Megközelíthető a Nyírbátor- Nyírábrány összekötő úton, vasúttal nem rendelkezik. század előtt kialakult. Neve a Váradi Regestrumban szerepel először, 1215-ben. században a kisnemesi Penészleki család, a XV. században az Álmosdi Csire János és László és más családok a birtokosai. Fekvésénél fogva a középkorban négy megyéhez tartozott: Középszolnok, Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékhez. 1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelem Rhédey Ferencnek adományozta. század elején birtoka volt itt a máriapócsi Bazilita- rendnek, később a gróf Keglevich, Bernáth, Irinyi és Winkler családoknak. Penészlek középkori lakossága túlnyomórészt magyar volt, de mellettük szláv származásúak is éltek a faluban. A későbbi századokban jelentős számban telepedtek be rutének. Az 1773. évi összeírás rutén falunak említi. A rutének Munkács vidékéről jöttek Kosztovics Tódor vezetésével. A lakosok anyanyelvüket sokáig megőrizték, az 1964. évi gyűjtés idején még találkoztak ruténul tudó idős emberekkel. A Penészlek falunév szláv eredetű, de nem lehetetlen, hogy a pleso, " tó " jelentésű szóból képzett Plesbnik-ból ered, mert a falu határában több nagy tó volt / Hosszú-víz, Mohos, Pecés-rét, Veres-rét /. Penészleket 1919-ben csatolták Szabolcs vármegyéhez, azelőtt a Nagykárolyi járás része volt. 1924-től a Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyesített vármegyék Mátészalkai járásához tartozott. 1938 - 1945 között a Szatmár vármegyei Nagykárolyi járáshoz sorolták. 1945-50 között a megyék közötti terület- átcsatolások következtében Szabolcs vármegyéhez került. 1971 után a tanácsrendszer bevezetésével önálló tanácsú község lett.
