04/09/2026
Heti kedvenceink címmel indítottunk könyvajánló sorozatot.
Minden héten bemutatunk egy-két olyan művet kölcsönözhető könyveink közül, amelyek valahol/valakinek/valamiért tetszettek, kellemes olvasmányélményt okoztak.
Kedvenceink voltak ezen a héten:
DEBORAH FELDMAN: UNORTODOX-A MÁSIK ÚT
A külvilágól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként a szerző szigorú szabályok között nevelkedett New Yorkban. Memoárjában egy évtizedet ölel fel, történetét 12 éves korában kezdi mesélni, 23 éves koráig. Ez idő alatt kijárta az iskolát, tanár lett, férjhez ment, gyermeket vállalt, anyaként kezdett főiskolára járni. Ezek alapján ez egy hétköznapi történet, de Deborah nem szokványos helyre született: a williamsburgi szatmári zsidó közösségbe. Ez a közösség hatványozottan konzervatív életet él, az életet itt tilalom-hegyek borítják. A szigorú vallási szabályok kőbe vésve mutatják a szerepeket, a nőké többnyire a korai házasság és a gyereknevelés. Elrendezett házasságban kezdik meg felnőtt életüket, hogy beteljesíthessék földi kötelességüket.
Deborah már gyermekként tudja, ebben a zárt közösségben jelentős hátránnyal indul szülei bűnei miatt: anyja őt hátrahagyva elmenekült, apja gyengeelméjű, nem alkalmas a nevelésére, ezért nagyszüleihez kerül. Az iskolában is szenved, hiszen itt az a cél, hogy a lányokat lefoglalják, míg nem mennek férjhez. A lány kevesli a hasznos tananyagot, de megfelelve környezete elvárásainak, kezdetben arra koncentrál, hogy fenntartsa a látszatot, hogy ő ugyanolyan, mint kortársai. Évekig színleli, hogy nem vágyik többre, nem szeretne szabadon élni, gondolkodni. Mindeközben könyvtárakból, antikváriumokból csempészi ágya alá a tiltott könyveket, amelyek többsége független, önálló nőket szerepeltet. Ahogy látóköre szélesedik, úgy jut el a felismerésig, hogy ünnepektől ünnepekig tartó, egyhangú, végletekig szabályozott élete nem élet.
16 éves korára kijárja az iskolát, kiharcol egy helyet a tanári karban, és 17 éves, mikor nagyszülei kijelölik neki a 21 éves Elit férjnek. Deborah boldognak érzi magát, hiszen életében először megbecsült tagja a közösségnek, sugárzik írásából a hit, hogy feleségként saját életet alakíthat ki, hogy Elivel megküzdenek mindennel. A könyv legszomorúbb része, mikor kiderül, hogy Eli nem az, akinek remélte. Ekkor érik meg benne, hogy hátat fordít a haszid közösségnek. Fokozatosan alakul önképe, önismerete, megmutatja az utat, hogyan lett egy elnyomott, naiv kislányból egy magát és fiát megmenteni tudó erős nő, aki mer kérdezni és válaszokat keresni.
Deborah-ból nem a gyűlölet beszél, miután rájött, hogy képtelen megfelelni közössége elvárásainak, maga mögött hagyta biztonságos életét, mindent feláldozva, hogy szabad lehessen. Nem vádol, nem ítélkezik, a döntést az olvasóra bízza.
KILEY REID: MICSODA IDŐK
A fordulatos, humort sem nélkülöző regény egy látlelet a napjaink társadalmát átszövő képmutatásról és túlkompenzálásról.
A napjaink Amerikájában még mindig jelen lévő rasszizmus jelenségét boncolgatja a mű. A modern társadalmak többségében a nyílt rasszizmus ma már társadalmilag elítélendő és morálisan elfogadhatatlan. A rasszizmus és a képmutatás pedig sokszor szorosan összefonódó társadalmi és pszichológiai jelenségek, amelyek gyakran egymást erősítik a közéletben, az intézményrendszerekben és a mindennapi interakciókban. Mivel a nyílt előítéletesség rontja a társadalmi státuszt, a rasszista attitűdök gyakran rejtve maradnak, és képmutató módon erénynek álcázott viselkedési formák mögé bújnak. Az egyik legnyilvánvalóbb példa, amikor a társadalom vagy a média drámaian eltérő módon reagál hasonló humanitárius válságokra, konfliktusokra vagy áldozatokra, pusztán az érint***ek etnikai hovatartozása, bőrszíne vagy földrajzi származása alapján.
Valami ilyesmi történik Emirával is, aki fekete, megélhetési gondokkal küzd és fogalma sincs mit akar az élettől. Sodródik az eseményekkel, és amíg nincs más, gazdag fehér nők gyerekeire vigyáz, Alixéra is. Alix jómódú és sikeres, népszerű blogger, aki más nők önbizalmának növelésére létrehozott vállalkozásával van elfoglalva. Mikor egy este a nő kérésére Emira magával viszi a hároméves kislányát a közeli szupermarketbe bevásárolni, ott kinézete miatt a fehér gyerek elrablásával vádolják, és videóra is veszik megszégyenítését. Alix mindent megtesz, hogy jóvátegye az ügyet, szárnyai alá veszi Emirát, és szinte megszállottjává válik a lány életének és feketeségének, miközben a megaláztatások, faji előítéletek és társadalmi egyenlőtlenségek nem tüntethetők el nyomtalanul. Emirát barátai és a videózó férfi próbálják rábeszélni, hogy tegyen feljelentést. Közben Emira egy pár lesz a videózó férfival, akiről kiderül, hogy Alix középiskolai szerelme volt, aki megalázta őt az iskolai években. A két nő összecsapása elkerülhetetlen és ez mindkettejük életét megváltoztatja. Amikor a videó az internetre is kikerül, Emira biztos benne, hogy barátja t***e, így véget vet a kapcsolatnak.
A regény betekintést ad a nagy amerikai álom, szabadság és képmutatás valóságairól.
JANIKOVSZKY ÉVA: MÁR ISKOLÁS VAGYOK
Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz.
Felnőttként már el is felejtettük milyen volt annak idején elkezdeni az iskolát, büszkén viselni az iskolatáskát, ismerkedni a sok új osztálytárssal, érezni, ahogy kinyílik egy másik világ: a betűk, az olvasás, a számok világa. Büszkének lenni, ha megdicsér a tanító néni és ha sikerül elolvasni az első szavakat az utcán vagy könyvborítón és végképp büszkének lenni, ha összefutunk a régi óvónénivel és tőle hallani, hogy megnőttél és már iskolás vagy.
Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival minden iskolába készülő gyerkőcnek, és szüleiknek ajánljuk együtt olvasásra, valamint arra,hogy játsszanak sok-sok mirejót!
