17/10/2019
Jurcsik Károly Állami, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész emléktábláját Jahoda Maja, Jurcsik Júlia és családja helyezték el. A táblát Illa Gábor szobrászművész készítette. Maja köszönetet mondott ,,Sasinak és Koloszárnak, akik nélkül ez a ház nem épült volna meg." / sajnos ez a videóról lemaradt/. Laudációt mondott Dévényi Sándor Kossuth- és Ybl díjas építész a Nemzet Művésze és Ferencz István Kossuth- és Ybl díjas építész, belsőépítész, a Nemzet Művésze / István kedves, személyes visszaemlékezését Karcsi oktatói stílusáról nem sikerült rögzíteni. Utólag hátha leírja./ A Dél-Dunántúli Építész Kamarát Horváth András elnök képviselte.
Maja figyelmes vendéglátóként gondoskodott a sós csemegékről, borról. Sasival borral kínálták a vendégeket. Malatin Tibor szederkényi fehérbort hagyott a társaságnak, 77. szülinapját tőlünk távol Mosomagyaróváron ünnepelte. Isten éltessen Tibor!
Koloszár az unokagyermekekről gondoskodott gyümölcslevekkel.
Az idő nekünk kedvezett, igazi mediterrán napsütés kényeztetett bennünket. Megérkezett Sebestyén Gyula hófehér apró krizantémmal a kezében rejtőzködően napszemüvegben.😎 Ő 1982-ben tanuló évei főművének tekintette a Jurcsik ház művezetését. Schmidt Gáborék ebéd utáni sétájuk végállomásáig érkeztek. Igen, lassan összegyűltek a valamikori építők: Koloszár László, Malatin Tibor, Schmidt Gábor, Sasvári András és tettestársaik: Füredi Kati, Riesinger Erzsébet, Sasvári Klári, később Schmidtné Csánk Andrea.
A frissítők és csemegék után felsétáltunk a társasház közös kertjébe, majd a hófehér kerítésen túl a vadregényes valamikori Jurcsik-Berecz család kertjébe, ami mára a Sasvári család tulajdona lett. Az egykori szőlőterület végén nem is olyan kicsi ,,ékszerdoboz" várt bennünket. Az egykori faragott teraszú kerti lak az őszi színek palettáival mindenkit ámulatba ejtett. Az ott készült képek beszédesebbek, no meg Sasvári háztörténetei az építésről, Berecz Anti bácsról, Zakriás Nándi bácsiról. Már alkonyodott mikor
