csekély munkát befektetve, voltaképp pont ugyan az a jellemvonás, mint Orbán Viktornak lenni és meglapulva kussolni, elbújni, meglapulni - most - hogy már se rang, se titulus, se hátország nincs mögötte, csak a nyers és bántó valóság - szétrabolta az országot - amiben 3 millió honfitársunk vigyorogva asszisztált neki, mert könnyebb volt elhinni a migráns, soros, lipsi, háború, stb. riogatást, mint gondolkodni.
Ma sokan már nem fideszesek, hanem Tiszás hősök.
Én felvállaltam azt, hogy konfrontálódjak a dagadt Orbánnal és a sleppjével, beszóljak Gyurcsány Ferinek, ha meredek hülyeséget tett, vagy nem tett, és szemrebbenés nélkül beleálltam (és valószínűleg még fogok is) Magyar Péterbe, aki a kampányban belém állt, mert segíteni akartam és a jelenben is még mindig kampányol, holott most már politizálhatna, hiszen - a közlöny szerint - és ez teljesen világos utalás - Ő MA A DÖNTÉSHOZÓ!
EGYSZEMÉLYBEN JOGALKOTÓ ÉS VÉGREHAJTÓ, KVÁZI A KIRÁLY.....Ami lássuk be az orbáni démon helyett adott egy másikat, akinek az országgyűlés, mint a társadalom által választott grémium - konkrétan és a törvény alapján - egy lófasz.
Tény van 4 miniszternek vétó joga, de az, hogy miben is áll ez, pont annyira homályos, mint egy pohár szüretlen, sokkeresztes vizeletre hajazó sör.
Ma még nincs ideje a kritikának, mert még nincs vége az átadás-átvételnek, de ha pár nap múlva megtörténik, és se vádemelések, se jogi eljárások, se komoly médiavisszhang nem lesz, ami rámutat, hogy a Fidesz bűnszervezetében kik ellen indítanak eljárásokat, akkor a dolgok éles és érdekes fordulatot vehetnek.
Na nem a TE részedről. Az kizárt. Te nem fogsz ellent mondani, megszólalni, kritizálni, hiszen Orbán Viktort is elviselted - gyáván - 16 évig, Magyar Pétert is el fogod. Az én részemről jön a fordulat.
Persze ha a gránit burkolatok, aranyozott rozetták és milliárdokba kerülő irodák tulajdonosait a jog elé dobja a kormány, akkor mértékletes leszek és elfogadó. Ha véletlen olyan jogalkotói munka jön, ami segíti a munkám, akkor kussolni fogok és én is segítek, amiben tudok.
Ma még várok.
🙂
Holnap a Parádsasvári Petra Vita nyugdíjas komplexum építkezés terepelőkészítő munkálatait mutatom meg - nektek és a vagyonkezelői hátországomnak - és talán (ha lesz időm) elmesélem, hogy pontosan miként épül fel az a rendszer, ami a nyugdíjasoknak és az én korosztályomnak is tud segíteni azzal, hogy újra-értelmezi és újra-strukturálja a nyugdíjrendszert.
Persze nincsenek illúzióim. Ma merek fogadást kötni, hogy a Tisza kormány ott fog ártani és keresztbe tenni, ahol tud. És ha megkérdezed miért, a válasz egyszerű:
Mert ki kell mondanom miközben építek, hogy a magyar gazdaság nincs felkészülve a nyugdíjas rendszer (ok, egyetlen gazdasági szektor) megemeléséhez szükséges erőforrásokkal. Ugyanakkor ezen erőforrások az EU részéről sem abban a formában fognak érkezni, ahogyan azt sokan ma elképzelik.
És igen.
Én eddig sem kaptam soha támogatást, szemben sok civillel, aki ma veri a nyálát, és a jövőben sem fogok kapni, mert drámaian nagy a pofám és nem tudok - pénzért, vagy jóindulatért kussolni.
Szóval reményeim vannak, elvárásaim vannak, (de illúzióim nincsenek) mégis TÜRELEMRE INTEK MINDENKIT ÉS ÉN IS AZ VAGYOK (MÉG), hogy ne akarjon túl sokat a kormánytól, mert - jelenleg - fegyver és eszköztelen. Ugyanakkor azt már tudjuk, hogy a törvényalkotás - ma már - egy kézben összpontosul, és az a kéz nem az országgyűlés, hanem csak és kizárólag Magyar Péter keze, aki - mint azt a Magyar Közlöny is mutatja - ma már Magyarország királya, hiszen a parlamentarizmust és annak klasszikus jogalkotói rendszerét - a Tisza - lezárta, berekeszt***e és el is törölte. (Ez lássuk be kibebaszott nagy gáz.)
Hm.
Meglátjuk mi jön most.
De valahogy azt gondolom, azt érzem, hogy a kormány és a parlament - izé Magyar Péter - döntései aligha fogják azt a célt támogatni, hogy emberek ezreinek segíthessek, piaci alapon, szakértelemmel, a költségvetés terheit csökkentve.
Ettől függetlenül, csinálom. És meg is fogom csinálni. Csak közben le kell majd gyűrnöm a hatalmat is, miközben épp neki segítek. Csodás perspektíva. 😃 😃 😃
🙂
Mentem dolgozni. 🙂
Ölelés: Juhász Zoli
Ui: Talán megosztod... Talán. 🙂

18/05/2026

17/05/2026

https://www.facebook.com/watch?v=1877163629605321

17/05/2026

Dési Ildikó
Neked javasoltak

Magunkra maradtunk.
Borzasztóan bánt engem, hogy azok az ismerőseim, akikről azt gondoltam,hogy demokraták, hogy józan ésszel gondolkoznak, zömében mind beájultak a Tiszába. Volt, aki letiltott, ha nem egyezett a véleményem, volt aki elküldött a halál .
Persze, mindannyiunknak az volt a vágya, hogy a fidesz takarodjon végleg, de azért feltételeztem, hogy vannak szavazók, akik egy plurális parlamentet szeretnének, nem egy fidesz 2.0-át.
Nem elég, hogy beájultak a tiszába, még a tetejébe bennünket, elvhű demokratákat ekéznek folyamatosan, most is, amikor már semmi értelme, hiszen véget ért a kampány: nem kellene már gyurcsányozni, nem kellene bennünket szidni, akik 16 éven keresztül a magunk lehetőségei szerint küzdöttünk az orbán rezsim ellen.
Miért csodálkozom azon, hogy a plebs beájult, amikor sorra olvasom, hogyan helyezkednek az un. politikusok, hogy a helyükön maradhassanak!
Türelmes vagyok az új kormánnyal szemben, de már most elegem van a show műsorokból. Egy miniszterelnöktől több komolyságot várok el az ország irányításával kapcsolatban.
Engem nem lehet eltántorítani az elveimtől! Parlamenten kívüli ellenzékinek tartom magam – tudom, hogy sokan vagyunk így -, ha valami nem tetszik az új vezetéssel kapcsolatban, azt szóvá fogom tenni, még akkor is, ha lehurrognak.
Előbb utóbb mindenki fel fog ébredni!

17/05/2026

https://www.facebook.com/photo?fbid=1491241679681177&set=a.265779878894036

Ismét ajánlom az ÉS friss számában megjelent "Csak a Tisza" ? írásom.

Itt teszem fel ezt a kérdést:
"Ez lenne a szakítás az Orbán-rendszerrel, annak tizenhat éven át követett logikájával?"

Csak a Tisza?

Emlékezhetünk rá: az elmúlt másfél évtized választási kampányaiban a Csak a Fidesz! mondatot is olvashattuk a Fidesz plakátjain, szórólapjain. Itt van előttem Magyar Péter egyik utolsó, minden postaládába eljuttatott szóróanyaga, a Tiszta Hang 9. száma, az akkor még miniszterelnök-jelölt képével és a kulcsmondattal: Csak a Tisza! Vajon azt a következtetést kell-e ebből levonnunk, hogy Magyar és mozgalma azt a hagyományt folytatja, amit a Fidesz teremtett meg: egymaga hivatott a magyarok politikai képviseletére, szemben a 2010 előtti, 1990-ben kialakult hagyománnyal, amely többpárti demokráciában gondolkodott?

Az új magyar parlamentarizmus 1990-ben létrejött gyakorlata szerint kormányváltáskor a parlamenti bizottságok hallgatják meg a miniszterjelölteket, szavaznak is róluk, és a kormánytöbbség által delegált bizottsági tagok támogató szavazata nyomán nevezi ki az új minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök. Az új miniszterelnököt az Országgyűlés a parlamenti többség szavazatával választotta meg, míg az új ellenzék a miniszterelnök megválasztásakor nemmel szavazott. Ez most is így történt. Csakhogy ehhez 1990-től az is hozzátartozott, hogy a miniszterelnök megválasztásáról szóló szavazás egyúttal a miniszterelnök-jelölt által az Országgyűlésnek benyújtott, a plenáris ülésen ismertetett kormányprogram elfogadásáról, illetve – az új ellenzék részéről – elutasításáról is szólt. Az első Orbán-kormány programjának parlamenti vitájában magam is részt vehettem, elemeztem a kormányprogramban megfogalmazott koncepciót, s emlékszem még, Orbán ott ült a helyén az ülésteremben, és bólintott arra, amit elképzeléseit elemezve elmondtam: valóban úgy gondolja. A második Orbán-kormány megalakulásakor, 2010-ben is kormányprogramot vitatott az új Országgyűlés, hogy a továbbiakban a Kötcsén előadott, a centrális erőtér megteremtésére, a politikai alternatívák folyamatos küzdelmét kiküszöbölő szándékot formálisan is kifejezésre juttatva megszüntesse a kormányprogram parlamenti vitáját. Magyar Péter az új parlament alakuló ülésének forgatókönyvét a fideszes já­ték­rendet követve alakította ki: nem nyújtott be kormányprogramot az Országgyűlésnek, nem volt az új Országgyűlésben vita a be sem nyújtott kor­mány­programról, nem láthatta el feladatát az új ellenzék a kormányprogram vitatásával, szavazás csak – akárcsak a megelőző ciklusok indulásakor – a miniszterelnök személyéről volt. A fideszes játékrend a centrális erőtér po­li­tikai gyakorlatához illeszkedett, ahol az ellenzéknek nem volt érdemi funkciója a politikai rendszerben, s kor­mányprogram helyett az egyszavas „Folytatjuk” kijelentéssel kellett be­érnie.

Idén május 9-én azonban nem olyan módon alakult új kormány, mint a megelőző három alkalommal. Hatalomváltás, kormányváltás történt. Ennek az felelt volna meg, ha az új miniszterelnök benyújt kormányprogramot az új Országgyűlésnek, s arról plenáris vitát követően szavaznak. Még jobb lett volna, ha az új kormánynak nemcsak az 1989–90-ben létrejött parlamenti demokráciát elutasító szélsőjobboldali ellenzéke lenne, ha bejutott volna demokratikus ellenzéki párt is. Hogy nem került be, abban a Magyar Péter által „óellenzékiként” megbélyegzett pártok gyenge teljesítménye mellett annak a törekvésének is volt szerepe, hogy kiküszöbölje e pártokat a magyar politikából. Két éven át következetesen folytatott retorikájában nem ismerte el demokratikusnak az 1990 és 2010 közötti magyarországi politikai gyakorlatot. Noha Antallról tisztelettel nyilatkozik, annak fő művét, a két évtizeden át működő és Orbán Viktor által megsemmisített magyar parlamenti demokráciát sohasem ismerte el. (Ahogy Orbán Viktor 2010-től „zavaros két évtizedként” jellemzi az általa felszámolt új magyar demokráciát.) Nem véletlenül nem teszi ezt: az 1990 és 2010 közötti magyar politikai rendszer demokráciaként értelmezése ellentétes lenne azzal a hazugsággal, hogy győzelme az egységes „Orbán–Gyurcsány-korszak” végét jelenti. Ezzel van összhangban, hogy nem tért vissza a korábbi gyakorlathoz, és a kormányváltás forgatókönyvébe nem illeszt***e bele kormányprogram benyújtását, megvitatását és a róla szóló parlamenti szavazást. Nem pótolja ezt az, hogy már korábban elkészült egy terjedelmes program, amelyet beszédeiben ismertetett. Megtehette volna, hogy azt benyújtja az új Országgyűlésnek, megvitatják és szavaznak róla. Nem üres formaság ez, hanem annak kifejezésre juttatása, hogy mit gondol a politikai rendszer jellegéről, parlamenti demokráciaként fogja-e azt föl, ahol az ellenzéknek is megvan a funkciója. Nem érv ebben a dilemmában az uniós pénzek hazahozatalá­nak szükségességével indokolt sietség sem: az ehhez nélkülözhetetlen tárgyalásokat már jelöltként elkezdhette ő maga, és leendő miniszterei is.

Nem csoda, ha fel sem merült az új miniszterelnökben és csapatában, hogy megvalósítsák az egykori alkotmánybíró Vörös Imre régi, de újra meg újra megismételt javaslatát, hogy az Országgyűlés alakuló ülésén mondják ki az orbáni Alaptörvény érvénytelenségét. Ez fejezné ki a legjobban a Fidesz-rendszer legyőzésének rendszerváltás voltát. Nem, kétharmados többségével az Alaptörvény módosítgatására készül, hogy eltávolíthassa az Orbán vezette korábbi kétharmados többség által tisztségükbe helyezett személyeket. Tudjuk, e szándékát már a kampányban közölte, s ennek ismeretében szavazott április 12-én az új kétharmados többséget megteremtő több mint hárommilliós választói többség. A felhatalmazás megvan, csak az a baj, hogy ez is a fideszes gyakorlat folytatása lenne: a jogrendszer hozzáigazítása egy személyi döntéshez. Orbán aszerint módosította akár az Alaptörvényt is, hogy kit kívánt például a Kúria elnökévé tenni, most viszont Magyar ahhoz igazítaná az orbáni Alaptörvényt, hogy kiket kíván pozíciójukból eltávolítani. Legalább legyünk tudatában a szándék visszás voltának.

Már csak azért is, mert akár lemondanak az új miniszterelnök által az új Országgyűlésben is megismételt május 31-i határidőig a kiszemelt tisztségviselők, akár a jogrendszer módosításával szabadulnak meg tőlük, a következő kérdés az lesz, ki és hogyan találja meg az utódokat. Aligha történhet ez másképpen, mint hogy az új kétharmados többség megválasztja azokat, akiket Magyar Péter jelöl ki. Ahogy ezt korábban Orbán és a korábbi többség t***e. Ez lenne a szakítás az Orbán-rendszerrel, annak tizenhat éven át követett logikájával? Sokan mondják manapság, hogy kétharmaddal mindent meg lehet tenni. Jó, hogy egykori SZDSZ-es képviselőtársam és politikai barátom, Hack Péter professzor szelíden, de meggyőzően figyelmeztet az ATV-ben: nem így van, kétharmaddal sem lehet mindent megtenni. Korlátot jelentenek az Európai Unió normái, és korlátot jelentenek az alkotmányos alapelvek.

Azt írja Odze György az ÉS-ben, hogy tanuljunk meg örülni (2026/19., máj. 8.). Tudok örülni annak, hogy megbukott az Orbán-rendszer, ahogy tudtam örülni 2002-ben is. Most még jobban örülhetünk, hiszen most nemcsak az Orbán-kormány bukott, mint akkor, hanem az Orbán-rendszer is, a maga egészében. Örüljünk ennek. De én akkor is az ÉS-ben figyelmezt***em saját pártom, az SZDSZ frakcióját, hogy nem helyes átvenni a fideszes többség olyan módszereit, hogy a saját képviselők interpellálják vagy kérdezik a minisztereket, hogy együtt lejárassák az ellenzéket. Most Magyar Péter híveit kell figyelmeztetnem, hogy nem ad okot örömre az, ha az új kétharmados többség azt a logikát követi, amelyet a Fidesz hozott a magyar politikába.

https://www.es.hu/cikk/2026-05-15/bauer-tamas/csak-a-tisza.html

10/05/2026

Zsolt Gréczy
oprSnsdtoefmuhc2
ó
69078mu4u4
2
6tht53

839f341ui88u0g72186u4iu0
·
SOSEM VOLT GYURCSÁNY-ORBÁN-KORSZAK
Már elnézést, hogy csendesen belebeszélek a mámoros ünnepségbe, de nem tudom szó nélkül hagyni.
Már az is furcsa, hogy az új miniszterelnök úgy ostorozza az elmúlt 16 évet, mintha ebből 14 évben nem szolgálta volna Orbánt, aki bőségesen árasztotta neki a közpénzt. De rendben, felismerte, elárulta, majd legyőzte. Jöjjön az esély. A remény.
De Orbán ádáz ellenfelét, Gyurcsány Ferencet egy korszaknak nevezni Orbánéval, az ócska, és aljas hazugság. Olyan, mintha egy brit miniszterelnök meghaladott Churchill-Hitler-korszakról merészelt volna beszélni.
Gyurcsány Ferenc még a 2010-ig érvényes demokratikus rendszer miniszterelnöke volt. Egyszer volt miniszterelnök-jelölt - es győzött. 2010 után pedig sokan vezettek sok pártot, és tették, amit bírtak, vagy lehetett. És egyik sem ünnepelt a Bálnában. Az Orbán-Semjén korszak ért véget. Nem más.
Gyurcsány Ferenc mindenben ellentéte Orbánnak. Demokrata, aki még tiszta és szabad választáson győzte le Orbánt. Akit azok is az utcán ünnepeltek, akik most némán elfogadják, talán egyet is értenek ezzel a hazugsággal. Én sosem feledem azt a 2006-os Andrássy úti népünnepélyt. A választás éjszakáját sem, amikor a Károly körúti, akkor még létező bazársor előtt ültünk a járdán. Esterházy Péter, Jancsó Miklós, Vallai Péter és én. Jancsónak a könnyei potyogtak a boldogságtól.
Gyurcsány alatt működött a sajtószabadság, nem bünt***ek ellenzéki képviselőket, hazajött az uniós pénz, független személyek voltak független intézmények élén, nem üldöztek el egyetemet, szabad volt az oktatás, akkor csatlakoztunk a schengeni övezethez, és ide jártak a világ vezető politikusai.
Orbán ennek mind az ellentettje.
Különösen fájdalmas megélni, hogy milyen sokan, akik pontosan tudják, hogy ez a korszakolás hamis, hiszen ismerik a két embert, meg mindazt, ami történt, most csendben vannak. Mert már ebben sem lehet ellentmondani, mert minimum lehurrognak, rosszabb esetben beléd gázolnak.
És erre az sem mentség, hogy jó, jó, de legalább legyőzte Orbánt. Egy baloldali, egy liberális ennek a hazugságnak nem tapsolhat. Ha ezt teszi, maga is meghamisítja a történelmet.
És végül: tegnap egyszer sem hangzott el a Köztársaság kifejezés.
Ennyivel még tartoztam - elsősorban önmagamnak.
Végre május 10-e van.
Köszönöm, ha megosztod. Kevesebb jelenjen meg