25/02/2026
Vízmegtartás, a magyar nemzet megmaradásának kulcseleme!
Túlzás nélkül állíthatjuk: a víz, vagyis a vízhiány hazánk és a magyar nemzet legsúlyosabb kérdésévé vált.
A természet és az éghajlat ránk rúgta az ajtót az elmúlt években és kinyitotta a szemünket: ha nem teszünk semmit, egész országrészek válnak élhetetlen, félsivatagos régiókká, ahol nemhogy a mezőgazdasági termelés lehetetlenül el, de a mindennapi élet is egyre nehezebb lesz.
Sajnos a regnáló kormányzat néhány hangzatos, de szépségtapasznak is nehezen nevezhető látszatintézkedésén kívül semmiféle átfogó, rendszerszinten gondolkodó és beavatkozó tervvel nem rendelkezik a magyar nemzet legfontosabb problémájának megoldására.
Ha nincs víz, semmi nincs.
Pedig a vízmegtartás nem bonyolult, nem kell hozzá több milliárdos tanulmányterv, nem kellenek hozzá politikai tanácsadók, csak szakemberek, akiket vissza kéne engedni a minisztériumba.
Túlárazott és óriásberuházások helyett okos megoldás kell: a talajnál jobb vízmegtartó közeg nincs. Nem kellenek feltétlenül a tájat átformáló gátak, elég csak „okosan” irányítani a vizet.
Az ár- és hullámterek visszaállításával, a vizes élőhelyek helyreállításával, a folyók, különösen a Tisza és mellékfolyóinak lassításával, a holtágak, morotvák vízutánpótlásának újra bekapcsolásával a víz természetes módon jut a tájba, újra növekedésnek indul a talajvíz.
Ahol erre lehetőség van, kisebb tározókkal, természetes vizes élőhelyek helyreállításával a nyári aszályos időszak vízhiányos időszakát is le lehet rövidíteni. Ugyanez igaz a belvizes területekre: a minden talpalatnyi helyet felszántó mezőgazdasági szemlélet meghaladásával, a fokgazdálkodás jellegű rendszerek bevezetésével és az árvizek hasznosításával hatékonyabban tudunk felkészülni az aszályra, amelynek hosszát és mértékét a párolgás növelésével csökkenteni is lehet.
A félsivataggá váló Homokhátságon célzott programokkal, az intenzív mezőgazdaság átalakításával, az állattenyésztés támogatásával segíteni a vízmegtartást.
A politika helyett vegyék át a gazdák és a kutatóintézetek a vízmegtartás rendezését: mezőgazdasági szemlélet átalakítása (kímélő talajművelés, állattenyésztés, elárasztott mezőgazdasági területek) kizárólag az ott élőkkel együttműködésben képzelhető el.
Ugyanez igaz településekre is: az esővíz helyben tartásával, szikkasztó árkok, esőkertek, vízáteresztő burkolatok, záportározók és a zöld infrastruktúra növelésével nemcsak a villámárvizek károkozását lehet csökkenteni, de az aszályos időszakra is tartalékolni tudunk.
Visszaállítjuk a szétvert vízitársulási rendszert és a szakmai irányítást. Új beruházásokkal megteremtjük a vízvisszatartás infrastrukturális feltételeit. A tájban való vízmegtartást helyezzük előtérbe, elsődleges vízmegtartó közegnek a természetes alakulatokat és a talajt tekintjük.
A januári csapadékos időjárás mutatta meg: van lehetőségünk segíteni a természetet, csak teremtsük meg a feltételeket hozzá! Minden lehetőségünk adott az ország nagy részét sújtó vízhiány csökkentésére, ám ehhez egy friss, újító gondolkodású szakmai és politikai vezetés kell.
