14/06/2026
Mattyasovszky Brigitta: NEHÉZ DILEMMÁK 2. RÉSZ: NEGATÍV IRÁNYTŰK
Sokszor ér engem az a vád, hogy csak a rosszat veszem észre Magyarban, a jót nem. Ez így ebben a formában egyébként nem igaz, de az igen, hogy negatívumokkal többet foglalkozom.
Ennek az az oka, hogy az, ami jó, az bár fontos — de természetes.
Hiszen EMIATT akartuk a változást! Mert ami volt, az már (réges-régen, egyébként) természetellenes volt.
Van viszont egy sor dolog, ami ugyanolyan jó és fontos — lenne; de nem történik meg. És nem, nem "időhiány" miatt: semmivel sem lenne időrablóbb, mint az, ami megtörténik. Jó példa erre, hogy semmivel sem "kerül többe" kivenni az alaptörvényből, hogy az anya nő, az apa férfi, mint beírni a két ciklust.
Ráadásul van olyan is, ami nem jó, és mégis megtörténik.
Nagyon jó például, hogy megállapodás született az ukránokkal a magyar kisebbség jogainak rendezéséről; tegyük félre még azt is, hogy amikor Orbán támasztotta ugyanezeket a követelményeket, az zsarolás volt, Magyarnál ugyanez történelmi siker...
Ugyanakkor viszont "elegánsan" átsiklunk afölött, hogy Magyar népszavazást akar tartani Ukrajna felvételéről akkor is, ha minden feltételt teljesít.
Írtam már arról, hogy az Ukrajnához — és az oroszokhoz! — való viszony a jelen történelmi helyzetben túlmutat önmagán: meghatározza az Európához való viszonyunkat is. És Magyar Péter az egyetlen európai kormányfő, aki ezt a népszavazást akarja (most azt hagyjuk is, hogy 10-15 évvel későbbiekről nyilatkoztat ki — miközben állítólag csak nyolc évig akar hatalmon maradni...).
Hát — nyilván most is a többiek jönnek szemben az autópályán...
Az Ukrajnához való viszony a magyar belpolitikában is vízválasztó volt az elmúlt két évben — és nemcsak a kormányoldalon! Kezdetben az volt az européer demokraták véleménye, hogy hát igen, Magyar álláspontja Ukrajnával kapcsolatban egy az egyben az orbáni — de majd amikor az EP-ben szavaz, akkor támogatni fogja Ukrajnát. Aztán amikor kiderült, hogy nem — akkor azt is elfogadták... Nem mernék rá megesküdni, de szerintem ekkor kezdett terjedni a "csak választástaktika" mantra.
De hát most már a választástaktika sem játszik — és mégsem szól ezt ellen senki egy szót sem...
Van két-három ember, akit ugyan töröltem az ismerőseim közül, mert untam a meddő vitákat, de időről időre megnézem a FB-oldalukat — mert valamikor sokat adtam a véleményükre; és mert kíváncsi vagyok. Nos, ha nem tudnám magamtól is megítélni, hogy mi az, ami napjainkban negatív jelenség, tőlük akkor is pontosan tudnék tájékozódni: azokról ugyanis soha, egyetlen szót sem írnak. Miközben hozsanázzák Magyar politikai zsenialitását.
Ők nekem mostanában amolyan fordított mérvadók, negatív iránytűk: hiszen pontosan tudom, hogy három évvel ezelőtt még mélységesen elítélték mondjuk a trianonozást; vagy például azt, ahogy Magyar — és Orbán — Ukrajnához viszonyul. Most hallgatnak.
Szerintem az "ukrán kérdés" az egyik jelképe azoknak a kérdéseknek, amelyeket tisztáznia kell magával a társadalomnak; és ha azt várja el ezekkel kapcsolatban, amit Magyar előtt elvárt (vajon azt várja el?...) — akkor ennek hangot kell adnia; különben "úgy marad". Még akkor is meg kell ezt tennie, ha teljhatalom ellen már nem sok esély van.
Az Ukrajna felvételével kapcsolatos népszavazás ellen egyébként a Fidesz sem szólalt fel — és Sulyok Tamás sem. Ez persze sokkal "természetesebb", mint a volt ellenzéki, a mostani kormánypárti oldal hallgatása — csak azért említem meg, mert a következő befejező rész épp a "Sulyok-ügyről" szól majd.
![Sándor Alex Földvári:Nincs veled [Orbánnal] alku - de viszont MP alkut kötött vele. Talán ezért kellett Ferit, majd az e...](https://img3.govserv.org/063/679/1448705290636799.jpg)
