25/09/2026
TARJÁNYI PÉTER: MIÉRT LETT ENNYIRE JÓ ÉRZÉS POLITIKAILAG GYŰLÖLNI?
Talán azért, mert a gyűlölet kényelmes. Akit gyűlölnek, azt nem kell megérteni. Nem kell meghallgatni, végiggondolni, hogy esetleg valamiben igaza van. És főleg nem kell szembenézni azzal a kellemetlen lehetőséggel, hogy talán a saját álláspont sem hibátlan.
A gyűlölet egyszerű világot épít. Vannak a jók és vannak a rosszak. Vannak a sajátok, és vannak az ellenségek. Ha a saját ember hibázik, sokan magyarázatot keresnek. Ha viszont a másik hibázik, abban már annak bizonyítékát látják, hogy mindig is ilyen volt.
És bizony gondolkodni nehéz. Kételkedni még nehezebb. Kimondani pedig azt, hogy „ebben tévedtem”, különösen nehéz egy olyan politikai világban, ahol a bizonyosságot erénynek, a kételyt pedig gyakran gyengeségnek tekintik.
DE VAN ENNÉL ERŐSEBB: A GYŰLÖLET JUTALMAZ…
Közösséget ad. Összeköt olyan embereket is, akik egyébként szinte semmiben nem értenének egyet. Elég, ha ugyanazt az embert, politikai közösséget vagy jelképet gyűlölik, és máris úgy érzik, hogy egy oldalon állnak. Ehhez pedig nem kell közös jövőkép.
Sokszor elég a közös ellenség.
A politika régen felismerte, milyen erős üzemanyag a harag. A félelem könnyen mozgósíthatóvá teszi az embereket. A dühnek elég egy célpont. A gyűlölethez pedig sokszor már program sem kell.
És itt kezdődik az igazi baj.
Egy idő után már nem az lesz az első kérdés, hogy igaz-e, amit valaki mond. Hanem az, hogy ki mondta. Ha a saját táborból érkezik, ugyanarra a mondatra könnyebb magyarázatot találni. Ha a másik oldalról, könnyebb felháborodni rajta. Ugyanaz a mondat. Ugyanaz a hiba.
EZ NEM POLITIKA, EZ TÖRZSI MŰKÖDÉS…
És ezt sajnos nem lehet kizárólag a politikusokra kenni. A politika használja és erősíti ezt a rendszert, mert működik.
De működni csak akkor tud, ha van rá társadalmi kereslet.
Valaki rákattint egy ilyen bejegyzésre, megosztja, majd odaírja egy soha nem látott embernek, hogy hazaáruló, féreg, idióta vagy söpredék, pusztán azért, mert mást gondol egy politikai kérdésről.
Aztán hazamegy, megsimogatja a kutyáját, megöleli a gyerekét, segít a szomszédjának, és teljesen normális emberként éli tovább az életét.
EZ BENNE A LEGIJESZTŐBB…
Nem gonosz emberek országáról van szó. Hanem egy olyan politikai kultúráról, amelyben túl sok ember tanulta meg, hogy a másik megvetése elfogadható, ha előtte megfelelő politikai címkét ragasztanak rá.
Pedig egy ország nem attól erős, hogy mindenki ugyanazt gondolja.
Attól erős, hogy az emberek képesek úgy nem egyetérteni egymással, hogy közben nem akarják megsemmisíteni egymást.
Lehet vitatkozni, dühösnek lenni, sőt a politikusokat leváltani.
Lehet egy döntést ostobának, károsnak vagy elfogadhatatlannak tartani.
A demokrácia erre is való.
De amikor már nem a döntést támadják, hanem az embert gyűlölik, megváltozik valami.
Onnantól már nem megoldást keresnek. Hanem ellenséget.
És ha egy országnak fontosabb lesz, kit gyűlöljön, mint az, hogy merre menjen tovább, akkor már nem a politika irányítja a gyűlöletet.
A gyűlölet kezdi irányítani a politikát.
ÉN EZT ÉRTEM. ÉS TI?