09/02/2026
Kustos Tibor, iskolánk oktatója, a nagy utazó, egy hete olyan útra indult, ahonnét nincs visszatérés.
A sellyei technikum munkatársai, tanulói kollégája, barátja, Czupy György emlékező szavaival róják le kegyeletüket.
Kustos Tibi kollégánk, barátom, munkatársam, 1955.10.12-én született Pécsett.
Tanulmányait a Pécsi Széchenyi István Szakközépiskolában végezte, mint autó-motor szerelő. Iskolájában szerezte meg a technikusi végzettséget, és ezt követően 1983-ban autószerelő mestervizsgát tett. Szakmájában dolgozott Pécsett a Szigeti úti AFIT-nál.
Iskolánkban munkaviszonya 1984. december elsejétől kezdődött, és egészen mostanáig, haláláig tartott.
Munkaköre a gyakorlati foglalkozás, a mezőgazdasági gépész tanulók képzése, a szakma gyakorlati fogásainak elsajátítása volt.
Az 1980-as évek végén Gödöllőn szakoktatói főiskolai diplomát szerzett, majd évekkel később az autósiskolai iskolavezetői végzettséget is a magáénak tudhatta.
A megváltozott iskolai képzés folytán kollégiumi nevelőtanárként dolgozott öt évig.
A változások hozta lehetőségeket kihasználva új irányt vett az élete, KRESZ-oktatói, mezőgazdasági vontatóvezetői jogosultsági vizsgát tett, így a gépész tanítványokat KRESZ, biztonsági üzemeltetési és vezetési ismeretekre tanította a gyakorlatban.
Eközben házasságot kötött, és egy leánygyermekük született. Rég elhunyt felesége mély nyomot hagyott életében.
Több osztály osztályfőnke volt a hosszú évtizedek alatt, de igazán kiemelkedő időszak oktatói pályafutása során az volt, amikor az iskolánk rendezte meg a Szakma kiváló tanulója országos versenyt, ahol az Ő osztályából az első és második helyet hozták el tanulói. Nagyon büszke volt rájuk. Ezek közül a tanulók közül, az osztályából hárman voltak, akik felsőfokú végzettséget szereztek a későbbiek során.
A megszerzett iskolai végzettségei feljogosították, hogy autósiskolát vezessen, így lett a pécsi Perfekt autósiskola vezetője hét éven keresztül.
A kétezres évektől húsz évig az Olasz Antonio Carraro traktorgyártó és forgalmazó cég magyarországi területi képviselője volt. Büszkén hordta a céges egyenruhát iskolánkban is.
A szakmáját kimagasló szinten művelte. Nagyon szerette az új kihívásokat, ezekkel kapcsolatban magával szemben is komoly elvárásai voltak.
Azt vallotta: „Az új a régi nélkül nincs”. „Ne a régit tanítsuk, de azért beszéljünk róla.”
Szerette a sportot, szeretett horgászni. A természet igazi rajongója volt. Szeretett kirándulni, kis hazánk szinte minden táját bejárta, de sok helyen járt a világban is, talán csak az Északi- és a Déli-sarkon nem.
A szentlőrinci női kézilabdacsapat igazi oszlopos tagja volt több, mint 15 évig.
A csapat gyúrójaként. edzőjeként, kapusedzőjeként, jegyzőkönyv-vezetőjeként, szurkolóként és mint szponzor, anyagilag a csapatot támogatva önzetlenül velük volt.
Nyugdíjasként (2020 után) is maradt az iskola és a gépész tanulók szolgálatában: a vezetést és a biztonsági üzemeltetést oktatta mint óraadó.
Tanítványai bármikor számíthattak rá, és mi is kollégaként, barátként, szakmailag és emberként egyaránt.
Nehéz elfogadni, hogy nem leszel velünk többé, csak az emlékeinkben, mert csak az élők tudnak emlékezni Rád. Búcsúzunk Tőled, Tibi. Emléked örökké megőrizzük.